Part 10.: This can not be true..

* Justin Bieber szemszöge *
- Hannah? Hannah!- kiabált a telefonba.
- Scoo! Mi a fene történt?- kérdeztem idegesen.
- Luke elrabolta Hannaht..- nyomta ki a telefont.
- Mi?- kerekedtek ki a szemeim. A szívem kihagyott egy dobbanást. Ha most valami történik vele, én megölöm Luket.- Hogy történt Scoo?- vonom kérdőre főnökömet.
- Egy kamu hívással elhitette hogy elrabolt téged.- felelte.
- Most nyírjam ki ezt a szemétládát, vagy jó lesz később is?- rohangáltam fel-alá.
- Higgadj le, ezzel nem leszel előrébb!
- De hátrébb sem! A rohadt életbe Scooter, Hannah élet halál között van, míg te engem itt nyugtatsz.- förmedtem rá.
- Haver, ketten kevesek vagyunk hozzá, te is tudod. Hívok erősítést, te addig nyomozd le Hannah telefonját.- magyarázta, majd elvonult.
Hogy jelenleg hol áll a fejem? Nem tudom. Luke alattomos, hülye tervei talán most az egyszer megvalósulnak. És azt nem bocsájtom meg se Lukenak, se magamnak.
Neki álltam lenyomozni Hannah telefonját. Igen. Ez az oka, hogy nem használhatja a régit. Ebben a telefonban egy nyomkövető van, és ezzel bárhol bármikor lenyomozhatom. De ő ezt nem tudja.
Sikerült. Luke Torrent házánál van.
- Oké Justin! Jön az erősítés!- jött vissza Scoo.- Megtaláltad?- kérdezte, miközben a képernyőt bámulta.
- Meg. Lukenál van.
- Akkor gyerünk!- mondta.
- Mi van Hannahval?- jött le a lépcsőn Hannah édesanyja.
- Semmi.- válaszolta Scooter.
- Ne hazudj! Hallottam, amikor Justinnak azt mondtad, hogy nyomozza le a telefonját! Tudni akarom, hogy mi van a lányommal!- fakadt ki.
- Nézze asszonyom! Hannaht Luke elrabolta, és ha nem indulunk el, akár végzetes is lehet az akció.
- Veletek megyek!
- Szó sem lehet róla Kat!- mondta Scoo.- Maradj itthon, és ígérem, megtaláljuk a lányodat!- ölelte meg.
Szép gesztus Scootertől, de nem most kéne bevágódni anyucinál.
- Scoo, menjünk!- mondtam, miután nagyjából az egy perces ölelkezésnek végeszakadt.
Beültünk a kocsiba, majd Scoo helyzet jelentést adott. Én erre jelenleg képtelen vagyok.
- Itt Scooter Braun!- mondta.
- Scooter. Az egység úton van.- mondta Carla, a vonal végén.
- Carla! Az egységet Luke Torrent házához irányítsd! Vége.
- Vettem.
Nagyon hamar odaértünk, az egység ekkor már a házat kutatta át.
Kiugrottam a kocsiból, majd beakartam szaladni a házba, de megpillantottam Hannah mobilját a földön.
- A francba..- szűrtem ki fogaim közül.
- Mi van Justin?- sietett mellém Scoo.
- Hannah telefonja itt volt.- mondtam reménytelenül.
- Főnök! Senki sincs a házban.
- Soha nem találjuk meg!- túrtam idegesen a hajamba.
- Mindent átnéztetek?- kérdezte Scoo.
- Igen főnök! Mindent.- felelte egy kommandós.
- Sajnálom Justin!- pillantott rám Scooter.
Most jött el az a pillanat, hogy fel kell adni.
Beszálltam a kocsiba, majd Scooterrel nem is foglalkozva, hogy hogyan jut haza, elhajtottam.
Nem tudom, hogy mihez kezdjek. Teljesen reménytelen vagyok. Fogalmam sincs, hogy hol lehet Hannah, és félek, hogy sosem találom már meg őt. Azt soha nem bocsájtom meg magamnak!
Ekkor csörögni kezdett a mobilom.
- Igen?- szóltam bele.
- Bieber! Hogy vagy ezen a csodás estén?- gúnyolódott a vonal végén egy hang.
- Ki beszél?- húzódtam le az út szélére.
- Justin! Meg sem ismersz? Ez nagyon elszomorít.
- Luke?- ráncoltam össze a szemöldököm.
- Na végre..Gondolom sejted, hogy Hannah nincs otthon, de a házamban sem.
- Hol van?- kérdeztem idegesen.
- Nyugi, Justin! Nyugi! Ne szaladjunk az elejére!
- Mit műveltél Hannahval?- kérdeztem, miközben a kocsiba beszerelt lenyomozó készülékkel próbáltam kideríteni Luke tartózkodási helyét.
- Először is én látlak téged..Másodszor nem tenném, amit te teszel. Hidd el! A golyó a te kocsid ablakán is áthatol.- mondta.
A mellkasomra pillantottam és észre vettem egy piros pöttyöt. Tényleg figyel engem.
- Mit akarsz?- tértem a lényegre.
- Mit? Hogy add fel végre! Hannah nem a te tuljadonod, világos? Ő az enyém, és az enyém is marad..örökre!- mondta, majd lecsapta a telefont, ennek következtében a piros pötty is eltűnt a mellkasomról.
Istenem..Ha most Hannah miattam hal meg..Sosem fogok belenyugodni, hogy egy ártatlan, jószívű, gyönyörű lány miattam hal meg, csak azért mert én lassú voltam.
Gondolatmenetemet a telefonom zavarta meg megint. Scooter.
- Mondd Scoo!
- Fejleményekkel szolgálhatok Justin! Ráadásul úgy tűnik jó fejleményekkel!
- Mi az?- pattantak ki szemeim.
- Emlékszel Luke raktárjára? Ahol a bandájával szokott lenni, és fegyvereket tartani?
- Persze..De hogy jön ez ide?
- Valószínűleg Hannah is ott van! Oda tudsz menni?- kérdezte.
- Igen.
- Mi is oda megyünk, de kérlek nagyon óvatos légy! Mérd fel a terepet, és értesíts, ha van valami!
- Mindenképp!- majd köszönését meg sem várva kinyomtam a telefont.
Azonnal a gázra tapostam, és raktár felé vettem az irányt.
Nem messze tőle leparkoltam, majd osonni kezdtem a célállomás felé.
Két, óriási fegyveres fickó őrizte a bejáratot, a tetőn legalább 4-en voltak, és még az autóknál is álltak pofák.
Az egoizmusom sosem engedte, hogy gyengének tartsam magam, de most ő is megtört, mert egyedül képtelen vagyok elintézni ennyi szekrény nagyságú kopaszt.
Ha csak nem..

* Hannah Williams szemszöge *
Megint én húztam a rövidebbet. Megint megkötözve egy raktárban, ahol az ajtónál két izomember áll, kezükben egy-egy gépfegyverrel. Még megszökni sem tudnék. És ami a legrosszabb az egész, nyomorult szituációban az az, hogy Justinnak halvány sejtelme sincs, hogy hol vagyok, mert a mobilom leejtettem, és még elérni sem tud.
Sosem tartottam magam szerencsés embernek, de ezek után büszkén kijelenthetem, hogy soha nem is leszek az, mert már csak pár óra, és Luke megöl.
Nem akarok meghalni, akármennyire szerencsétlen is vagyok, de nem akarom azt, hogy Luke fejbe lőjjön, vagy kést vájjon a szívembe, vagy éppen áramot vezessen a testembe..Egyik sem kellemes halál.
Még a halálomon gondolkodtam, észrevettem, hogy egy ember bejön az ajtón, majd azt becsukja maga után.
Talán Ő a hóhér?
A sötét raktár szobában szinte alig láttam valamit. Féltem, hogy ez az alak megöl. Luke ennyire megunta volna az öldöklést és saját hóhért küld?
Az alak egyre közelebb, közelebb, és közelebb jött. Szívem a torkomban dobogott, és oly' hangos volt, hogy szerintem még ő is hallotta.
Azt hiszem itt a vég..
- Hannah!- suttogta a nevem.
Szemeim kipattantak. Szívem még gyorsabban vert.
- Justin?- kérdeztem vissza.
- Shhh.- jött oda hozzám. Ekkor levette a kapucnit és a szemüveget.
- Justin..te hogy..hogy találtál meg?- kérdeztem izgatottan. Talán még nem kell meghalnom.
- Később mindent elmagyarázok, ha kijutottunk innen oké?- suttogta, miközben levágta a köteleket rólam.
- Köszönöm Justin!- öleltem meg szorosan miután kiszabadított.
- Azt hittem nem érek ide időben.- mondta halkan.
Ha valaki benyitott volna, akkor elhitte volna, hogy mi egy csodaszép párt alkotunk..De ez sajnos lehetetlen..
- Most hogyan tovább Justin?- vetettem véget a meghitt pillanatnak.
- Meg kell szöknünk innen!
- De hogy jutottál be?- értetlenkedtem.
- Kiadtam magam Luke egyik cinkostársának, miután kiderítettem, hogy Luke nem tartózkodik itt, és még egy pár óráig nem is fog. Azt mondtam, hogy Luke küldött, hogy vigyelek magammal.
- Bevették?- néztem rá hitetlenkedve.
- Eddig igen. De most sietnünk kell, különben Luke visszaér.
Justin visszavette a kapucnit és a szemüveget, majd elindultunk kifelé.
A melákok látszólag nem idegeskedtek, mi annál inkább.
- Nem volt semmi gond?- hallottunk meg egy hangot.
Nem lehet igaz..


Helló Srácok!:)
Itt a 10-es! Remélem tetszett!:)❤ Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket! ❤
xx