Part 20.: He lied..

Nem mondhatom el neki, hogy Luke feltehetően még szabadon mászkál egy lőtt sebbel. Ha ezt elmondom, megint pánikolni kezd, és félni fog a suliban.
- Nem. Semmi nem történt. Egy kis balhé van az egységnél, de semmi komoly.- próbáltam bíztató mosolyt küldeni felé, de nem volt a legmeggyőzőbb.
- Biztos minden oké?- szemei csillogtak. Képtelen vagyok neki haudni, de most az egyszer muszáj.
- Persze, ne aggódj!- leheltem egy puszit az arcára.
- Oké.- mosolygott mit sem sejtve.

* Hannah Williams szemszöge *
Justin kicsit furcsa a rövid telefonbeszélgetés után, de biztos semmi komoly nincs, hisz akkor elmondta volna.
Egy hosszabb csókkal elbúcsúztunk egymástól. Mikor beértem az ajtón anya a nyakamba ugrott és az ilyen helyzetekben feltehető kérdéseket kérdezgette.
- Kicsim! Jól vagy? Nem esett bajod? Minden rendben?
- Persze anyu, minden oké. És most már nincs miért aggódni.- 'vakartam' le magamról. Nagyon szeretem az anyukám, de kezdett kicsit megfojtani.
- Hogy érted?
- Luke meghalt.
- Hála az égnek!- ölelt meg újra.
- A sulit is elmondtam neki..
- És mit szólt?- nézett rám.
- Egész jól fogadta. Jobban mint vártam. Azt hittem kiakad, és elküld melegebb éghajlatra, de nem. Úgyhogy egy hét múlva suli.- próbáltam egy mosolyt küldeni felé, de szinte lehetetlen volt. Nagyon fog hiányozni anya, Justinról ne is beszéljünk. 3000 mérföld fog minket elválasztani minket. Szinte lehetetlen a találkozás, és ami még dühítőbb az az, hogy isten tudja mit fog csinálni a távollétemben..
* 5 nappal később *
Két nap is suli. Hihetetlen.
Justin felajánlotta..sőt! Inkább erősködött, hogy ő akar kivinni a reptérre. Igazából nem bánom. Legalább egy kis időt még együtt tudunk tölteni.
- Kicsim! Itt van Justin!- szólt anya, rögtön a duda után.
- Jövök!- ordibáltam vissza, majd nagy poggyászaimat kezdtem el kivonszolni a szobámból. Furcsa lesz 2 esemény dús hónap után újra iskolába járni, de legalább ott nem fog ismerni senki sem és új életet kezdhetek. Egy dolog biztos: ezekre mindig is emlékezni fogok.
- Ne segítsek?- kérdezte anya, gondolatmenetemből kizökkentve.
- Nem, köszi!- és abban a pillanatban a lépcső közepéről megindítottam a bőröndjeimet.- Megoldottam.
- Remélem volt benne törékeny.- jött egy ismerős hang.
- Te soha nem változol meg.- mosolyogtam Justinra, aki ugyanolyan tapló, mint amikor megismertem, de ennek ellenére szoros kapcsolatot ápolok vele, ami 'sokkal több mint barátságon' alapul. Szeretjük egymást, de mindketten tudjuk, hogy csak a baj van, ha mi egymás közelébe kerülünk. Bepakoltunk a kocsiba, majd miután elköszöntem anyától, elindultunk.
- Várod a sulit?- törte meg a csendet.
- Egy kicsit. De fura lesz.
- Majd megszokod..- tette jobb kezét combomra.
Nagyon fog hiányozni. Belegondolni is fájdalmas.
Piros lámpát kaptunk. Volt időm a kedvenc boltjaim bámulására, legközelebb az őszi szünetben fogok itt vásárolni.
Néztem a mindig napos, nyüzsgő várost, ahol emberek százai fordulnak meg nap mint nap, akiket életembe legalább egyszer látok, de a sok ember közül egy mégis szemet szúrt.
- Ez nem igaz.
- Mi?- kérdezte Justin.
- Az ott Luke.- majd hirtelen a gázra taposott, mert váltott a lámpa.
- Miről beszélsz? Luke halott.
- Nem Justin, nem vagyok hülye. Tudom mit láttam.- kezdtem ideges lenni.
- Hannah. Lelőttem. Meghalt. Nem lehetett ott.
- Akkor szellemet láttam?- akadtam ki rá. Láttam rajta hogy kezd idegessé válni. A kormányt szorongatta.- Justin, mit nem mondasz el?- kérdeztem lágyabb hangon.
Nem válaszolt.
- Állj félre.
- Mi? Lekésed a géped.
- Állj félre!- emletem fel a hangom.
Jobbnak látta, ha engedelmeskedik, hiszen ismeri a haragom.
- Nem halt meg.- nézett maga elé.
- Mi?
- Emlékszel, amikor kaptam a hívást és azt mondtam, hogy az egységnél van baj?
- Igen.
- Scoo telefonált, hogy Luke teste eltűnt. Lelőttem, de nem halt meg. Hibát követtem el akkor, aznap, hogy nem néztem meg, valóban meghalt e.
- Ne..- temettem kezembe az arcomat.- Tudtam, hogy nem lehet ilyen egyszerű az egész.
- Érted már miért nem akartam elmondani? Mert megint bepánikolsz és nem figyelsz majd semmire se, csak arra fogsz összpontosítani, hogy Luke bármikor  megtalálhat.
- Forduljunk vissza. Nem megyek el a suliba.
- Dehogy fordulunk. Biztonságban leszel Massachusettsben. Ne aggódj! Nem találhat rád.- fogta meg a kezem megnyugtatás képpen, majd elindította az autót.
Nem sokkal később a reptéren voltunk.
- Hát akkor itt vagyunk.- mondta a csendet megtörve.- Van még valami.
- És mi az?- néztem rá.
- Nem beszélhetünk.
- Mi?- kerekedtek ki a szemeim.
- Bármikor lenyomozhat, és megtalál.
- Justin, ne kérj tőlem lehetetlent, kérlek!- küszködtem könnyeimmel.
- Hannah. A te érdekedben.
Fejemet megráztam, majd kiakartam szállni, de nem engedte.
- Nem hagyom, hogy csak úgy itt hagyj, búcsú nélkül.- fogta meg a kezem.- Csak egy csókot.- súgta halkan, de úgy hogy én halljam.
Rápillantottam. Szemei csillogtak. Tekintete még mindig olyan bájos, amikor legelőször találkoztunk.
Óvatosan magához húzott, majd megcsókolt. Igaza van. Enélkül útnak sem idnultam volna. Tuti vissza szaladtam volna hozzá, és valamelyik piros lámpánál elkaptam volna, mint a filmekben.
- Megígérem, hogy hetente egyszer beszélünk, oké?
- Rendben.- válaszoltam.- Megyek.
Amúgy sem erősségem a búcsúzkodás, de ez kikészít. Mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot.
Justin segített kivenni a cuccaim, majd a végső ölelés után elváltak útjaink. 3000 mérföld..
* 2 nappal később *
Vasárnap. Holnap van az első napom a suliban. Rettenetesen izgulok. Eddig egyetlen egy embert ismerek az osztályból, aki egyben a szobatársam is.
De egy dolog még inkább aggaszt: Luke szabadsága. Neki halottnak kéne lennie, erre éli a kis életét. Justint féltem és anyát. Tudom, nem lenne szabad telefonálnom, de tudnom kell hogy jól van e.
Tárcsázni kezdtem a számát, de egy női hang válaszolt.
- Ez a szám nem található a nyilván tartásban.
Hazudott..




Sziasztok!:) Remélem tetszett ez a rész, még ha nem is olyan izgi. Szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni előre is!:) <3
xx

Part 19.: Now what can i say to her?

- Szóval, Bieber. Van merszed kiállni ellenem?
- Azt hiszed megijedek tőled?
Justin keze ökölbe szorult, állkapcsa megfeszült, nyakán pedig csak a dudorodó erek látszottak.
- Justin, ne csináld!- próbáltam elkerülni az elkerülhetetlent.
- Csak nem félted a kis szerelemed, ribanc?- amint kimondta az utolsó szót, Justin behúzott neki.
- Még most is nagy a szád?
Erre Justin kapott egy jobbost. Adok-kapok játék volt, ami vérre ment. Féltem, mert Justin egyedül van, de Luke mögött áll a szekrény méretű embere, aki bármikor közbe léphet. Próbáltam szabadulni a köteléktől, ami a kezemre volt erősítve, de ha ez sikerülne se tudnék semmit se tenni.
Justin állt vesztésre.
- Luke, kérlek ne bántsd!- könyörögtem neki.
- És miért ne?- szuszogott hangosan, miközben Justint figyelte, aki mozdulni sem tudott.
- Nem érdemli meg. Nem tett semmit se!
- De igen! Elvett tőlem! Te az enyém vagy és nem az övé!
- Ez nem igaz!
- Te csak maradj kussba!- majd belerúgott a földön fekvő Justinba, aki összerándult.- Ennyit érsz, te seggfej!- köpte oda, majd elindult kifelé.
Tudtam, hogy Justin meghalt. De ekkor olyan történt, amire szerintem Luke sem számított: Justin elővett egy fegyvert (még magam sem tudom honnan) és lelőtte Luke-ot, majd a szekrény testőrét is. Mindkettejük teste a földre rogyott és mozdulatlanná vált. A vér is megfagyott bennem.
Justin felpattant, mintha mindennapos dolog lenne, hogy megverik, majd a segítségemre sietett.
Még mindig sokk hatása alatt voltam.
- J-Justin, j-j-jól vagy?
- Szerintem eltört az egyik bordám, és egy kicsit felrepedt a szám, de igen.- válaszolta lazán.- Most menjünk!- ragadta meg a kezem. Justin gyorsan elvette Luke telefonját, majd miután kiértünk a raktárból, Scoot hívta.
- Scoo! Eltudsz jönni értünk?
- ...
- Valami régi gyárnál, a város szélén!- vakarta meg a tarkóját.
- ...
- Rendben, kössz!- majd letette.- Küld értünk egy helikoptert. Nagyjából 20 perc.
- Most már akkor vége?- néztem rá.
- Igen.- jött közelebb, majd adott egy homlokpuszit.- Most már vége!
- Akkor nem kell többet bujkálnom?
- Nem.- mosolygott, majd szorosan megölelt.
Nem sokkal később tényleg megérkezett a helikopter.
- Jól vagytok, srácok?- kérdezte Scooter.
- Persze.- válaszolt helyettem is Justin.
- Helyzet jelentés?
- Két halott. Az egyik Luke.
Scooter szemei kikerekedtek.
- Luke meghalt?- egyszerre volt öröm és döbbenet számára.
- Igen.
- Akkor ez az ügy lezárva.- pacsiztak le.
Eközben az egység is megérkezett.
- Akkor mi megyünk.
- Persze. Mi addig eltakarítjuk a testeket. Szép volt Justin.- mosolygott Scoot.
- Kössz haver.
Felszálltunk a helikopterre. Hihetetlen, hogy végre vége.
A durván negyedórás út csendben telt. Justin nem szólt semmit, ahogy én sem. Egymás kezét fogtuk és csak egy dolog járt a fejemben. El kell mondanom neki..
* Justin Bieber szemszöge *
Miután megérkeztünk az egységhez, szinte egyből kocsiba szálltunk és haza felé tartottunk. Nem akartam mást tenni, csak hazamenni, és életem szerelmével tölteni a nap hátralévő részét.
Talán nem is egészen de kicsit fellélegezhetünk. Hannahval elkezdhetünk egy új közös életet. Az előttem álló lányra pillantok szótlanul mereng.
- Minden rendben? Most már vége. - fogtam meg bíztatóan a kezét.
- Persze, csak olyan hihetetlen. Annyi hónap elteltével megkönnyebbülten nézek a jövőbe...- halkul el a hangja.
- Van valami amiről tudnom kell?- vonom fel szemöldököm.
- A tovább tanulás. Felvettek az egyetemre. Eddig sosem mondtam, mert nem voltam benne biztos, hogy sikerül. Még a nyár elején jelentkeztem a Harvardra, és nem volt biztos. Aztán pár napja kaptam a levelet.- nézett ki az ablakon.
Döbbentem figyelem a reakcióját. Sosem beszélt még nekem a jövőjéről. Épp, hogy visszakapom erre el is veszítem. Annyi mindent el kell mondanom neki, de nem tudom megtenni. Legszívesebben üvöltöznék vele, hogy képes ezt tenni velem, de sírnék is. Nem akarom hogy elmenjen. Rengeteg érzés kavarog bennem.
- Ez szuper.- mosolygok esetlenül. Nem a legőszintébb, de ennél többre nem telik.
- Haragszol?- nézett vissza rám.
- Mi? Nem..Én? Dehogy!- soroltam a szavakat, mint egy idióta.- Örülök.- fogtam meg a kezét.
Hazudok neki. Dehogy örülök. Lehet, hogy vége ennek az egésznek, de féltem.
Gyenge, de bíztató mosolyt küldött felém.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Szia Scooter! Mondjad!
- Justin. Biztos lelőtted Luke-ot?- tett fel egy hülye kérdést.
- Persze.
- Átkutatták a kommandósok az egész raktárt, de sehol semmi. Csak egy halott, de ő nem Luke.
- Mi van?- engedtem el Hannah kezét.
- Justin, szerintem elvétetted a lövést.
- Scoo, majd később hívlak.- tettem le a telefont.
- Mi történt?- vont kérdőre Hannah.
Most mit mondjak neki?




Sziasztok!:) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket!:) Remélem ez a rész is tetszett!:)
xx

Part 18.: It will not be good end..

világ mikor vált ilyen beteggé? Luke folyamatos 'megölöm Hannaht' akciói már kezdenek az agyamra menni. Most pedig még könnyebben eltudja érni a célját, mert Hannah kórházban van L.A-ben én pedig itt vagyok NY-ban. Fel kell hívnom.
Tárcsáztam a számát, de egy örökké valóság volt mire felvette.
- Igen?- hangja rekedt volt de ugyanolyan lágy mint régen.
- Hannah, Justin vagyok! Kérlek fi..- folytattam volna, de ő félbeszakított.
- Elmész és van képed felhívni?- förmedt rám a vonal túlsó végéből.
- Hannah. Luke oda tart a kórházba. Amilyen gyorsan csak tudsz, menj el onnan!
- És mégis hova?- kérdezte még mindig idegesen.
- Fredot sikerült nehezen elérnem, úgy hogy érted megy. Nála találkozunk.- majd köszönés nélkül letettem. Így is elég pipa rám.
* 18 órával később *
Fredo értesített, hogy Hannah nála van. Megjegyezte, hogy elég feldúlt. Megértem. Szerintem már kiszakadna ebből a 'Luke-Justin' körforgásból.
Amikor a felhajtóra parkoltam, szorosan megmarkoltam a kormányt és a fejemet ráhajtottam.
- Ne légy gyáva, Bieber! Menni fog! Ne félj egy lánytól.- biztattam magam. Szar vagyok a magam biztatásában. Igen is félnem kell tőle, mert amilyen düh tombol benne, képes lenne megverni.
Miután összeszedtem a bátorságom, kiszálltam a kocsimból és az ajtó felé indultam.
Kopogni akartam, de az nyílt magától.
Hannah dühös tekintetével és tenyerével találkoztam. Harcias egy csaj.
- Neked is szia.- fogtam az arcomat, mert irtóra égett.
- Ez sokkal jobb, mint egy mexikói TV sorozat.- pislogott Fredo pár lépéssel hátrébb.
- Mennünk kell, világos?- néztem Hannahra.
- Na azt már nem! Azt hiszed, hogy lelépsz bizonyos időre, majd vissza jössz és egy 'sziával' mindent elintézel? Azt gondoltad, hogy ki-be mászkálhatsz az életemben, én pedig viseljem el az összes hülyeségedet? Rohadt nagyot tévedtél..- mondta könnybe lábadt szemmel.
- Sajnálom.- öleltem magamhoz.- Igazad van.
Fejét szorosan a nyakamba fúrta, én pedig lágyan belepusziltam a hajába.
- Megígérem, hogy többé nem hagylak magadra.- néztem gyönyörű szemeibe, ami könnybe úszott.
- Gyűlöllek.- ölelt meg.
- Ne hazudj.- mosolyodtam el.
A meghitt pillanatot a telefonom zavarta meg. SMS-t kaptam.
' Azt hiszed, hogy sikerül tőlem megvédened? 2 lépéssel előtted járok, Bieber. '
Nem volt nehéz kitalálni, kitől származik az üzenet.
- Figyelj. Most menj fel, aludj egy kicsit és holnap mindent megbeszélünk, oké?
Válaszul heves bólogatást, és egy lágy csókot kaptam.
Miután felment, Fredoval leültünk megbeszélni a tervet.
- Figyu, haver! Szerintem jó ötlet lenne, ha kétszer annyi kommandóssal mennénk rá. Úgy talán el fognánk.
- Nem lenne rossz ötlet. De..- kezdtem bele mondandómba, de egy eget verő hang félbeszakított.
- Helló srácok!- szegezett ránk fegyvert Luke másik öt szekrény méretű emberrel, miután berúgták az ajtót.- Nem számítottál rám, ugye?
- Justin mi volt ez?- szaladt le az emeletről Hannah, de a lépcső közepén megtorpant.
- Szia Édesem!- szólt hozzá Luke.
- Még csak rá se merj nézni!- szűrtem ki fogaim közül.
- Na mi van Bieber? Csak nem félted?- gúnyolódott.- Te mit csinálsz?- nézett Fredora, aki elő akarta venni a fegyverét.- Gyere csak ide!
Fredo oda ment.
- Nem kellett volna, haver!- mondta, majd szemrebbenés nélkül golyót repített a szívébe.
A vér is megfagyott bennem. Köpni nyelni nem tudtam. Másodpercek alatt történt minden.
- Miért tetted ezt?- kérdezte Hannah alig hallható hangon.
- Ha nem fogod be a pofád, vele is megteszem!- mutatott rám.- Jóéjt Bieber!- majd fegyverével leütött..
* Hannah Williams szemszöge *
Hihetetlen ami történt. Luke megölte Fredot. Ő volt Justin legjobb barátja. És csak úgy lelőtte. Nem hiszem el. Most pedig itt vagyok Justinnal egy istenverte raktárban, ahol kitudja mi lesz velünk.
- Justin.- lökdöstem, amennyire a kezemre erősítette kötél engedte.- Justin, ébredj!
- Megölöm.- suttogta halkan.
Amikor szemeit kinyitotta, vérben forogtak. Hihetetlen düh tombolt benne. Soha nem láttam még ilyennek.
- Sajnálom.- suttogtam.- Az én hibám. Ha én nem vagyok, ez nem történik meg.
- Nee..Ne okold magad.- nézett a plafonra.- Nem a te hibád.- nézett rám, majd közelebb csúszott.- Megígérem, hogy hamarosan vége lesz ennek, oké?- gyönyörű szemei vissza változtak barnára. Lehiggadt.
- Nem hagyom, hogy bármi bajod legyen. Ha kell, az életem árán is megfoglak védeni.- nyalta meg alsó ajkát, majd adott egy csókot.
- Istenem, de édesek együtt!- hallatszódott az ajtó felől egy gúnyos hang. Mindketten felkaptuk a fejünket.- Mi van, Bieber? Manapság nem akad szingli lány? Ennyire megakarod húzni Hannaht?- guggolt le elé.
- Ne aggódj, seggfej! Így is úgy is megdöglesz!- vigyorgott rá Justin.
- Bieber.- nevetett Luke.- Itt két ember fog meghalni: Az egyik te leszel, a másik ez a koszos ribanc.
- Ne merd így hívni!- szűrte ki fogai közül.
- Kussolj!- förmedt rá Justinra, majd megütötte.- Lássuk Bieber! Mennyire vagy gentleman! Ki mersz e állni a nagy szerelmedért?! Engedd el!- szólt az egyik csatolásának, aki elengedte Justint.- Állj fel!
Justin felállt.
Nem lesz jó vége..


Sziasztok!:) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket!:) Késtem megint, de itt a rész! Remélem tetszett!:)
xx

Part 17.: She will die..

- Nem maradhatsz itt Justin!- szólt egy ismerős hang a hátam mögül.
- De nem akarom itt hagyni.- válaszoltam. Nem néztem rá, mert jól tudtam ki az.
- Vigyázok rá! Te menj csak! Megígérem, hogy mindennap felhívlak mi van vele, de a hollétedről nem tudhat, ugye tudod?
- Tudom..- feleltem halkan, majd felálltam mellőle.- Scoo, tényleg nagyon vigyázz rá!
- Jólvan haver!- ölelt magához búcsú képpen.
Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd elmentem.
Sosem gondoltam volna, hogy itt kell hagynom Hannaht. Amióta belépett az életembe, mindent felforgatott. Közel akarom engedni magamhoz, de nem tehetem, mert csak ártok neki.
Kocsimhoz lépve a kórházra néztem.
- Szeretlek Hannah..- súgtam a levegőbe, majd beszálltam és elhajtottam.
* 2 Héttel később *
* Hannah Williams szemszöge *
Mellettem gépek csipogása hallatszott. Az összes porcikám rohadtul fájt. Úgy éreztem magam mintha átment volna rajtam egy elefánt csorda.
Miután óvatosan kinyitottam a szemem, körbe pásztáztam az idegen helységet. Anya dús haja omlott a kezemre. Mikor azt megmozdítottam, felébredt.
Kisírt, karikás szemei megijesztettek.
-Kicsim! Jól érzed magad? Hívjak egy orvost? Nem fáj semmid?- dobálózott a kérdéseivel.
- Mi történt?- hagytam figyelmen kívül aggódó mondatait.
- Balesetetek volt..- sütötte le szemeit.
- K..Kivel?- semmire nem emlékeztem.
- Justinnal.
- Ő..Ő jól van?- lábadt könnybe a szemem.
- Persze, ő jól van, de..- hagyta abba mondandóját.
- De?.. Mi de, anya?
Scooter lépett be az ajtón.
- Hol van Justin?- kérdeztem tőle ijedten.
- Sejtettem, hogy ez lesz az első kérdésed.
- Akkor válaszolnál?- förmedtem rá.
- Nem tehetem.
- Hogy hogy nem teheted?
- Titkos információkat nem adhatok ki. Csak annyit, hogy most nagyon messze van tőled.
- Hogy érted hogy messze? Elmenet?- kérdeztem halkan.
- Igen.- felelte.
Nem szóltam semmit.
- Kimenjünk, kicsim?- simogatta meg a kezem anya.
Bólogattam, könnyeimet visszafojtva.
Anya adott egy puszit a homlokomra, majd Scooterrel együtt kimentek.
Felfoghatatlan. Pont, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, elmegy. De miért?
Fejem a párnámra hajtottam. Az ablakon versenyeztek az esőcseppek. Ritka a Los Angeles-i eső.
Gondolatmenetemből a zaj zökkentett ki, amit az ajtó okozott. Luke állt ott.
- Hannah!- vigyorgott ördögien, majd fegyverét felém szegezte.- Jó éjt édes!- majd meghúzta a ravaszt.
Felijedtem.
Levegőt kapkodtam, és tapogattam a testemet, hátha találok vérző sebet, de ez csak egy álom volt. Egy rossz álom.
Telefonom órájára pillantottam. 22:36.
A plafont kezdtem bámulni, hátha visszatudok aludni ez után a rémálom után, de nem ment.
Azon gondolkodtam, hogy megpróbáljam felhívni Justint vagy ne.
Természetesen a szívemre hallgattam, így megpróbáltam.
Kikerestem a számát, majd tárcsázni kezdtem, de csak az üzenetrögzítője volt bekapcsolva, tehát üzenetet hagytam neki.
- Szia. Én vagyok. Csak tudni szeretném, hogy hol vagy most. Nagyon hiányzol.- küszködtem a könnyeimmel.- Remélem azért még vissza jössz hozzám. Szer..Szeretlek.- csuklott el a hangom a végére.
Eszméletlenül hiányzik..
* Justin Bieber szemszöge *
2 hete, hogy eljöttem L.A-ből. Hannah hiánya nem szűnik meg múlni, sőt még erősebb lett.
Fáradtan pihentem le, a hosszú napom után, majd telefonomat kezembe vettem, ami egy hangüzenetet mutatott Hannahtól.
- Szia. Én vagyok. Csak tudni szeretném hol vagy most. Nagyon hiányzol. Remélem  azért még vissza jössz hozzám. Szer..Szeretlek.- csuklott el a hangja a végére.
Vissza kell mennem hozzá..
Elkezdtem a táskámba dobálni a ruháim, amikor csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám.
- Igen?
- Bieber! Jó hallani a hangod!- szólt bele egy ismerős hang.- Mi a helyzet...haver?
- Luke?!
- Ügyes fiú vagy Justin. Csak gondoltam szólok. Tudom hol vagy, ahogy azt is hogy Hannahra senki nem vigyáz.
- Ha hozzá mersz érni, megöllek.- szűrtem ki fogaim közül.
- Nem én fogok hozzá érni, hanem a golyó a fegyveremből. Remélem elbúcsúztál tőle.- majd letette.
Amint lezajlott a telefonbeszélgetés tárcsáztam Scootert, de nem vette fel. Próbáltam Fredot, de ő se reagált.
- A picsába.- vágtam hozzá az ágyhoz a telefonomat.
Meg fog halni..

Sziasztok! Sajnálom, hogy megint sokat késtem:( Remélem azért tetszett a rész! :)
xx

Part 16.: Never Let You Go..

Megpróbáltam 'biztonságba' kerülni, azzal hogy lefeküdtem a hátsó ülésre.
- Justin. Meglőttek.
- Hannah tarts ki!- próbálta még mindig lerázni Lukeot.- Itt a telefonom, telefonálj Scoonak, hogy balhéba keveredtünk és hívja az egységet.- magyarázta.
Tárcsáztam a számát, de a tizedikre sem vette fel.
- Semmi.- mondtam reménytelenül.
- A picsába.- csapott a kormányra. Nagyjából 160km/órával mehettünk.
Egy kanyar jött. Justin még mindig a gázt nyomta.
Egy hatalmas lökést éreztem, majd bevertem a fejem, se kép..se hang.
* Justin Bieber szemszöge *
Amikor Luke belénk jött, felborultunk. Az egész testemet valami kibaszott nagy fájdalom járta át.
- Hannah.- szólítottam meg, de nem válaszolt.- Hannah, kérlek válaszolj.- de semmi. Luke elhajtott. Megpróbáltam életet lehelni magamba, így kimásztam.
- Hannah.- húztam ki őt is óvatosan.
Mikor megláttam, hogy lőtt sebéből dől a vér, testét üvegszilánkok tömkelege és kisebb - nagyobb sérülések borították, tudtam, hogy kevés az idő.
Azonnal tárcsáztam a mentőket.
Amint letettem Scooter hívott.
- Justin minden okés?- kérdezte.
- Nem..semmi sem okés. Luke megtalált minket, Hannahnak sürgősen orvosra van szüksége, különben meghal.- hadartam.
- Jézusom! Hol vagytok?
- A 61-es főúton valahol az isten háta mögött.
- Oda megyek!- majd letette.
- Hannah kérlek, ne hagyj itt. Kérlek. Szeretlek.- küszködtem könnyeimmel.
Nem sokkal később meghallottam a szirénákat. A mentők.
- Mi történt?- ugrottak ki nagyjából négyen a kocsiból.
- Belénk jöttek és felborultunk.
- Kérem, álljon hátrébb!- mondta az egyik, akinek engedelmeskedtem. A legkevésbé sem akarom hátráltatni őket.
- Nagyon sok vért veszített! Sürgősen kórházba kell szállítani. Műtétre lesz szüksége.- tették fel a hordágyra.
Ha valami baja lesz, megölöm Lukeot.
Miután beértünk a kórházba, Hannaht rögtön a műtőbe tolták, de én nem mehettem be.
A folyosón várakoztam idegesen, amikor megszólalt a telefonom.
- Miaz Scoo?
- Be tudsz jönni az egységhez? A nagy főnök keres!- mondta.
- Hannaht most műtik, nem akarom itt hagyni.
- Justin..Be kell jönnöd. Ez nem várhat.
- Jó.- mondtam dühösen, majd elindultam.
Jól tudom, hogy ha valakit a nagy főnök keres, annak sosincs jó vége.
Amikor beértem, bekopogtam Mr. Reynolds ajtaján.
- Tessék!- szólt ki.
- Jó napot, Uram!
- Üljön le!- adta parancsra. Nem valami jókedvű.
- Miért hívatott be Uram?
- A maga védettje, Miss Williams kisasszony, ugye?
- Igen.
- Mától nem!
- V-várjon. Ezt nem egészen értem.
- A kisasszony nincs magánál jó helyen. Magának sikerült bebizonyítania, hogy nem tud rá vigyázni.- mondta bunkón.
- Szóval elveszik tőlem?- akadtam ki.
- Nem csak elvesszük, de magát áthelyezzük New Yorkba, Mr. Bieber.
- New Yorkba? Ez most komoly?- kaptam fel a vizet.
- Kérem, nyugodjon le Mr. Bieber! Nem bírom az ilyen beszédet! Szedje a holmiját! Holnap indul!
Köztudott, hogy Mr. Nagyfőnök sosem bírt. De ekkora seggfej nem lehet. Nem csak megfoszt attól a lánytól, akit szeretek, de át is helyez.
Magam után bevágtam az ajtót és az asztalomhoz siettem.
- Mi történt Justin?- jött oda Scoo.
- Ez a seggarc áthelyezett és megvonta tőlem Hannaht.- ordibáltam. Nem kétség, hogy mindenki engem nézett.
- Justin nyugodj le! Megpróbáljuk rendbe hozni.
- Ezt nem lehet Scoo! Ez egy seggfej! Főleg ha rólam van szó.- dobáltam a cuccaim a dobozba.
- Justin..
- Most hagyj, jó?- szakítottam félbe, majd jobbnak látta ha elmegy.
Miután minden holmimat össze szedtem, betettem a kocsiba, és visszamentem a kórházba.
Nem hagyom, hogy elvegyék tőlem!
Amikor beértem a kórházba meginformáltam, hogy Hannah hol van, de azt mondták, hogy még mindig a műtőben.
Leültem és vártam.
Csak arra tudtam gondolni, hogy el fogom veszíteni. Nem tudnám elfelejteni. Nem vehetik el tőlem, hisz még csak most lett az enyém.
Ekkor kihozták a műtőből.
- Doktor úr, hogy van Hannah?
- Kritikus az állapota, és kétséges, hogy túl éli e.- magyarázta a megrázó szavakat.- A fejét ért súlyos ütés kómához vezethet, amiből nem tudni, hogy felébred e. Engedelmével.- majd elment.
Amint elhelyezték Őt a szobában, leültem mellé és megfogtam a kezét.
- Hannah. Kicsim. Hallasz? Itt vagyok. Nem hagylak el. Kérlek. Ébredj fel.- szorítottam élettelen kezét.- Nem hagyhatsz itt. Tudom, hogy hallasz engem. Ha felépülsz mindent megfogok neked adni, esküszöm. Szeretlek.- leheltem egy lágy puszit kézfejére.- Most egy kis időre el kell mennem, de ígérem visszajövök.
Sosem foglak elengedni..

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztama részt. Úgy szégyenlem:( De tudjátok: Suli..tanulás..és egyéb dolgok. Remélem azért tetszett a rész és megajándékoztok pár komival:)
xx

Part 15.: He shot me..

Egy hetet kaptam vissza az igazi életemből erre megint kezdődik minden az elejéről.
- Akkor..Megint Justinnal kell laknom?- pillantottam az említett személyre.
- Neem..Nem! Ő is itt fog maradni és én is, meg hívni fogok fegyvereseket, hogy figyeljék a házat.
Justin az egészbe bele sem szólt. Csak figyelt. Tuti haragszik, amiért nem szóltam neki az érzéseimről, és gondolom nem örül annak, hogy itt kell lennie.
Az eszmecserét befejeztük.
Anya elkezdett beszélgetni Scooval és Justinnal. Nagyon jól elvoltak. Nyilván azért, mert egyikőjüknek sem kell aggódni azon, hogy valaki lassan megfogja ölni. Mert velem ez fog történni. Nem tettem senki ellen semmit, mégis menekülésről szól az életem.
Leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem.
Halk kopogás hallatszott az ajtó felől.
- Gyere!- szóltam neki.
- Bejöhetek?- kérdezte Justin.
- Persze.- megint kezdődik az agymosás.
Leült mellém, majd fél percen keresztül egyikőnk sem szólt.
- Addig nem foglak itt hagyni, még végleg el nem simítsuk ezt az ügyet, érted?- mondta Justin halál komolyan.- Nem hagyom, hogy bántson téged. Megígérem, hogy ha kell az életem árán is, de meg foglak védeni.- tűrt el egy kósza tincset fülem mögé.
- Justin, de mi van ha idejön?
- Megölöm.
Fejemet lehajtottam, hisz tudtam, hogy nem csak ezért jött. Nagyon kínosan éreztem magam, a naplóm miatt.
- Akarsz beszélni..Kettőnkről?
- Justin tényleg sajnálom, hogy nem mondtam el, és azt is megértem, ha emiatt haragszol rám. Én nem...- akartam folytatni az improvizált mondandómat, de ő félbeszakított egy csókkal.
Testemet furcsa melegség járta át, amit nem éreztem soha egy csóknál sem. Nem gondoltam volna, hogy amilyen kemény egy srác, tud gyengéden is csókolni.
Lassan elváltunk egymástól, de még mindig a csók hatása alatt voltam. Hihetetlenül jól csókol.
Justin csak a szemeimet vizslatta. Tudta, hogy jól végezte dolgát.
Alsó ajkát megnyalta.
- Na mit szólsz?
- Jól csókolsz!- mondtam, de teljesen zavarban voltam.
- Nem ahhoz!- nevetett.
- Akkor?- értetlenkedtem.
- Megpróbáljuk? Tudod..együtt.
- Hát..nem tudom. Ha szeretnéd.- éreztem, hogy a fejem vörösödik.
- Oké.- mosolygott, majd megölelt, és adott az arcomra egy puszit.
Ez után vártam azt, hogy ébreszteni fog az órám, de nem. Ez maga a valóság. Justin Bieber barátnője vagyok. Annyira boldog vagyok, hisz már mióta erre vártam. Mit is beszélek..csak két hete várok erre.
A varázslatos pillanatot Braun úr zavarta meg, aki igencsak feldúlt volt.
- Mi az Scoo?- kérdezte Justin.
- Mennie kell.
- De kinek? És hova?- kérdezte vissza Justin.
- Hannahnak. Itt nem maradhat. Nem élné túl.
- Mi? Mit nem élnék túl Justin?- pillantottam rá, aki megfogta a kezem.
- Az anyja veled megy?- nézett Scoora, mintha semmit sem kérdeztem volna.
- Igen, ő velem jön. Őt amúgy sem bántaná, de ezek után bárkinek neki megy, és addig nem nyugszik, amíg nem végez Hannahval.
- De..Mégis hova megyünk?- kérdeztem még mindig tudatlanul.
- Justin elvisz egy másik városba.- mondta, majd kiment.
- Justin én nem értek semmit.- szorongattam kezét.
- Ne aggódj!- adott a homlokomra egy puszit.
Ezzel nem lettem kisegítve. Még mindig kételyek között voltam és semmiről sem tudtam. Miért kell másik város? Luke ide tart? Vagy mi a fene történt?
Justin arra utasított..sőt! Parancsolta, hogy pakoljak el a táskámba, és negyed óra múlva legyek lent. Nekem nagyon nem tetszik ez a szitu.
Justin kérésére összepakoltam, majd pár perces késéssel, de leértem.
- Justin, vigyázz rá!- mondta Scoo.
- Megígérem, hogy nem esik bántódása!- fogta meg a kezem.
- Rendben!- veregette vállon Braun Biebert.- Most pedig menjetek, mielőtt túl késő lenne.
Mindenki elköszönt mindenkitől, majd Justinnal kocsiba ültünk, és elindultunk.
- Elmagyarázod mi ez az egész meneküléses dolog?- néztem rá.
Szeme köztem és az út között cikázott. Nem szólt semmit.
Mire újra szólásra nyitottam volna a számat, megszólalt.
- Kémek szerint a házatokhoz tart, és nem egyedül. Ha most ott maradtunk volna, senki nem élné túl.
- De..Én nem értem. Ha nem sikerült megölnie, miért nem megy el másik városba? Nem mintha azt szeretném, hogy tovább gyilkolásszon, de ha nem sikerült neki megölni akkor miért nem hagy békén?
- Mert fent vagy a listáján. Addig nem húzza ki a nevedet, amíg nem végez veled.- magyarázta tovább.
Erre már nem válaszoltam.
Még ezen a dolgon gondolkoztam, elaludtam.
Egy hatalmas zajra és a hozzá társuló lökésre ébredtem fel.
- Mi történik Justin?- kérdeztem ijedten.
- Mögöttünk vannak.- nyomta teljes erejéből a gázt.- Tessék! Fogd ezt.- adott a kezembe egy pisztolyt.
- Justin..én..
- Ha szólok, lőjj!- vágott a szavamba.
Éreztem, hogy a szívem valahol a torkom környékén jár. Kezem remegett, ennek köszönhetően alig tudtam megfogni a fegyvert.
- Mássz hátra!- mondta Justin miközben próbálta lerázni a másik autót.
Ekkor az ellenfél lőni kezdett.
A jobb vállamat átjárta egy furcsa melegség, majd egy hatalmas fájdalmat éreztem.
Ahogy kinéztem a hátsó ablakon, megláttam Luket, akinek elégedett vigyor ült az arcán.
Meglőtt..

Sziasztok!:) Köszönöm a komikat pipákat! Remélem tetszett ez a rész is:)
xx

Part 14.:The nightmare continues..

- Rám nem számítottál, ugye?- kérdezte Luke egy fegyvert tartva Justin fejéhez.- Na menj be!- lökött egyet Justinon.- Egyedül vagy?
- Igen!- feleltem.
- Ne hazudj, ribanc! Egyedül vagy?- ordibált.
- Igen, egyedül vagyok! Mit nem értesz?- ordítottam vissza, hogy Fredo is meghallja.
- Hol van az a srác, akivel itt laksz?
- Bement az egységhez.- kamuztam tovább.
- Oké, gyertek szépen.- majd mindkettőnket felinvitált az emeletre.- Kérem a telefonotokat.
Justin engedelmes volt, és neki adta.
- A tiédet is!
- Nincs nálam.- mondtam.
Megtapogatta zsebeimet, majd megbizonyosodott arról, hogy nincs nálam.
- Most lemegyek és megvárom azt a másikat, és szépen lassan kinyírlak mindhármotokat.- majd bevágta az ajtót, és bezárta.
Gyorsan előkaptam a párnám alól a telefont majd SMS-t küldtem Fredonak.
' Hívd az egységet, és ne gyere elő! '
Szinte egyből válaszolt.
' Vettem! '
Itt befejeződött a munkám.
- Te ki vagy? És mit csináltál az igazi Hannah Williamsszel?- törte meg a csendet Justin.
- Volt kitől tanulnom.- mosolyogtam rá.
- Már mindegy. Úgy is meghalunk.
- Fredo lent van.
- Mi?- nézett rám.- De..Azt mondtad..
- Kamuztam neki. Így megmenekülhetünk.- magyaráztam.- De..Hogy találkoztál vele?
- Hát idefele beugrottam a boltba, mert Fredo szólt hogy kell neki valami, és nem zártam be a kocsimat. Mire visszaértem, ő már ott várt.- mesélte, de közben folyamatosan a földet nézte, és csak pillanatokra nézett rám.
- Mi a baj Justin?- kérdeztem tőle. Tuti történt valami.
- Figyelj, én..- kezdett bele, de ekkor meghallottuk a kiabálásokat lentről.
- Itt vannak!- mondta.
Nem sokat kellett várnunk, Fredo hamar ajtót nyitott Scooter társaságában.
- Jól vagytok srácok?- kérdezte.
- Persze.- feleltük szinte egyszerre Justinnal.
- Elfogtuk.- vigyorgott Braun.
- Akkor ennyi? Vége?- kérdeztem tőle nagy mosollyal.
- Igen! Haza mehetsz az anyukáddal!- mosolygott ő is.
Az egyik felem örül, a másik nem. Azért örülök, mert így előről kezdhetem az életemet, de viszont annak nem örülök, hogy Justint el kell hagynom. Ilyen kevés idő alatt beleszerettem, de ő úgysem viszonozná. Jobb lesz elfelejteni.
- Akár már ma hazamehettek!- mondta Scoo.
Justin felé fordultam, akinek az arcáról mindnet lelehetett olvasni: örömöt, bánatot, csalódást, haragot.
Nyilván örül, hogy elmegyek, de azért szomorú is, mert nem tud kit a medencébe dobálni.
- Köszönök mindent Justin!- öleltem meg szorosan, amit ő viszonzott.
- Remélem már nem kell téged látnom.- nevetett.
- Nem fogsz, ne aggódj.- mosolyogtam.
Miután mindent elintéztünk, elmentünk Scoo házához. Anyával üdvözöltük egymást, majd miután ő is mindent össze pakolt, Braun haza hozott minket.
Fura volt ebben a házban lenni újra, de örültem. Bár a naplóm azóta sincs nálam, de ettől függetlenül megnyugodtam, hogy Luke Torrent végleg börtönbe kerül. Talán majd felrobbantom Justin házát, ezzel elpusztítva a naplómat. Természetesen csak akkor, ha ő nincs otthon. Kár lenne érte.




* 1 héttel később *
Egy hét telt el. Anyával ugyanúgy élünk, ahogy az előtt. Továbbra is megtartjuk a csajos napokat és szinte mindent együtt csinálunk. Végre helyre állt az életünk és nem kell azon aggódnunk, hogy váratlan emberek jelennek meg, nem mindennapi esettel.
Éppen a fogamat mostam, amikor anyu lentről kiabált.
- Kicsim! Vendéged van!
- Megyek!- ordibáltam vissza, ennek következtében teleköptem a tükröt fogkrémmel. Remek.
Gyorsan letakarítottam, majd leszaladtam a földszintre.
- Szia Hannah!- üdvözölt Scoot egy öleléssel.
- Szia! Miujság?- kérdeztem tőle.
- Semmi. Justinnal eljöttünk hozzátok megnézni, hogy minden oké e.
- Klassz..de hol van Justin?- ekkor megszólalt a csengő.
- Az ajtóban.- válaszolt nevetve Scoo.
Mikor kinyitottam az ajtót Mr. Tökéletesség állt velem szemben.
Egy hét után is eszméletlen helyes.
- Szia!- öleltem meg.
- Helló Williams!- ölelt meg ő is.
- Hogy vagy?
- Jól.- jött beljebb.- Ömm..Hoztam valamit.- húzta el a cipzárt a táskáján, majd elővette az alsóneműmet.
- Nem tudtad mit kezdj vele, ugye?- nevettem.
- És ezzel sem tudtam mit kezdjek.- majd elővette a naplómat is.
- Basszus.- csak ennyit tudtam mondani.
- Miért nem mondtad el?
- Mert..Nem mertem. Féltem, hogy hülyének nézel és jobbnak láttam, ha megtartom magamnak.- magyaráztam. Soha nem voltam még ennyire zavarban.
- De..Miért néztelek volna hülyének?
- Nem tudom. Attól féltem, hogy majd jól kiosztasz, hogy hogy képzeltem ezt az egészet.
- De..- kezdett bele a mondatába, de Scoo megzavarta.
- Srácok. Nagy gáz van!
- Mi történt?- kérdezte Justin.
- Luke megszökött.
- Mégis hogyan szökött meg?- kezdtem ideges lenni.
- Át akarták szállítani a végleges börtönbe, hogy letölthesse életfogytiglani börtönbüntetését, de az emberei megtámadták a rabszállító autót, és megszöktették.- magyarázta el Scooter a dolgot.
- Akkor most ide tart, ugye?- kérdeztem félve.
- Nagy valószínűséggel nem. Előtte embereket fog gyűjteni, kiterveli a tervét, aztán..- tartott hatásszünetet.- ..Akkor fog idejönni, de akkor már semmi nem fogja érdekelni.
- Hogy érted?
- Akkor már sehova sem fog elcipeltetni. Itt helyben végez veled.
A rémálom folytatódik..








Sziasztok!❤ Kicsit megkésve, de itt a rész!:) Remélem tetszett. A következő jövőhéten lesz!:) köszönöm a komikat/pipákat!❤
xx

Part 13.: He not alone arrived..

Kipakoltam a cuccom, majd lementem a földszintre.
- Fredo! Van valami kajád?- néztem rá.
- Persze! Van gyros a hűtőben, gyümölcs a kosárban, zöldség a kertben, és édességek a szekrényben.- mosolygott.
- Vicces vagy.- mosolyogtam én is.- De most komolyan.
- Nem vicceltem. Tényleg megtalálod ezeket a dolgokat itthon.
- Imádlak!- rohantam a szekrényhez, majd mikor azt kinyitottam gumicukrok, nyalokák, chipsek, csokik és egyéb finomságok tömkelege fogadott.
Ide fogok költözni.
Este fürdés után lementem Fredohoz aki a TVt bámulta.
- Mizu?- kérdezte.
- Semmi. Unatkozok.
- Ja én is. Tudsz pókerezni?
- Naná.- mosolyogtam.- A zsebpénzem felét pókerezéssel kerestem.
- Akkor most ezt mind elveszem tőled, mert egy igazi póker - királlyal van dolgod.- fényezte magát.
- Majd meglátjuk!
Fredo rendelt pizzát, kipakoltuk a kártyákat, a pénzt, innivalókat, majd neki álltunk játszani.
- Egyébként..- nyeltem le a kaját.- Justinnak miért nincs barátnője? Hisz tök jól néz ki, jó stílusa van, az már más kérdés, hogy egy hatalmas paraszt, de attól jó arc.
- Ugye tudod, hogy most vallottad be, hogy bejön Justin?- nevetett.
- Nem jön be. Nem az esetem.- próbáltam menteni a menthetetlen titkom.
- Amúgy azért, mert nehezen bízik meg az emberekben. Főleg, hogy egyszer meg is csalták már. Justin nehéz eset, és ő egyáltalán nem az a srác, akinek arra kellenek a lányok, hogy meghúzza őket. Ő egy komoly kapcsolatra vágyik, de nehéz ilyen lányt találni.- magyarázta.- Hármas drill.- tette le a kártyáit.
- Sor.- tettem le én is.- Köszöntem.
Fredo szeme-szája tátva maradt.
- Ezt hogy?
- Mondtam jó vagyok.- vettem el a pénzét.- Vissza térve a témára: Miért nem próbál meg keresni ilyen lányt? Csak akarni kell. Meg menne neki, hisz lányok tömkelege szeretne ilyet palit, mint Justin.
- Ez egy jó ötlet.- mondta Fredo.- Majd elküldöm bulizni.
Természetesen most 'adtam el' azt a fiút, aki első látásra bejött nekem, és ráadásul valamit érzek is iránta.
- Basszus.- kiáltottam fel, amikor észbe kaptam, hogy ott hagytam a naplómat.
- Mi van?- kérdezte Fredo ijedten.
- Semmi..csak..- már megint hangosan gondolkodok.- Csak..szar lapokat kaptam.
- Ajjajjj..Csak nem nyerni fogok?
- Az lehet.- mosolyogtam kínosan.
Hogy lehettem ekkora idióta gyökér, hogy ott hagytam a naplót, amibe beleírtam szó szerint, hogy szerelmes vagyok Justin Bieberbe! Istenem..Ha megtalálja végem van. Ki fog nevetni, hogy mindvégig arról álmodoztam, hogy ő lesz a palim, meg érzek iránta valamit.
Ekkor csörögni kezdett Fredo telefonja.
- Szia Justin!- köszönt.
- ...
- Igen, ő is itt van!
- ...
- Hé Hannah! Justin azt mondja ott hagytál valamit.
Ez volt az a pillanat, amikor a szívem kihagyott egy dobbanást, a víz levert, nyelni alig bírtam.
- Tényleg? És mit?- kérdeztem félénken.
- Mit hagyott ott Justin?- kérdezte Fredo vissza a telefonba.
- ...
Istenem, mondd hogy nem találta meg! Kérlek, mondd hogy nem találta meg!- imádkoztam magamban.
- Azt mondja az egyik tangád.- nevetett Fredo.
Nagy kő esett le a szívemről.
- Várj átadom.- mondta, majd átnyújtotta a telefont.
- Igen?- szóltam bele. Ez is gáz ha elhagyom az alsóneműm, de az még gázabb lenne, ha a naplóm találná meg.
- Itt hagytad a cuki fekete tangád.- nevetett Justin.
- Kevés ilyet láttál mi?
- Világ életemben ilyeneket láttam.
- Nyilván. És most mit kezdesz vele?
- Nem tudom.
- A tiéd lehet. Emlékbe adom. Felőlem fel is veheted.- húztam az agyát.
- Aranyos vagy. Na add vissza Fredot.
Köszönés nélkül visszaadtam a fiúnak a telefont, majd lehunyt szemmel mondtam hálát istennek, hogy nem a naplóm találta meg.

* Justin Bieber szemszöge *
Miután beszéltem Fredoval, leültem az ágyra. Azért hiányzik Hannah nyafogásai, hülyeségei. Nélküle üres ez a ház.
- Ez meg mi?- kérdeztem magamtól hangosan, amikor belenéztem az éjjeliszekrény fiókjába.
Kinyitottam a kis könyvet majd olvasni kezdtem.
' Kedves Naplóm! A bocsánatkérésem óta fura vagyok. Nem tudom kiverni a pillantását a fejemből. Amióta Justin rám nézett, mintha..ajj..Nem tudom. A szemei, ahogyan csillogtak. Hogy lehet valakinek ennyire gyönyörű szeme? De nem! Nem álmodozhatok róla! Ő csak a védelmezőm! Sőt! Biztosan van egy nálam 100x szebb barátnője, akit nem cserélne le egy ilyen csúnya lányra, mint én. Bevallom: Justin tényleg nagyon helyes, meg kedves is..mondjuk velem nem, valakivel biztos, de, félek, hogy annyi időt fogok itt tölteni, hogy..bele szeretek. Nem szeretném, mivel ő csak úgy tekint rám, mint egy lányra..Egy lányra, aki..Csak egy lány.. '
' Kedves Naplóm! Ma rengeteg dolog történt. Elraboltak, majd Justin megmentett..Ismét. Törődött velem! Törődött! Rám mosolygott. Nem akarom elkiabálni, de szerintem..Érdeklem őt! '
Hogy nem vettem észre, hogy Hannah belém esett? Hogy lehettem ennyire vak?
Mindvégig egy lányra vártam, aki saját magamért szeret nem pedig a pénzemért vagy a kinézetemért, és itt volt ő akit nem vettem észre, annak ellenére, hogy egy házban laktunk.
Beszélnem kell vele erről.

* Hannah Williams szemszöge *
Miután legalább négyszer elvertem Fredot, majd begyűjtöttem az összes pénzét, és mondtam neki, hogy mára már sok pénzt veszített, így holnap folytatjuk, felmentem a szobámba.
Aludni nem tudtam, hisz egész végig azon rágódtam, hogy mi van ha megtalálja a naplómat. Lehet, hogy a szemembe röhög és azt mondja, hogy mekkora idióta vagyok és hogy gondoltam azt, hogy ő is szeretni fog. De, ha pozitívan gondolkodok akkor lehet, hogy neki is bejövök. Hisz egyszer már megakart csókolni, megfogta a fenekem, folyton ölelgetett.
Szar dolog a bizonytalanság.
Nagy nehezen, de elaludtam.
Reggel, amikor felébredtem rettenetesen fáradt voltam.
- Hannah!- kopogott be Fredo az ajtón.- Fent vagy már?
- Félig!- morogtam a párnámba így kétlem, hogy valamit hallott.
- Gyere! Nem sokára jön Justin is!
A név hallatán kipattantak a szemeim.
- Minek jön?- kérdeztem vissza. Ekkor Alf benyitott.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy valami rettentően fontos dologról akar veled beszélni, és nem volt túl boldog. Mit csináltál?
- Nem tudom. Semmit. Nem emlékszem rá, hogy most megszívattam e valamivel.
- Azt mondta beugrik az egységhez, és azonnal jön. Öltözz!- mondta, majd kiment.
Basszus. Mit csináltam? Nee..Tuti megtalálta a naplóm. Sejtettem, hogy még akkor el kellett volna mennem érte. Szóval ha mérges volt, akkor tuti azzal jön, hogy hogy merészeltem beleszeretni, mikor ő csak védelmezett. Szóval a pesszimista énem győzött, és Justin percek múlva ki fog nyírni.
Felkeltem, gyorsan felöltöztem, majd lesiettem.
Fredo telefonált.
- Igen anya, boldogulok.
- ...
- Mi? Nem kell ide jönnöd!
- ...
- Oké, szia!- majd letette.
- Anyuci kicsi fia?- kérdeztem nevetve.
- Hé! Hallgatoztál?- nevetett ő is.
A csengő megzavarta a beszélgetésünket.
- Hagyd kinyitom!- mondtam Fredonak.
Az ajtóhoz siettem, majd imádkoztam, hogy ne nyírjon ki, bármiért is jött.
- Justin!- nyitottam nagy mosollyal ajtót, de az hamar lefagyott az arcomról.
Nem egyedül érkezett..

Part 12.: I'll be careful..

- Nem szeretek róla beszélni!- álltam fel idegesen.
- De..miről? Arról..Hogy meglőttek?- húzta fel egyik szemöldökét.
- Ezt..Ezt te nem értheted.- ültem le tőle kicsit távolabb.
- Akkor magyarázd el.
Lehunytam a szemem, és csak arra tudtam gondolni.
- Ennyire..komoly?- kérdezte halk hangon, majd közelebb csúszott hozzám.
Bólogattam.
- Nem musz..
- 4 éve történt.- szakítottam félbe.- A legjobb barátommal webkameráztunk. Nagyon jól elvoltunk. Szinte mindennap videóchateltünk, pedig nem laktunk messze egymástól. Éppen a kedvenc filmjét spoilerezte, amikor csengettek nála. Nem kapcsolta ki a kamerát, azt mondta csak egy pillanat, és mindjárt jön.
Nem sokkal később egy lövést hallottam. Nem tudtam mi történt. Hiába kiabáltam a nevét, nem válaszolt. Majd hirtelen valaki visszadobta az ő holttestét a kanapéra. Lecsaptam a laptop tetejét, majd a házához rohantam. Senki nem volt ott, csak az ő holtteste. Hívtam a rendőröket, a mentőket közben próbáltam újraéleszteni, de hiába. Meghalt. Ezért ijedtem meg annyira, amikor meglőttek, és ezért nem hagytalak ott téged, mert úgy érzem, hogy ha gyorsabb vagyok, akkor megmenthettem volna Danielt, és azt már nem tudtam volna feldolgozni, hogy ha csak úgy ott hagylak téged, és miattam valami bajod esik.- meséltem el neki könnyes szemmel azt a történetet, amit csak és kizárólag az anyukám tud.
- Sajnálom. Ne haragudj, hogy úgy leoltottalak. Nem kellett volna.
- Nem..semmi baj..Nem tudhattad. Nem haragszom.- küldtem felé egy bíztató mosolyt.
Ő megölelt, ami nagyon jól esett.
- Köszönöm, hogy nem hagytál ott.- súgta a fülembe.
- Szívesen!
- Egyébként..- engedett el.- Mivel Luke megszökött, így nem maradhatsz itt.
- Tessék? De..Akkor hova menjek?- kérdeztem tőle ledöbbenve.
- Fredo..A legjobb barátom, holnap eljön érted. Egy ideig nála fogsz lakni.- magyarázta.- Oké?
- Oké.- egyeztem bele. Talán ez lesz a legjobb megoldás.- Egyébként..Itt a telód.- vettem elő a zsebemből a készüléket.
- De..de hát mit csináltál vele?- döbbent le, amikor meglátta, hogy be van törve a képernyője.
- Bocs.- húztam el a szám.
- Most vehetek egy másikat.- biggyesztette le ajkát.
- Van pénzed akkor meg minek nyafogsz?
- Ez a telefon többet tud mint te.
- Ja persze.- álltam fel az ágyáról.- Egyébként..Ne várd el, hogy itt ápolgatni foglak.
- Pedig élvezném.- villantott egy perverz mosolyt.
Fejemet megráztam majd egy 'Jóéjt Justin' mondat kíséretében kimentem a szobából.
Elmentem lezuhanyozni, majd belebújtam a pizsimbe és lefeküdtem.
Ez a nap hosszú volt és tanulságos. Megtanultam, hogy hogyan kell átverni nálad tízszer nagyobb embereket, ahogyan azt is, hogy ha Justin Bieber megsérül haladéktalanul hagyjuk el a házat, még fel nem épül, mert kihasználja a lábadozását.
Már majdnem elaludtam amikor kiabálást hallottam.
- Hannah! Hannah! Gyere gyorsan!- üvöltözött Justin.
Ijedtemben kiugrottam az ágyból, átrohantam a szobájába, majd felkapcsoltam a villanyt.
- Mi az Justin?- kérdeztem tőle ijedten. A szívem majd kiugrott a helyéről.
- Szomjas vagyok.
- És?- húztam fel egyik szemöldököm.
- Hozol nekem inni?- vigyorgott pontosan úgy, ahogy én szoktam, amikor valamit akarok tőle.
- Van másfél lábad. Letudsz menni te is.
- Kérlek Hannah! Nagyon fáj. Ráadásul szédülök. Hányingerem van és a fejem is fáj.- játszotta meg magát.
- Hozom csak maradj csendben, kérlek.
- Köszönöm!- vigyorgott.
Megőrjít. Komolyan. Ebből kifolyólag örülök, hogy holnap elmegyek Fredohoz. Remélem azért jó arc, és nem flegmázik majd velem, mint ahogy egyesek tették az első napokban.
- Itt van.- tettem le az éjjeliszekrényre.
- Kössz asszony.- kortyolt bele.
- Most már hagyj aludni.
- Lenne még valami.
- És mi az?- fontam össze a karomat magam előtt.
- Kikéne elégíteni.
- Na jó Justin. Jóéjt.- majd bevágtam magam mögött az ajtót.
- Csak vicceltem.- ordibált nevetve.
Hogy lehet valaki ennyire ostoba, perverz, degenerált, idióta?
Visszavándoroltam a szobámba, majd álomra hajtottam a fejem.
Másnap reggel korán keltem, hogy összeszedjem a cuccom.
Elvégeztem a reggeli teendőket, majd lesiettem a konyhába, de mehettem vissza az emeletre, mert elfelejtettem, hogy féllábú Justin nem tud lejönni.
Bekopogtam, de semmi válasz. Benyitottam, ő pedig pontosan abban a percben jött ki a fürdőszobából egy szál semmiben..szó szerint semmiben.
- Jézusom Justin!- tettem a kezemet szemem elé.- Neked nincs alsónadrágod?
- Miért vagy szégyenlős? Nem láttál még..hímvesszőt?- kérdezte. Nem láttam az arcát, de a hangján hallottam, hogy nagyon is élvezi a szituációt.
- De igen, bár a tiédre egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
- Jólvan, már rajtam van a gatya.
- Biztos?- kérdeztem rá.
- Igen. Miért hazudnék? Semmi kedvem újraéleszteni téged, ha netán elájulnál a látványtól.
- Ne fényezd magad!- vettem el a kezem, és megbizonyosodtam arról, hogy felvette alsóját.
- Mit szeretnél?
- Csak megakartam kérdezni, hogy kell e segítség, de mivel egyedül zuhanyoztál, gondolom a lépcsőn is letudsz jönni.
- Igazából kéne egy kis segítség az öltözködésben, és pont a nem kényelmes boxerem vettem fel, szóval kikéne cserélned.
- Szerezzek neked egy barátnőt?- húztam fel a szemöldököm.
- Elég leszel te is.- vigyorgott.
- Álmodozz csak, édes.
- Ez nem..- kezdett bele újabb - szerintem - perverz mondatába, de a telefonja megzavarta. Csodálom, hogy még működik.
- Szia Fredo!- köszönt.
- ...
- Rendben! Szia!- majd le is tette.- Mindjárt itt van. Kész vagy?
- Igen.- feleltem.
Megvártam még felöltözik, majd elindultunk lefelé a lépcsőn.
- Justin megköszönném, ha nem feküdnél rám.
- Jólvan na.- majd segített magán. Egyből könnyebb lett.
Épphogy leértünk, de már csengettek is.
- Hagyd, kinyitom.- mondtam Justinnak. Mire odaér az ajtóhoz, Fredo el is megy innen.
- Szia!- köszönt mosolyogva.- Alfredo Flores.- nyújtotta a kezét.
- Szia, Hannah Williams.- ráztunk kezet.
- Örülök!- jött beljebb.
- Én is!- csuktam be az ajtót.
- Szia haver! Na hogy van a lábad?- üdvözölte Justint egy pacsival.
- Szia. Jól. Semmi baja. Nem is fáj már.
Mekkora kamugép ez a Justin. Scoonak még azt mondja, hogy nem vészes, nekem eljátsza a hattyú halálát, hogy neki mennyire fáj, Fredonak meg azt mondja, hogy már jól van.
- Akkor viszem is a lányt!- mondta Fredo.
- De nagyon vigyázz rá!- mondta Justin. Jó tudni, hogy törődik velem.- Nem adhatom vissza az anyjának egy koporsóban.- elhittem. Mekkora tuskó, gyökér.
- Szerintem ő sokkal jobban fog vigyázni rám, mint ahogy te vigyáztál!- emlékeztem vissza azokra a napokra, amiket meneküléssel vagy bujkálással kellett töltenem.
- Megint hozhatom a lányokat a házba.- mondta Justin önelégült fejjel.
- El ne hidd neki.- nevetett Fredo.- Már vagy három éve nem volt nővel.- mondta nevetve, amin én is jót nevettem. Justinnak nem tetszett, pedig jó poén volt.
- Mondtam barátnő kell neked Justin.
- Szerintem menjetek!
- Na csá haver!- pacsiztak le megint Fredoval, a fiú felkapta a bőröndömet, majd kivitte a kocsijához. Legalább ő segít kivinni. Már mindent értek: Mivel Justinnak már régen volt barátnője, ezért elfelejtette, hogy hogyan kell bánni a nőkkel, és már azt is értem, miért olyan kanos.
Fredoval útközben sokat beszélgettünk, és neki hála, rengeteget megtudtam Justinról: például azt, hogy elvesztette a szüleit, akiket meggyilkoltak, és ezért lépett be Scooterékhez, ahogyan azt is megtudtam, hogy Justinnak igazából egész életében három barátnője volt, abból kettő dobta Justint, mert kisfiúsnak tartották, és egyet pedig Justin dobott, mert megcsalta. Egyik kapcsolata sem tartott fél évnél tovább. Azért sajnálom őt.
- Na itt is vagyunk.- állította le a motrot Fredo.
- De szép házad van!- pillantottam az épületre tágra nyílt szemekkel. A titkos ügynökök ilyen jól keresnek?
- Köszönöm.- mosolygott.
Bementünk a házba, de az nem csak kívülről volt ámulatba ejtő, de belülről is.
Alfredo megmutatta a szobámat
- Egyébként tudod miért vagy itt?- kérdezte.
- Mert Luke megszökött.- feleltem.
- Aha..Szóval Justin nem mondta el.
- Micsodát?
- Justinnak voltak már ehhez hasonló ügyei, de soha az életben nem találkozott ilyen szívós emberrel, mint Luke. Tudja, hogy most Luke eszement tervre készül, és emiatt rettentően félt téged. Mivel itt nem találhat rád, így azt mondta, hogy itt biztonságban leszel.- magyarázta.- Szóval körülbelül annyi a feladatod itt, mint Justinnál. Ne nyiss ajtót senkinek! Halál komolyan mondom. Nagyon felbőszítettük Torrentet, és ha rád talál, vagy bárhol meglát, a helyszínen végezhet veled.- mondta komolyan.
- Oké.- bólogattam hevesen.
- Érezd otthon magad!- mosolygott, majd kiment.
Komolyabban kellett volna vennem Justin szavait. Nem gondoltam volna, hogy ennyire félt engem, annak ellenére, hogy állandóan a bajt csinálom, és nem fogadok szót neki.
Óvatos leszek..


Sziasztok!:)❤ Köszönöm a komikat/pipákat és sajnálom, hogy ez a rész nem lett jó, de most ennyi tellett tőlem:( Megpróbálom a következőt jobbra írni!
xx

Part 11.: I have to tell to him..

Luke megérkezett.
- Justin. Nem azt mondtad, hogy egy pár óráig nem jön vissza?- suttogtam neki idegesen.
- De úgy volt.
- Semmi gond főnök! Itt van az egyik cimborája, aki azért jött, hogy elvigye magának a lányt.
- Hogy ki és mi?- kérdezte idegesen Luke.
- A cimborája..Valami Jack..
- Jack? Nincs is Jack nevű ismerősöm! Kit engedtetek be ti ostobák?- indult meg Luke.
Justin ekkor egy sötét lyukba lökött be, majd szorosan hozzám simult, hogy a sötétben ne lássanak meg.
Bevallom: Ha nem egy raktárban lennénk, és nem az életünkért küzdenénk, akkor élvezném a szitut.
Ahogy Luke elindult, úgy ment utána legalább öt szekrény méretű ember.
- Bármi is történjen, ne engedd el a kezem, oké?- suttogta alig hallhatóan a fülembe, amitől a hideg is kirázott.- Tudom, hogy hol van a hátsó ajtó, de gyorsnak kell lennünk.- sutyorogta tovább.
- Megígéred, hogy vigyázol rám?- kérdeztem tőle félve.
- Megígérem.- mondta, majd megragadta a kezemet, és elindult.
Justin nagyon profin tud osonni. Szerintem még profibb lenne, ha nem enegem kéne maga után vonszolnia.
- Főnök! Ott vannak!- kiabált valaki utánunk úgy 5 méteres távolságból, majd ezután jött a buli. Buli alatt azt értem, hogy golyókat kellett kikerülnünk.
Még sebesebben kezdtünk futni, és hamar elértük a célállomást: a hátsó ajtót.
Justin kirontott majd szó szerint húzott maga után. Kijöttem a formámból. Már nem bírok olyan gyorsan futni, mint régen.
De nem csak mi futottunk szélsebesen: Luke és az ő szekrényei is gyorsak voltak. Természetesen nagy távolság van a két 'banda' között, de nem lassíthatunk.
Ekkor egy lövést hallottam, majd egy jajgatást.
- Justin mi van veled?- kérdeztem, miközben a hangom felugrott legalább 3 oktávot, és ami mégjobban felnyomta a vérnyomásom az az volt, hogy Justint megláttam a földön, vérző lábbal.- Justin most ne add fel, kérlek!- próbáltam felhúzni a földről.
- Hannah menekülj!- mondta lábát fogva.
Lukek vészesen közeledtek, Justin kocsija még közelebb volt.
- Justin! Gyere már ott a kocsid!- rángattam.
- Nem megy!
- Fhuu..Ez meleg volt!- ért oda Luke lihegve.
Pár másodpercre lehunytam a szemem, majd arra gondoltam, hogy a mai nap megsem történt. De sajnos ez nem álom volt. Ez maga a kegyetlen valóság.
- Kapjátok fel a srácot a földről, és hozzátok a lányt is!- adta Luke parancsra.
Bebizonyosodott bennem, hogy utolsó perceimet élem, de az nyugtatott, hogy nem egyedül halok meg. Na jó, ez nem volt szép!
Bevittek minket oda, ahol minden elkezdődött: a raktárba.
Justint és engem háttal egymásnak kötöztek meg, majd elindultak kifelé.
- Legalább a lábát kössék be neki! El fog vérezni!- szóltam utánuk.
- Több golyónk marad!- nevetettek egyet, majd kimentek és bezárták az ajtót.
- Jól vagy Justin?- kérdeztem tőle.
- Mondtam szaladj!- felelte bunkón.
- Ne haragudj, hogy segíteni akartam.- sóhajtottam nagyot.
- Ha elmentél volna, szólhattál volna Scooternek.- szidott tovább.
- Még valami?
- Most talán egyikünk sem lenne itt, és még Luket is elkaptuk volna.
- Befejezted?
- Most már igen.- mondta.
- Köszönöm.
Kínos csend állt be közénk.
- Van valami ötleted?- törtem meg az 5 perces csendet.
- Lenne, ha nem pofáznál folyamatosan.- förmedt rám.
- Most mégis mi a bajod?
- Maradj csöndben!
- Seggfej..- mondtam alig hallhatóan, de remélem azért elég hangosan, hogy hallja.
Most sem szóltunk egymáshoz, de nekem beugrott egy terv.
- Elnézést! Valaki!- ordibáltam.
- Mi az faszt kiabálsz?- kérdezte idegesen Justin.
- Valaki!- ordibáltam tovább.
- Mit kiabálsz?- rontott be egy nagydarab férfi.
- Pisilnem kell nagyon!
- Nincs WC!
- Nekem tökéletesen megfelel egy bokor odakint!- vigyorogtam rá.
- Egy pillanat és jövök.- mondta a férfi.
- Hannah, mit csinálsz?- kérdezte Justin.
- Ha nem haragszol, akkor itt hagylak egy kis időre.
- Megakarsz szökni?- nevette el magát.
- Az is vicces lesz, ha sikerül?
- Kíváncsi vagyok rá.
- Csak egy kérdés: Nálad a mobilod?
- Azt hiszem..de minek?
- Ez is kell a tervemhez!- magyaráztam.
- Jólvan! Mehetünk!- jött vissza a szekrény, majd elkezdte kioldozni a kezemet.- De a pasid itt marad!
- A kicsodám?- néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Hát a pasid.
- Maga nagyon poénos.- nevettem.- Ha a pasim lenne, már rég felakasztottam volna magam.
Justin nagyon csúnyán nézett rám. Mindezek után az sem érdekelne, ha Justint kínoznák meg helyettem, de azért ennyire gonosz és szívtelen még én sem vagyok.
- Hűha! Nem örült ennek a kijelentésnek!- mondta a fickó.
- Kiengesztelem!- mondtam, majd leguggoltam Justinhoz.- A zsebedben van?- kérdeztem suttogva.
- Igen! De ugye tudod, hogy ha nem sikerül, én kinyírlak!- szűrte ki halkan a fogai közül.
- Hé! Mit sutyurogtok?- kérdezte mély hangon.
- Semmit!- feleltem idegesen, miközben óvatosan belecsúsztattam a telefont a zsebembe.
- Csak annyit mondott, hogy szeret!- vigyorgott Justin.
Ha sikerül a tervem, én nyírom ki.
Elindultunk a szekrénnyel.
A nagydarab úr folyamatosan figyelt. Gondolom szigorú parancsot kapott, ha nem figyel rám, akkor ország-világ előtt lefejezik.
Miután odaértünk az erdő szélére, megálltam.
- Így nem tudok pisilni, ha folyamatosan bámul.
- Tanulj meg! Ne aggódj! Sok női nemiszervet láttam már!- nevetett. Ő most vicces akart lenni?
- Meddig akar itt állni? Csak mert én ráérek. Úgy sincs sok hátra már az életemből.
- 2 perc elég?- kérdezte mély hangján.
- Bőven!- vigyorogtam.
A szekrény elfordult, én pedig futásnak eredtem az erdőbe. Az lényegtelen, hogy hova kötök ki, csak minél messzebb.
- Hé! Állj meg!- szaladt utánam. Lehet hogy nem tudok gyorsan futni, de hé: Őt ki ne előzné le?
Mikor megint hátrafordultam, már csak annyit láttam, hogy engem bámul, kifáradva. Én se bírom a futást. Sosem voltunk jóba, de azért én a helyében szaladnék.
Mikor úgy éreztem, hogy kellő távolság van köztünk, megálltam. Előkaptam a telefont, de szinte felesleges volt magammal hozni: Semmi térerő nincs. Ami még gázabb, hogy ebben az erdőben fára se lehet mászni.
- Keressétek! Nem juthatott messzire!- hallottam meg Luke hangját a távolból. Megint futhattam. Már egy jó pár métert lefutottam, amikor hirtelen vagy 30 egyenruhás, fegyveres kommandós rámszegezte fegyverét.
- Srácok! Ne lőjjetek! Ez Hannah!- mondta Scooter ijedten.
- Scoo! Jézusom! Te hogy kerülsz ide?- kérdeztem megkönnyebbülve. Az életem nagyjából 3 másodperc alatt lepergett előttem, amikor megláttam, hogy kommandósok vesznek célba.
- Justin nem jelentkezett egy jó ideje, ahogyan te sem, így idejöttünk.
- Scoo! Lukek engem keresnek. Justin a raktárban. Ott kellett hagynom, hogy segítséget hívjak. Ígyis ki van akadva rám, amiért nem hagytam ott, amikor meglőtték! El kell kapni Luket!- magyaráztam neki egy levegővel.
- Nyugi!.. Várj! Justint..meglőttek?- kerekedtek ki szemei.
- Igen. A lábát, és attól félek, hogy el fog vérezni.
- Nem! Ne aggódj! Justin erős srác! Nem lesz semmi baja!- nyugtatott Scooter.
- Főnök! Nem lehet olyan messze!- kiabálta valaki.
- Srácok! A helyetekre!- jelzett Scoot, majd a kommandósok mind eltűntek.
- Figyelj! Muszáj látható helyen maradnod, hogy körbe tudjuk venni őket!- suttogta Scooter.- Egy percig se aggódj, nem lőhetnek le! Luke nem engedi!
- Oké.- egyeztem bele tervébe. Most már véget kell ennek vetni.
Braun is elbújt, majd úgy tettem, mintha térerőt keresnék.
- Ne mozdulj!- mondta a már jól ismerhető hang.- Most pedig lassan fordulj meg!
Amikor megfordultam Lukekkal, és bandájával találtam magam szemben.
- Neked ennyi volt Hannah Williams!- mondta ijesztően.
- De neked is Luke!- jött ki a fa mögül Scoot, és vele egy időben a kommandósok is.- Tedd le a fegyvert Torrent! Befejezted a kis játékodat!- mondta. Teljesen olyan szituáció alakult ki, mint a bűnügyi filmekben.
- Braun! Öreg cimbora!- nevetett Luke.- Erre nem számítottál mi?- mondta Luke, majd elővett egy gránátot, amit másodpercek alatt kibiztosított, majd elhajította a távolba.
Scoo azon nyomban a földre lökött, de már robbant is.
Hatalmasat szólt, és attól féltem, hogy nem éljük túl.
- Scoo! Jól vagy?- kérdeztem két köhögés között.
- I-igen.- köhintett ő is.- Meglógott.- nézett a távolba, ahol Luke menekült, mintha egy csapat oroszlán kergetné.
- Most mi lesz?
- Nem tudom.
- Scoo! Menjünk Justinhoz!- álltam fel, majd körbe néztem. Mindenhol holttest, vagy félhalott ember volt. Volt olyan, akinek szerencséje volt - mint nekünk - és megúszta, de a többség nem.
- Gyere!- takarta el a szemem Scoo, majd elindultunk.
- Scoo.
- Igen?
- Hihetetlen, hogy megint elmenekült.- mondtam.
- Ne aggódj! Meg fogjuk találni.- nyugtatott.- Egyre közelebb járunk hozzá, ez volt az utolsó, hogy meglógott.- mondta Scooter rémesen komolyan.
Amikor a raktárhoz értünk, észre vettük, hogy senki nincs ott. Mindenki elmenekült, mint a patkányok.
Bementünk oda, ahol megvoltunk kötözve Justinnal, és hála az égnek, ő is ott volt.
- Hihetetlen, hogy sikerült.- mondta, amint észrevett.
- Megmondtam.- vigyorogtam elégedetten.
Scoo segített neki felállni, majd elindultunk Justin kocsijához, ami közben kiderült, hogy Braun tulajdonában áll.
- Justin! Mennyire fáj a lábad?- kérdezte, miközben elindította az autót.
- Átment rajta a golyó, nem érintett semmilyen fontos artériát, Bár elég sok vért veszítettem. Szerintem szólni kéne dokinak.- állapította meg, mintha orvosi diplomája lenne.
- Jólvan!- mosolygott Scooter.- Máris hívom!
Haza hozott minket, majd Biebernek segítettem bebotorkálni a házba.
Az orvos is megérkezett nem sokkal utánunk, majd megállapította, hogy Justinnak hatalmas szerencséje volt. Bekötötte neki, majd ellátta pár jó tanáccsal - amit nyilván nem fog betartani - végül elhagyta a házat.
- Segítsek valamit?- kérdezte
- Örülnék neki.- vigyorgott.
- Gyere! Segítek felmenni a szobádba.
Szinte egész súlyával rámnehezkedett.
- Basszus Justin, de dagadt vagy!- nyögtem ki.
- Ez mind izom.- mondta nevetve.
- Tudtommal csak az egyik lábad lőtték meg.
- Gyenge vagy.
- Te meg kövér.- nyitottam ki szobájának ajtaját, majd szó szerint az ágyra löktem.
- Hé, óvatosan!- üvöltött fel.
- Jaj, ne haragudj.- kaptam észbe, hogy szegény le van százalékolva.- Emiatt nem tudtál szaladni amúgy?- idegesítettem szokásosan.
- Viccelsz? Átment a golyó a lábamon. Majdnem meghaltam.- akadt ki.
- Érdekes.. A kocsiban még semmi bajod nem volt.- ráztam meg a fejem.
- Egyébként..Miért ijedtél meg annyira, és miért estél pánikba, amikor meglőttek?- nézett a szemembe.
El kell mondanom neki..


Sziasztok!❤ Remélem tetszett az új rész!
xx

Part 10.: This can not be true..

* Justin Bieber szemszöge *
- Hannah? Hannah!- kiabált a telefonba.
- Scoo! Mi a fene történt?- kérdeztem idegesen.
- Luke elrabolta Hannaht..- nyomta ki a telefont.
- Mi?- kerekedtek ki a szemeim. A szívem kihagyott egy dobbanást. Ha most valami történik vele, én megölöm Luket.- Hogy történt Scoo?- vonom kérdőre főnökömet.
- Egy kamu hívással elhitette hogy elrabolt téged.- felelte.
- Most nyírjam ki ezt a szemétládát, vagy jó lesz később is?- rohangáltam fel-alá.
- Higgadj le, ezzel nem leszel előrébb!
- De hátrébb sem! A rohadt életbe Scooter, Hannah élet halál között van, míg te engem itt nyugtatsz.- förmedtem rá.
- Haver, ketten kevesek vagyunk hozzá, te is tudod. Hívok erősítést, te addig nyomozd le Hannah telefonját.- magyarázta, majd elvonult.
Hogy jelenleg hol áll a fejem? Nem tudom. Luke alattomos, hülye tervei talán most az egyszer megvalósulnak. És azt nem bocsájtom meg se Lukenak, se magamnak.
Neki álltam lenyomozni Hannah telefonját. Igen. Ez az oka, hogy nem használhatja a régit. Ebben a telefonban egy nyomkövető van, és ezzel bárhol bármikor lenyomozhatom. De ő ezt nem tudja.
Sikerült. Luke Torrent házánál van.
- Oké Justin! Jön az erősítés!- jött vissza Scoo.- Megtaláltad?- kérdezte, miközben a képernyőt bámulta.
- Meg. Lukenál van.
- Akkor gyerünk!- mondta.
- Mi van Hannahval?- jött le a lépcsőn Hannah édesanyja.
- Semmi.- válaszolta Scooter.
- Ne hazudj! Hallottam, amikor Justinnak azt mondtad, hogy nyomozza le a telefonját! Tudni akarom, hogy mi van a lányommal!- fakadt ki.
- Nézze asszonyom! Hannaht Luke elrabolta, és ha nem indulunk el, akár végzetes is lehet az akció.
- Veletek megyek!
- Szó sem lehet róla Kat!- mondta Scoo.- Maradj itthon, és ígérem, megtaláljuk a lányodat!- ölelte meg.
Szép gesztus Scootertől, de nem most kéne bevágódni anyucinál.
- Scoo, menjünk!- mondtam, miután nagyjából az egy perces ölelkezésnek végeszakadt.
Beültünk a kocsiba, majd Scoo helyzet jelentést adott. Én erre jelenleg képtelen vagyok.
- Itt Scooter Braun!- mondta.
- Scooter. Az egység úton van.- mondta Carla, a vonal végén.
- Carla! Az egységet Luke Torrent házához irányítsd! Vége.
- Vettem.
Nagyon hamar odaértünk, az egység ekkor már a házat kutatta át.
Kiugrottam a kocsiból, majd beakartam szaladni a házba, de megpillantottam Hannah mobilját a földön.
- A francba..- szűrtem ki fogaim közül.
- Mi van Justin?- sietett mellém Scoo.
- Hannah telefonja itt volt.- mondtam reménytelenül.
- Főnök! Senki sincs a házban.
- Soha nem találjuk meg!- túrtam idegesen a hajamba.
- Mindent átnéztetek?- kérdezte Scoo.
- Igen főnök! Mindent.- felelte egy kommandós.
- Sajnálom Justin!- pillantott rám Scooter.
Most jött el az a pillanat, hogy fel kell adni.
Beszálltam a kocsiba, majd Scooterrel nem is foglalkozva, hogy hogyan jut haza, elhajtottam.
Nem tudom, hogy mihez kezdjek. Teljesen reménytelen vagyok. Fogalmam sincs, hogy hol lehet Hannah, és félek, hogy sosem találom már meg őt. Azt soha nem bocsájtom meg magamnak!
Ekkor csörögni kezdett a mobilom.
- Igen?- szóltam bele.
- Bieber! Hogy vagy ezen a csodás estén?- gúnyolódott a vonal végén egy hang.
- Ki beszél?- húzódtam le az út szélére.
- Justin! Meg sem ismersz? Ez nagyon elszomorít.
- Luke?- ráncoltam össze a szemöldököm.
- Na végre..Gondolom sejted, hogy Hannah nincs otthon, de a házamban sem.
- Hol van?- kérdeztem idegesen.
- Nyugi, Justin! Nyugi! Ne szaladjunk az elejére!
- Mit műveltél Hannahval?- kérdeztem, miközben a kocsiba beszerelt lenyomozó készülékkel próbáltam kideríteni Luke tartózkodási helyét.
- Először is én látlak téged..Másodszor nem tenném, amit te teszel. Hidd el! A golyó a te kocsid ablakán is áthatol.- mondta.
A mellkasomra pillantottam és észre vettem egy piros pöttyöt. Tényleg figyel engem.
- Mit akarsz?- tértem a lényegre.
- Mit? Hogy add fel végre! Hannah nem a te tuljadonod, világos? Ő az enyém, és az enyém is marad..örökre!- mondta, majd lecsapta a telefont, ennek következtében a piros pötty is eltűnt a mellkasomról.
Istenem..Ha most Hannah miattam hal meg..Sosem fogok belenyugodni, hogy egy ártatlan, jószívű, gyönyörű lány miattam hal meg, csak azért mert én lassú voltam.
Gondolatmenetemet a telefonom zavarta meg megint. Scooter.
- Mondd Scoo!
- Fejleményekkel szolgálhatok Justin! Ráadásul úgy tűnik jó fejleményekkel!
- Mi az?- pattantak ki szemeim.
- Emlékszel Luke raktárjára? Ahol a bandájával szokott lenni, és fegyvereket tartani?
- Persze..De hogy jön ez ide?
- Valószínűleg Hannah is ott van! Oda tudsz menni?- kérdezte.
- Igen.
- Mi is oda megyünk, de kérlek nagyon óvatos légy! Mérd fel a terepet, és értesíts, ha van valami!
- Mindenképp!- majd köszönését meg sem várva kinyomtam a telefont.
Azonnal a gázra tapostam, és raktár felé vettem az irányt.
Nem messze tőle leparkoltam, majd osonni kezdtem a célállomás felé.
Két, óriási fegyveres fickó őrizte a bejáratot, a tetőn legalább 4-en voltak, és még az autóknál is álltak pofák.
Az egoizmusom sosem engedte, hogy gyengének tartsam magam, de most ő is megtört, mert egyedül képtelen vagyok elintézni ennyi szekrény nagyságú kopaszt.
Ha csak nem..

* Hannah Williams szemszöge *
Megint én húztam a rövidebbet. Megint megkötözve egy raktárban, ahol az ajtónál két izomember áll, kezükben egy-egy gépfegyverrel. Még megszökni sem tudnék. És ami a legrosszabb az egész, nyomorult szituációban az az, hogy Justinnak halvány sejtelme sincs, hogy hol vagyok, mert a mobilom leejtettem, és még elérni sem tud.
Sosem tartottam magam szerencsés embernek, de ezek után büszkén kijelenthetem, hogy soha nem is leszek az, mert már csak pár óra, és Luke megöl.
Nem akarok meghalni, akármennyire szerencsétlen is vagyok, de nem akarom azt, hogy Luke fejbe lőjjön, vagy kést vájjon a szívembe, vagy éppen áramot vezessen a testembe..Egyik sem kellemes halál.
Még a halálomon gondolkodtam, észrevettem, hogy egy ember bejön az ajtón, majd azt becsukja maga után.
Talán Ő a hóhér?
A sötét raktár szobában szinte alig láttam valamit. Féltem, hogy ez az alak megöl. Luke ennyire megunta volna az öldöklést és saját hóhért küld?
Az alak egyre közelebb, közelebb, és közelebb jött. Szívem a torkomban dobogott, és oly' hangos volt, hogy szerintem még ő is hallotta.
Azt hiszem itt a vég..
- Hannah!- suttogta a nevem.
Szemeim kipattantak. Szívem még gyorsabban vert.
- Justin?- kérdeztem vissza.
- Shhh.- jött oda hozzám. Ekkor levette a kapucnit és a szemüveget.
- Justin..te hogy..hogy találtál meg?- kérdeztem izgatottan. Talán még nem kell meghalnom.
- Később mindent elmagyarázok, ha kijutottunk innen oké?- suttogta, miközben levágta a köteleket rólam.
- Köszönöm Justin!- öleltem meg szorosan miután kiszabadított.
- Azt hittem nem érek ide időben.- mondta halkan.
Ha valaki benyitott volna, akkor elhitte volna, hogy mi egy csodaszép párt alkotunk..De ez sajnos lehetetlen..
- Most hogyan tovább Justin?- vetettem véget a meghitt pillanatnak.
- Meg kell szöknünk innen!
- De hogy jutottál be?- értetlenkedtem.
- Kiadtam magam Luke egyik cinkostársának, miután kiderítettem, hogy Luke nem tartózkodik itt, és még egy pár óráig nem is fog. Azt mondtam, hogy Luke küldött, hogy vigyelek magammal.
- Bevették?- néztem rá hitetlenkedve.
- Eddig igen. De most sietnünk kell, különben Luke visszaér.
Justin visszavette a kapucnit és a szemüveget, majd elindultunk kifelé.
A melákok látszólag nem idegeskedtek, mi annál inkább.
- Nem volt semmi gond?- hallottunk meg egy hangot.
Nem lehet igaz..


Helló Srácok!:)
Itt a 10-es! Remélem tetszett!:)❤ Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket! ❤
xx

Part 9.: He tricked..

- Mégis ki?- nézett rám értetlenül.
- Luke..- karoltam bele izmos karjába, mert igen is, tele volt a gatyám.
- Picsába!- szűrte ki fogai közül.-  Figyelj: Nagyon gyorsan fizetünk, majd lelécelünk, világos?- nézett mélyen a szemeimbe.
- Miért nem kapod el?- húztam fel egyik szemöldököm.
- Nem kelthetek pánikot. Nézz körbe! Tele a bolt. Ha most itt elkezdünk lövöldözni, ártatlan emberek is meghalhatnak.- magyarázta.- Na gyere!- húzott magával a kasszák felé.
Miután fizettünk, szó szerint bedobáltunk mindent a kocsiba, majd elhajtottunk.
Mikor haza értünk, megkérdeztem Justintól, amit már régóta megakartam kérdezni.
- Justin!
- Mondjad!- pillantott rám egy pillanatra, miközben ebédet főzött. Nem csak jól néz ki, de még főzni is tud. Hihetetlen!
- Most..Hogy Luke már tudja hol tartózkodom, vissza kaphatom a régi telefonom?- vigyorogtam rá, mint egy gyerek. Általában ez bejön nála.
- Nem..Nem lehet!
- De miért?
- Mert akárhol vagy lenyomoz. Nem kockáztatunk.
- Justin ne csináld már, kérlek! Már két napja nem beszéltem a barátaimmal.- kérleltem tovább.
- Ott a facebook, vagy a twitter.
- De az nem ugyanaz! Lehet, hogy te nem vagy annyira népszerű, és lehet, hogy neked nincs annyi barátod, de nekem igen! És sürgősen beszélnem kell velük!
- Héé!- nézett rám. - Igen is vannak barátaim, és..és elég népszerű vagyok.
- Tényleg?- fontam össze magam előtt a kezem, miután feltettem ezt a komoly, egyszavas kérdést.
- Igen!
- Mondj legalább tíz nevet!- tuti nem tud annyit.
- Ott van Alfredo, Ryan, Chris..meg..meg..mindegy nem ez a lényeg. Vannak barátaim.
- Persze Justin!- mosolyodtam el. Milyen szerencsétlen ez a gyerek!- Egyébként mi van anyával?
- Nem tudom. Nem beszéltem mostanában Scooval róla.
Remek! Ha újra látom anyát, nagyon megmondom a magamét! Mi az, hogy nem érdeklődik az egyetlen lánya iránt?
Megpróbáltam felhívni most is, de semmi. Legalább neki jó vakációja van. Nem úgy, mint nekem..
- Kaja!- kiabált Justin, ezzel megzavarva gondolatmenetemet.
- Mi a koszt?- érdeklődtem.
- Edd meg gyorsan!- ez a Justin milyen poénos! - Amúgy spagetti!
- Én nem szeretem.- mondtam komolyan.
- V-várj, mi?- kerekedtek ki a szemei.
- Csak vicceltem.- vigyorogtam.
- Úgy látom, hogy te megint fürdeni szeretnél.
- Csak próbáld meg!- néztem rá szúrós tekintettel.
A ház urával megebédeltünk, majd ő elpakolt én pedig kivonultam a kertbe, leültem a medence szélére, és belelógattam a lábam.
- Beledobhatlak megint?- kérdezte suttogva Justin. A hideg rázott közelsége miatt.
- Nem tenném a helyedbe!- néztem rá. Arcunkat megint csak centik választották el. Justin megnyalta alsó ajkát. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy megcsókol. Nem így lett..Megszólalt a telefonja.
Miért? Már olyan közel voltam hozzá! A francba..
- Igen?- szólt bele Justin.
- ...
- Pont most? Ne már!
- ...
- Jól van. Bemegyek. Na szia!- köszönt el az illetőtől, majd letette a telefont.
- Be kell menned?- álltam fel.
- Igen. Scooternek fontos fejleményei vannak, ami nem telefon ügy.
- Okés.- mosolyogtam.
- Egyébként.- hajolt közel ismét. - Nem felejtek!- vigyorodott el, majd megfogta a fenekem. (?)
- Mi? Nem értelek!- már megint mit csináltam, amiről nem tudok?
- Neked jár még egy fürdés.- kacsintott egyet, majd elment.
Most komolyan! Neki ez a heppje, hogy lányokat dobál a medencébe? És ráadásul mi az, hogy a fenekemet fogdossa? Felháborító!
Megint egyedül maradtam ebben a hatalmas házban, és nem tudom, hogy mihez kezdjek.
Felhívom Justint és megkérdezem, hogy ő mit szokott csinálni, ha unatkozik. Meg fog ölni, hogy már most zaklatom.
A harmadik csengésre felvette.
- Hannah, még csak most jöttem el.
- Tudom! De unatkozok. És azt szerettem volna megkérdezni, hogy te mit szoktál csinálni, ha unatkozol?
- Szerintem..- nevette el magát.- Nem tudsz olyat csinálni!
- Mit?- értetlenkedtem.- Fúj Justin! Undorító vagy!- esett le a szitu.
- Te kérdezted!- nevetett.
- Neked tényleg szükséged van egy barátnőre.
- Hé!
- Jó inkább leteszem. Szia!- majd köszönését meg sem várva, letettem.
Kár volt felhívnom.
Este 11 óra, de Justin még sehol. Most bezártam a hátsó ajtót, de még így is félek. Luke egyre többet ront rám és egyre közelebb jár a tervéhez. Ha most megint betörne - ami remélem nem fordul elő - akkor már biztos, hogy elvinne, és végezne velem. Jobban ismeri a házat, mint én. Pedig csak kétszer járt itt, én meg legalább három napja itt vagyok.
Gondolat menetemet a telefonom hangja zavarta meg. Ismeretlen szám. Egy kicsit hezitáltam, hogy fel vegyem e, vagy ne, de végül felvettem.
- Igen?- szóltam bele halk hangon.
- Hannah.- szólt bele egy hang gúnyolódva.
- Luke?- ismertem fel.
- Nagyon ügyes!- gúnyolódott tovább. - Nem hiányzik valami?..Illetve valaki?
- Mi?- nem értem mit akar.
- Hannah! Ne légy ostoba! Justinnak már nem kéne otthon lennie?
- Mit műveltél vele?
- Én? Semmit. Egyenlőre. De! Ha nem tolod ide a képedet, 2 órán belül a házamhoz, akkor kinyírom a kis szerelmedet.- fenyegetőzött.- Ja..És még valami drága, az egységnek még véletlenül se szólj, különben elbúcsúzhatsz a kis Justinodtól!- mondta, majd megszakadt a vonal.
Sokk hatása alá kerültem. Úgy éreztem, hogy teljesen reménytelen vagyok. Lehetetlen, hogy egyedül képes lennék megmenteni Justint, de számít rám! Gyorsan felkaptam egy göncöt, majd hívtam egy taxit.
Amint ideért, elvezényeltem Luke házához.
Nagyjából negyed óra alatt odaért, kifizettem, majd kiszálltam. Megálltam. Egy perces gondolkodás után arra jutottam, hogy felhívom Scootert.
Tárcsázni kezdtem, majd viszonylag hamar fel is vette.
- Hannah! Szia! Miujság?- üdvözölt.
- Scoo..Baj van!
- Mi az? Mi történt?
- Szóval..Luke elrabolta Justint, majd azt mondta, ha nem jövök ide, akkor megöli, de itt vagyok, és félek, hogy egyedül nem tudnám megmenteni! Scoo, kérlek segíts! Nem tudom mit csinálnék Justin nélkül!
- Várj, várj, várj! Lassíts! Luke elrabolta Justint?
- Igen.
- Az lehetetlen..- mondta.
- Mi? De..miért?
- Justin itt van nálam!
- Te-Tessék?- álltam földbe gyökerezett lábakkal.
- I-igen.- mondta. Most már ő is meg volt zavarodva.- Hannah! Azonnal menj onnan, amilyen messze csak tudsz! - adta parancsra.
Ekkor éreztem, hogy valaki hátulról erősen megfog, ennek következtében kiesett a telefon a kezemből.
- Ha sikítani mersz megöllek, világos?- fenyegetett a már jól ismert személy.- Gyere!- húzott magával.
Átvert..




Hellóka!:) Annyira nem lett jó, de remélem megér pár kommentet/pipát!:)
xx

Part 8.: He is here..

Teljes sötétségben egyedül. Utálom az egyedüllétet..ennél már csak a sötétet utálom jobban.
Természetesen, amikor Justin hangtalanul az emeleten nyomozott, nekem akkor jutott eszembe, hogy mi van ha többen vannak?
Beparáztam..Elkezdett remegni a lábam. Nagy nehezen megtaláltam a kanapét és leültem, majd mély levegőket vettem. Justin hol a fenében vagy??
Hangot hallottam.
- Justin! Te vagy az?- kérdeztem halk, remegő hangon.- Justin! Kérlek csak most az egyszer ne szívass meg! Ígérem mindennap bedobhatsz a medencébe, csak most ne ijesztgess!- mondtam.
- Te kihez beszélsz?- érintette meg Justin a vállam.
- Ömm..Senkihez..Csak..Mindegy hagyjuk.- remélem nem hallott semmit. Szerintem azt gondolná, hogy: ' Ennek a lánynak teljesen elment a maradék esze. Már magában beszél. '
- Most kimegyek és visszakapcsolom a biztosítékot.
- Kimehetek veled?- biztos nem maradok egyedül itt.
- Minek? Maradj itt!
- Ne már Justin! Az lehet, hogy te nem félsz, de én igen.
- Mitől félsz? Már elmentek!
- ..tek? Hogy érted azt, hogy tek? Többen is voltak?- akadtam ki.
- Ne parázz már! Akárhányan voltak, már elmentek.
- Te meg itt hagytál egyedül? És mi van ha elvisznek? Akkor kereshettél volna megint.
- De nem vittek el sajnos! Örülj neki!- mondta bunkón.
- Te egy igazi seggfej vagy Justin!- ütöttem meg, bár a jó ég tudja hol, mert az orromig nem láttam el a sötétben.
- Ezt vegyem egy bóknak?
- Inkább kapcsold vissza a biztosítékot!- ki fog készíteni az egyszer biztos.
Justin elment, de vagy öt percébe telt, mire megtalálta a kapcsolót és fényt varázsolt az egész házba.
- Oké, most megyünk aludni!- adta parancsra, amint visszaért.
- Most komolyan? Fél tízkor?- pillantottam karórámra.
- Mi a 6-os számú szabály?- húzta fel szemöldökét.
- Nem is volt hatos.
- Mindig halgass Justinra!
- Pff..- nevettem egyet.- Ezt most találtad ki?
- Ezek szerint a hetesre sem emlékszel, ami a mindig figyelj Justinra.
- Hülyének nézel Justin? Nem is voltak ilyen szabályok.- megkever már teljesen.
- Nem figyeltél! Ezért holnap számolunk! Most mars a szobádba!- mutatott az emeletre.- Gyerünk!
Oké. Vagy megbolondultam, vagy Justin bolondított meg. Nem értem. Azért az első nap nem bámultam őt ennyire, hogy két szabályt is elfelejtettem. Szerintem csak szivatni akar.
Felmentem a szobámba, majd lefeküdtem. De még tíz perc múlva is csak forgolódtam.
Igazából rettenetesen álmos voltam, de féltem, hogy Luke és a bandája visszajönnek.
Magamhoz vettem a macimat, ami már születésem óta vigyáz rám - ami meg is látszik rajta - kezembe vettem a telefonomat, majd odaosontam Justin ajtajához, és halkan, de épp olyan hangosan, hogy ő meghallja, bekopogtam.
- Gyere!- szólt ki.
- Justin nem tudok aludni.- dugtam be a fejem az ajtón, majd próbáltam körbe nézni, hogy milyen is a ház titkos szobája. Nem is olyan, amilyennek elképzeltem. Sehol egy meztelen nős plakát, vagy épp gumi baba. Fura..
- Próbálj meg aludni!- mondta egyhangúan.
Kössz Justin!
- De nem megy!
- Számold a bárányokat!
- Mi vagyok én? Óvodás?- húztam fel az egyik szemöldököm.
- A kezedben a maci..Nem erről árulkodik?
- Ezt..Ezt inkább hagyjuk!- vakartam meg a tarkómat.
- És? Most mit akarsz? Meséljek esti mesét?- kérdezte gúnyolódva.
- Itt aludhatok?- vigyorogtam.
- Mi? Nem! Van saját szobád!
- Kérlek Justin! Ha visszajönnek, el fognak vinni, te legalább meg tudsz védeni.- fényeztem őt hatalmas vigyor keretében.
- Már értem! Te félsz! Félsz, hogy visszajönnek.- vigyorgott a helyzetemen. Nem baj Justin fordul még a kocka és lesz, hogy én mentelek meg téged.
- Na mit mondasz?- most már mindegy. Úgy is tudja, hogy félek.
- Megérdemled?- húzta az agyamat.
Kinyírom! Ki fogom nyírni!
- Meg..Teljes mértékben jár nekem ennyi, amiért annyit szivattál!
- Vannak feltételeim!
- Hallgatom!- rohantam az ágyához, majd be is takaróztam, és úgy tettem, mintha érdekelne mit fog mondani. Pedig nagyon leszartam. Csak aludni akartam, biztonságban.
- Nem horkolsz, nem fogsz lökdösni, és semmiféle intim helyzetet nem fogsz képezni.- magyarázta.
- Várjunk csak! Hogy érted azt, hogy intim helyzet?- néztem rá furán.
- Akármennyire is nehezedre fog esni, de nem mászhatsz rám! Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de ki kell bírnod, ha itt akarsz aludni.- fényezte magát.
- Viccelsz?- nevettem el magam.- Ha te lennél az utolsó ember a földön, akkor sem kellenél!- fordultam oldalra, készülődve az alváshoz.
- Fogsz még utánam sírni.
- Jó éjt Justin!
Hallottam, hogy még egy jót nevet, majd befeküdt mellém, én pedig lassan, de elaludtam.
Másnap reggel, amikor felébredtem Justin még mindig aludt. Nem volt szívem felébreszteni, így halkan kiosontam. Sokkal jobban aludtam, mint a saját szobámban azt leszámítva, hogy hajnali fél három körül, arra ébredtem, hogy Justin átkarol, és magához szorított..vagy csak álmodtam? Áá, nem túl valóságos volt.
Lementem a konyhába, majd a hűtőben kerestem valami kaját, de semmi ehetőt nem találtam.
- Ott nem találsz sok mindent!- szólt a hang a hátam mögül.
- Észrevettem.- fordultam Justinnal szemben, aki egy szál boxerben támaszkodott a konyhaajtóban.
Egy kissé zavarba jöttem, pedig hozzászokhattam már volna.
- Öltözz! Bevásárolunk.- mondta, majd elindult az emeletre.
Miután mind a ketten elkészültünk, beültünk a kocsiba, Justin a gázra taposott, majd 10 perc múlva a bevásárlóközpontnál voltunk.
- Tolhatom a kocsit?- kérdeztem tőle, mint egy kisgyerek.
- Egy feltétellel: Ha nem tűnsz el.
- Nem fogok!- ugrottam ki a kocsiból, majd szaladtam a bevásárlókocsikhoz.
Megvártam a nagyságos urat, majd együtt bementünk.
Justin körülbelül odafigyelés nélkül dobálta a cuccokat a kocsiba, de hát na. Legalább nem én fizetek.
- Nincs szükséged rá?- fogott a kezébe egy doboz tampont.
- Egy ideig nem lesz rá szükségem.
- Terhes vagy?- vigyorgott.
- Hahaha..Justin! Te mekkora fazon vagy! Seggfej.- néztem rá lenézően, majd tovább mentem.
Pár lépést tettem, de bár ne tettem volna..
Szívem majd kiesett a helyéről, úgy dobogott.
- Justin.- mentem vissza hozzá.
- Mi az? Mi történt? Miért vagy lesápadva?
- Itt van..




Sziasztok!:) Köszönöm a komikat/pipákat! ❤ Remélem tetszett ez a rész is! :)
xx

Part 7.: I stayed alone..

Másnap reggel viszonylag korán keltem, de Justin már nem volt sehol. A hűtőhöz mentem egy kis tejért a gabonapehelyhez, de ekkor egy cetlit találtam ott: Be kellett mennem az egységhez. Sietek vissza. Ne feledd: Ne nyiss ajtót! Justin.
Még mindig azt hiszi, hogy kinyitnám valakinek az ajtót. Tipikus..
Megreggeliztem, majd vissza mentem a szobába letusolni, majd felöltözni.
Miután a negyed órás zuhanyzással végeztem, magamra tekertem a törölközőt, még eldöntöm mit is vegyek fel.
A szekrény előtt álldogáltam, hátha valami csoda folytán a ruháim kiugrálnak onnan, de nem így történt.
- Hannah!- rontott be Justin kopogás nélkül, szokásához híven.
- Justin!- kiabáltam rá.
- Oké, oké! Nem nézek oda.- takarta el a szemét.
- Fordulj el!- folytattam a kiabálást. Nem bízok benne. Biztos egy perverz disznó, és a keze mögül kukkol.
- Oké, de ne üvöltözz!
- Miért nem tudsz legalább egyszer kopogni?
- Talán azért, mert ez az én házam!
- De én is itt vagyok!- higgadtam le egy kicsit.- Mit akarsz?
- Igazából semmit, csak azt hittem alszol.
- Akkor kimennél?
- Ja!- fordult vissza, és mielőtt becsukta volna az ajtót, rám pillantott.- Egyébként nem tudom miért vagy így kiakadva, amikor törölközőben vagy.- ráncolta össze a szemöldökét.
- Mert szégyenlős vagyok!
- Előttem nem kell annak lenned!- vigyorgott. Az a perverz mosoly..
- Justin..Én lennék a legboldogabb, ha most kimennél.
Fejét megrázta, majd becsukta az ajtót.
Komolyan mondom, még egy perc magán életem sincs. Még kopogni sem tud.
Gyorsan felöltöztem, mielőtt megint beront kukkolni, de akkor leütöm.
Lementem a konyhába, ahol Justin épp a bárszéken üldögélt.
- Miért nem mész ki a napra? Fehérebb vagy mint a fal.
- Kikérem magamnak, igen is van színem.
- Amióta itt vagy, egyszer sem mentél ki..- tartott hatásszünetet.- ..leszámítva, amikor megszöktél. De az éjszaka volt.
- Zavar, hogy idebent vagyok?- tettem csípőre a kezem.
- Na jó! Én ezt nem bírom!- állt fel, majd felém jött, és a vállára vett.
- Justin! Tegyél le most rögtön!- kiabáltam vele.- Justin! Nem érted?
Nem szólt semmit, csak vitt..ki a kertbe.
- Justin! Ha nem teszel le, én..én nem tudom mit csinálok veled!
A medencéhez ért, majd egy határozott mozdulattal bedobott.
Levegő után kapkodva dugtam ki a fejem a vízből.
- Normális vagy Justin?- üvöltöztem vele.- Neked teljesen elmentek otthonról?- másztam ki a vízből.
- Mit sipákolsz? Nem fagy rád!
- Áá, tényleg? Akkor talán neked sem lesz semmi bajod egy kis víztől.- majd eg határozott mozdulattal belöktem a medencébe.
- Na jó! Ez nem volt fair!
- Ugyan ezt csináltad te is!
- Szóval így állunk!- mászott ki a vízből.
Nem viccel..
Justin hirtelen megindult felém, én próbáltam befutni a házba, de mire elértem az ajtóig két erős kar fonódott derekam köré.
- Szerintem már száraz vagy.- nevetett.
- Justin tegyél le.- ütöttem a hátát.- Nem hallod?!
Justin neki futásból beugrott velem a vízbe. Mikor levegő után kapkodva feljöttem a víz alól, egy  gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam. Ahogy a nap sütött csak csillogott, ami fantasztikus színárnyalatot képzett. Justin arca csak centikre volt az enyémtől, közelsége miatt elpirultam, amit lehajtott fejjel próbáltam kerülni.
- Miért vagy zavarba a közelségemtől?- kérdezte államat felemelve.
Kérdésére fejemet ráztam. Nem tudtam megszólalni zavarodottságomban.
- Gyönyörű vagy.- súgta ajkaimba.
- Ne is álmodj róla!- löktem el magamtól, majd a medence széléhez úsztam, hogy kitudjak menni.
- Mi? Miről beszélsz?- jött utánam.
- Megakartál csókolni!- siettem fel az emeletre.
- Mivan?- jött még mindig utánam.- Hülye vagy? Ezt csak te képzeled be magadnak!
- Na és a bókod?- fordultam vele szembe.
- Azt csak azért mondtam, hogy ne rágódj a tegnapi ügyön. Különben is ha nem tűnt volna fel, nem mondtam igazat!
- Szóval csúnya vagyok? Ezt már nem bírom!- indultam meg újra.
- Mi? Nem! Nem, nem, nem! Nem vagy csúnya..csak..
- Inkább hagyjuk! Úgysem tudod kimagyarázni magadat ebből!- csuktam be az orra előtt az ajtót.
Hihetetlen! Nem hiszem el! Hogy lehet valaki ekkora tapló? És én hogy lehettem ekkora idióta, hogy nem engedtem meg neki, hogy megcsókoljon?
Gyorsan kerestem másik ruhát, majd átöltöztem.
Lesiettem valami innivalóért a konyhába, amit már amúgy is inni akartam, ha Mr.Tapló nem dob bele a vízbe.
A konyhából kiláttam a kertbe, ahol egy szál boxer alsóban napozott. Az a test! Nem! Nem áradozhatok róla!
Töltöttem magamnak egy pohár narancslét, majd elkezdtem iszogatni, közben a telefonomat nyomkodtam.
- Látom teljesen száraz vagy!- jött a hang a hátam mögül. Az italt sem tudtam lenyelni. Teljesen biztos voltam benne, hogy ha most megfordulok, akkor Justin 8 kockás hasával, izmos, széttetovált kezeivel, és szívdöglesztő mosolyával fogok találkozni.
Lenyeltem a lét, majd óvatosan megfordultam. A sejtésem bebizonyult.
- Látom már te sem vagy nedves.- mondtam egy perces várakozás és álmodozás után. Nedves..Miért pont ez a szó jutott eszembe? Félre fogja érteni..
- Már nem.. - vigyorgott.- Fürdünk mégegyet?
- Elég volt..Kössz!
Száját mosolyra húzta. Már megint valami perverz dolog jár a fejében. Biztos vagyok benne.
Az este hamar leszállt. Justin A TVt nézte, én pedig a telefonomat bújtam.
Mind a ketten belemerültünk az elektronikus kellékek világába, amikor hirtelen elment az áram.
A vér is megfagyott az ereimben. Se vihar, se szél, még egy kis szellő sincs amitől ne lenne áram. Biztos hogy Luke az!
- Justin!- szóltam neki remegő hangon.
- Shh!
A telefonommal kezdtem világítani, de Justin rámförmedt.
- Kapcsold már le!- suttogta.- Azt akarod, hogy tudja Luke, hogy hol vagy?- húzta fel fegyverét.- Menj fel az emeletre, és zárd be az ajtót.
- Nem..- ráztam a fejem.- Nem megyek sehová sem Justin. Már biztos odafent van, és akkor megöl.
- Nem tud bejönni, hisz bezártad a hátsó ajtót.
Hoppá..
- Várjunk csak! Bezártad egyáltalán?
- Nem..Bocsi!- húztam el a szám.
- Hannah! Direkt hagsúlyoztam, hogy zárd be az ajtót! Ennyit se tudsz megtenni?
- Justin, ne haragudj! Elfelejtettem!- próbáltam kikerülni a konfliktust.
- Jó, mindegy.- sóhajtott nagyot.- De ha most meghalunk, én kinyírlak.
- Oké..Várj! Mi?- elemeztem magamban a mondatát, de ekkor egy hatalmas csörömpölést hallottunk az emeltről.
- Maradj itt!- vette elő Justin a telefonját, majd az arra letöltött lámpával világítani kezdett, és szépen lassan eltűnt a sötétben.
Egyedül maradtam..








Sziasztok!:) Ez lett volna a 7. rész:) remélem tetszett.! ❤
xx

Part 6.: What happened to him?

...Amikor felébredtem egy sötét pincében voltam. Csak a berácsozott ablakon jött be egy kis fény. Reggel van..
Justin ki fog nyírni, ha megtudja, hogy idejöttem Lukehoz.
Gondolkodásomat az ajtó nyikorgása zavarta meg. Luke.
Először semmit nem szólt, csak leült elém egy székre.
- Ez Justiné?- kérdezte higgadtan.
Nem válaszoltam.
- Ez Justiné?!- emelte fel egy kicsit a hangját.
Most sem válaszoltam.
Ekkor arcon vágott a fegyverrel úgy, hogy azt hittem a fejem a földön kötött ki.
- Utoljára kérdezem: Ez Justiné?- üvöltötte.
Bólogattam.
- Vagy úgy.- vizsgálta szemeivel a fegyvert.- Szóval meg akartál ölni?- nevette el magát.
- Miért ölted meg Amandát?
- Pont ezért..Tudtam, hogy ő a legjobb barátnőd, és biztosan nem hagynád annyiban a dolgot.
Justinnak igaza volt..Miért nem hallgattam rá?!
Ha most nem lennék megkötözve fellökném a székkel együtt, és itt hagynám. De semmi esélyem. Seggfej..
- Hannah, Hannah, Hannah.- ismételte a nevem.- Te milyen naív vagy! Lehetett volna annyi eszed, hogy ha idejössz, akkor meg is ölhetlek. De nem teszem. Még hasznomra válhatsz.- mosolygott elégedetten.
- Miért csinálod ezt?
- Mégis mit?
- Ezt az egészet. Hogy lányokat ölsz meg..Ártatlan lányokat Luke! Miért?- emeltem fel a hangom.
- Mert ti mind azt hiszitek, hogy tiétek a világ.- esett a nyakamnak.- Azt gondoljátok, hogy ha van barátotok, akkor mellette lehet még három - négy szeretőtök.- engedte el végre. Azt hittem megfojt.
- Mi van?- kérdeztem a levegő után kapkodva.
- Jól hallottad. Az első barátnőm volt életem szerelme, de ő megcsalt. Ekkor határoztam el, hogy végezni fogok minden lánnyal, akit megszereztem magamnak.
- De Amanda..
- Őt csak miattad öltem meg.- vetette oda.
Köszönöm Luke! Most bűntudatom lesz!
- De tudd meg, hogy..- kezdte el mondatát, de ekkor hatalmas fék csikorgatásra lettünk figyelmesek.
- Az egység!- csillant fel a szemem. Legalább nem szirénázva jöttek. Justin tanult a leckéből. Már csak a fékezést kell gyakorolniuk.
- A picsába.- szűrte ki fogai közül. Rajta már nem látszott az öröm. Beragasztotta a számat, majd felállt.
A tekintete a pince ajtó és közöttem cikázott, végül a pince ajtót választotta.
Megnyugodtam, hogy nem ölt meg, de azért nem lélegezhetek fel, mert bármikor végezhet velem.
- Tiszta!- kiáltott valaki fentről.
- A konyha is tiszta!- kiabált egy másik.
- Az emeleten is minden oké!- vissza a harmadik.
- Hannah!- hallottam meg fentről Justin aggodalmas és reményvesztett hangját.
Miért kellett beragasztania a számat ennek az idiótának?
- Hannah!- kiabált még hangosabban.- Hannah!- csuklott el a hangja.
- Mivel tudnék zajt csapni?- gondolkodtam magamban, miközben körbe néztem. Ha Justin itt hagy, megölöm.
Próbáltam a lábammal dobolni, de hamar lemondtam róla.
Istenem, kérlek segíts, hogy Justin rám találjon! Ha most itt hagy, én abba belehalok. Esküszöm, megbántam, hogy eljöttem tőle!
- Justin senki sincs itt!- kiabált valaki Justinnak.
- Keressétek!- parancsolta Justin.
Hát nem mond le rólam olyan könnyen..
Hangokat hallottam a pince ajtónál, és ahogy próbálták kinyitni, de Luke 'aranyos' volt, és gondolt rám, így bezárta.
Ekkor valaki hatalmas erővel berúgta.
Megtaláltak...
Justin szaladt le az egyenruhájában, egyenesen hozzám.
- Hannah!- súgta halkan, miközben óvatosan lehúzta számról a ragasztószalagot.- Mit csinált veled?- fordította oldalra a fejem, majd sérülésem kezdte vizsgálni.- Hol van?
- Nem tudom..- ráztam a fejem.
Ő semmit nem szólt, csak kiszabadította a kezeimet, majd segített felállni.
Megmentett..Megint.
Amikor hazaértünk, felakartam menni az emeletre, de utánam szólt.
- Hannah!
Megfordultam, majd ránéztem.
- Mit csinált veled?- jött közelebb hozzám.
- Megütött.- fejeztem ki magamat röviden.
- Ezt egy orvosnak meg kell mutatni.- fordította oldalra a fejem.
- Nem, nem komoly!- küldtem felé egy bíztató mosolyt. Kinek van kedve mind ezek után orvoshoz menni, és magyarázkodni, hogy ki vagy mi okozta ezt a sérülést.- A barátnőd elment már?- tértem el a témától.
Csak mosolygott.
- Most mi az?- néztem rá értetlenül.
- Yovanna..Ő nem a barátnőm.- mosolygott még mindig. Az a mosoly.. - Menj, zuhanyozz le!- mutatott az emeletre.
Rámosolyogtam, majd felment.
Lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet, majd bebújtam az ágyamba, és elővettem a naplómat.
' Kedves Naplóm! Ma rengeteg dolog történt. Elraboltak, majd Justin megmentett..Ismét. Törődött velem! Törődött! Rám mosolygott. Nem akarom elkiabálni, de szerintem..Érdeklem őt! '
Leírtam a pár sort, majd eltettem, vissza a titkos helyre. Halk kopogás hallatszódott az ajtó felől.
- Jól van az arcod?- kérdezte, miközben az ágyam felé sétált, majd leült.
- Egy kicsit fáj, de már jobb.- küldtem felé amolyan ' köszönöm, hogy érdeklődsz irántam, de menj ki kérlek, mert zavarba jövök ' mosolyt.
- Ne hozzak jeget?
- Nem köszönöm.
- Esteleg valami mást?- kérdezte. Zavarban volt.
- Nem köszi.
- Oké.- mondta halkan.
Nem akar itthagyni..
- Oké.- ismételtem rövid mondatát, mint a  Csillagainkban a hiba filmben.
- Akkor..Jóéjt!
- Jóéjt!- mondtam, de ő még mindig az ágyon ült.
MENJ MÁR!
Mosolygott egyet, majd kiment.
Mi történt vele?






Sziasztok!:) Köszönöm a komikat / pipákat!:) Remélem ez a rész is tetszett!:)
u.i.: lehet szavazni a kedvenc szereplő kategóriában!:)
xx

Part 5.: I fainted..

Miután Justin 'egyszermegfogölniakinézetével' Bieber elment egyet csobbanni, felmentem az emeletre. Ledőltem az ágyamra majd lehunytam a szememet. Pár perccel később Justin rontott be a szobámba szokásához híven kopogás nélkül. Semmit nem szólt. Izmos testéről, apró vízcseppek folytak végig. Adonisz. Csak ennyi jutott eszembe. De mit akar? Egy perces bámulás után elindult felém. Amikor odaért..Na erre nem számítottam: Rám mászott, és csókolgatni kezdett. Nem tagadom, jól esett. Vadul csókolta ajkamat, majd rátért a nyakamra, és már gyengédebb volt.
- Jus..- akartam nevét mondani, de csókjával megállított.
- Shhh!- súgta két csók között.
Pólómat elkezdte levenni, majd hirtelen felébredtem.
- Te jóságos jó ég! Ez mégis mi a fene volt?- kérdeztem magamtól hangosan.
Nem csak a valóságban, de még álmomban is zaklat. Nem hiszem el, hogy vele álmodtam, és az még hihetetlenebb, hogy ilyesfajta perverz álmot.
Ha egy percig is tovább maradok, félek, hogy beleszeretek.
Fel-alá járkáltam a szobában, azon töprengve, mit tegyek: elmenni nem mehetek el, mert biztosan nem engedne el. Persze nem azért mert odáig van értem, és félt engem, hanem azért mert nem akar felelős lenni a halálomért. Miközben gondolkodtam Justin zavart meg, az ajtóban állva.
- Te meg mit csinálsz?- kérdezte tőlem. Kissé le volt lombozódva.
- Öhm semmit...- enyhe pír ült ki arcomra.
- Amúgy Scooter hívott ,van egy kis fejlemény a Luke-os ügyben, gondoltam tudni akarsz róla.
- Igen! Mi az?- pattantak ki a szemeim.
- Szóval..Nem tudom mennyire ismered..- tartott hatásszünetet. - ..ismerted Amanda McCoyt. Szóval Luke..Megölte.
- Mi?- néztem rá hitetlenkedve.- Nem..Nem az nem lehet!
- Ki volt ő neked?- kérdezte halkan. Látta, hogy nem sokáig bírom könnyek nélkül.
- A legjobb barátnőm.- mondtam, és könnyeim patakként kezdtek folyni.
- Sajnálom..- mondta még halkabban, majd megölelt..ismét.- Hé, ne sírj! Minden rendben lesz! Hannah! Shhh!..- lehelt egy lágy puszit homlokomra.
- Miért? Miért ölte meg?- kérdeztem még mindig sírva.
- Nem tudjuk.. De valószínűleg azért, mert a legjobb barátnőd volt, és ezzel fel akar idegesíteni, és pont ezt szerette volna, hogy megtörj. De erősnek kell lenned!- nézett mélyen a szemembe.
Sikerült neki..
- Fi..- kezdte volna el mondatát, de csengettek.- Kinyitom.- majd ezzel a rövid kijelentéssel, otthagyott.
Esküszöm, hogy Luke ezt nem fogja megúszni! Élve, vagy halva de ennek véget vetek!- néztem magam elé, miközben egy tervet eszeltem ki magamban, amivel hamar véget vetek ennek.
Gonosz gondolataimból egy női hang zökkentett ki. Hallottam, amint Justinnal beszélget.
- Figyelj! Mi lenne, ha újra megpróbálnánk?- kérdezte a lány.
- Nem tudom..Ezt még el kell döntenem.- válaszolta Justin.
- Rendben.- felelte halkan a lány, majd folytatta.- Azért ma éjjel itt maradhatnék? És akkor holnap reggel visszarepülök New Yorkba.
- Természetesen!- mondta neki Justin, majd csend lett.. Bementek a szobába.
Nem várom el Justintól, hogy törődjön velem, de legalább egy kicsit segíthetne feldolgozni a történteket.
Este lett.
Csend van a házban. Amióta Justin elmondta a rossz hírt, nem csináltam semmit. Még Justin sem jött be hozzám. A sötétben feküdtem egyedül, amikor fény szűrődött be a szobába. Justin benyitott, gondolom megnézni, hogy élek e még. Halk léptekkel jött felém, én pedig lehunytam a szemem. Nem akarok vele beszélni. Ő betakart, lehelt egy lágy puszit az arcomra, majd kiment.
Ezután csak a 'jövevény' kuncogását hallottam a másik szobából és Justint, miközben nevetését visszafogva próbálta elhallgattatni.
Nevetséges..
Éjfél környékén minden elcsendesedett, végleg. Színre léphetek.
Halkan kiosontam a szobámból, át Justinéba. Aludtak, egymást átkarolva. Megpillantottam a ház urának a fegyverét az éjjeli szekrényen. Ez kell nekem!
Mint egy tolvaj, megfogtam, elvettem és a nadrágomba tettem, mint ahogy az igazi gengszterek szokták, majd kiosontam a szobából. Mivel Justin odafigyelve zárja az ajtót, ez alatt azt értem, hogy magával viszi a bejárati ajtó kulcsot, így az ablakon közlekedtem. Lementem a nappaliba majd kinyitottam az ablakot, és kimásztam. Sikeresen kijutottam kisebb karcolások kíséretében, majd elindultam a nagyvilágba..
* Justin Bieber szemszöge *
1:32. Pillantottam órámra. Rögtön észre vettem valamit: a fegyverem. Kiugrottam az ágyból, majd átrohantam Hannah szobájába, de ott senkit nem találtam.
Azonnal Scooter társam számát tárcsáztam.
A hetedik csengésre sikeresen felvette, majd álmosan beleszólt:
- Mi a baj Justin?
- Eltűnt..a fegyveremmel..
Scoo hamar kinyomta a telefont: ezek szerint ide tart.
- Mi a baj Justin?- jött ki a szobából Yovanna. Már csak ő hiányzott..
- Szóval..volt itt egy lány..
- A barátnőd?- vágott közbe.
- Nem nem nem nem nem..Nem a barátnőm. Ő csak egy lány, akire vigyáznom kell, mert az barátja megölt több lányt is, és őt is megakarta..- magyaráztam.
Arca szomorúra váltott. Nem tudom miért. Hisz semmi olyat nem mondtam. Tudom, hogy ő még mindig szeret de én már nem érzek iránta semmit. Én csak úgy tekintek rá, mint egy barátra..
- És most hol van az a lány?- kérdezte.
- Ez az, hogy nem tudjuk, de remélem nem ott.. - álltam meg a mondat felénél.
Nem tudom mit csinálok Hannahval, ha elment Lukehoz..
Még fel - alá járkáltam a házban Scoo barátom rontott be.
- Justin! Mi van? Mi az hogy eltűnt? Ráadásul a fegyvereddel! Mi történt?- dobálózott a kérdéseivel.
- N-nem tudom..Yovanna megjelent, majd egyszer benéztem hozzá, akkor még ott volt aludt..és..
- Justin..Erre nem érünk rá!- förmedt rám.- Szólok az egységnek, te pedig öltözz!
- De Yovanna..
- Oldd meg!- mondta kegyetlenül, majd elment.
Hannah, hol a fenében vagy?!
* Hannah Williams szemszöge *
Már messze járok a Bieber-rezidánciától, de még messzebb Luke-tól. Azt sem tudom hol vagyok, csak megyek. Justin biztosan még mindig azt a lányt ölelgeti, és alszik vele nyugodtan.
Nem, nem vagyok féltékeny..és megmondtam, hogy van barátnője..
Még az út szélén sétáltam, hatalmas szirénázást hallottam.
- Basszus, az egység!- szűrtem ki a fogaim között, majd pillantok alatt az árokba ugrottam. Ezek szerint tudnak rólam. Akkor Justin is..
- Elmentek.- sóhajtottam fel, miután nagyjából 120km/h-val elhúztak.
Kimásztam a menedéket nyújtó helyemről, majd tovább indultam.
Bő háromnegyed óra múlva megérkeztem a célállomásomhoz: Luke Torrent házához. A bejutás sem lesz nehéz, hisz ő sosem zárja a hátsó ajtót. Ezt már tapasztaltam. Amint bemásztam..helyesbítek: beestem a kertbe, elindultam belefelé. Ha most megölöm Luke-t, akkor nem kell tovább maradnom Justinnal, és újra kezdhetem az életemet.
Bementem a luxusházba, majd halk léptekkel elindultam az emelet felé. Az egész akció tökéletes lett volna, ha nem lököm le a lámpát.
- Basszus!- szűrtem ki fogaim közül, majd meghallottam, hogy Luke lefelé tart.
Szaladtam kifelé, de ő gyorsabb volt.
- Hannah drágám!- kapott fel a vállára, ennek következtében leejtettem a fegyvert.
Jöhet még ennél rosszabb?
- Luke engedj el!- ütöttem a hátát.
- Hülye lennék!- mondta vigyorogva, majd ledobott a kanapéra. Mivel nagyon erőszakos voltam, csak ennyit mondott:
- Ne haragudj, de meg kell tennem!- majd egy hatalmas ütést mért az arcomra. Elájultam..




Hey Guys! ❤ Itt van az új rész!:) Köszönöm a komikat és a 4 rendszeres olvasót!:)❤ Remélem tetszett ez a rész is!:)
xx