Part 8.: He is here..

Teljes sötétségben egyedül. Utálom az egyedüllétet..ennél már csak a sötétet utálom jobban.
Természetesen, amikor Justin hangtalanul az emeleten nyomozott, nekem akkor jutott eszembe, hogy mi van ha többen vannak?
Beparáztam..Elkezdett remegni a lábam. Nagy nehezen megtaláltam a kanapét és leültem, majd mély levegőket vettem. Justin hol a fenében vagy??
Hangot hallottam.
- Justin! Te vagy az?- kérdeztem halk, remegő hangon.- Justin! Kérlek csak most az egyszer ne szívass meg! Ígérem mindennap bedobhatsz a medencébe, csak most ne ijesztgess!- mondtam.
- Te kihez beszélsz?- érintette meg Justin a vállam.
- Ömm..Senkihez..Csak..Mindegy hagyjuk.- remélem nem hallott semmit. Szerintem azt gondolná, hogy: ' Ennek a lánynak teljesen elment a maradék esze. Már magában beszél. '
- Most kimegyek és visszakapcsolom a biztosítékot.
- Kimehetek veled?- biztos nem maradok egyedül itt.
- Minek? Maradj itt!
- Ne már Justin! Az lehet, hogy te nem félsz, de én igen.
- Mitől félsz? Már elmentek!
- ..tek? Hogy érted azt, hogy tek? Többen is voltak?- akadtam ki.
- Ne parázz már! Akárhányan voltak, már elmentek.
- Te meg itt hagytál egyedül? És mi van ha elvisznek? Akkor kereshettél volna megint.
- De nem vittek el sajnos! Örülj neki!- mondta bunkón.
- Te egy igazi seggfej vagy Justin!- ütöttem meg, bár a jó ég tudja hol, mert az orromig nem láttam el a sötétben.
- Ezt vegyem egy bóknak?
- Inkább kapcsold vissza a biztosítékot!- ki fog készíteni az egyszer biztos.
Justin elment, de vagy öt percébe telt, mire megtalálta a kapcsolót és fényt varázsolt az egész házba.
- Oké, most megyünk aludni!- adta parancsra, amint visszaért.
- Most komolyan? Fél tízkor?- pillantottam karórámra.
- Mi a 6-os számú szabály?- húzta fel szemöldökét.
- Nem is volt hatos.
- Mindig halgass Justinra!
- Pff..- nevettem egyet.- Ezt most találtad ki?
- Ezek szerint a hetesre sem emlékszel, ami a mindig figyelj Justinra.
- Hülyének nézel Justin? Nem is voltak ilyen szabályok.- megkever már teljesen.
- Nem figyeltél! Ezért holnap számolunk! Most mars a szobádba!- mutatott az emeletre.- Gyerünk!
Oké. Vagy megbolondultam, vagy Justin bolondított meg. Nem értem. Azért az első nap nem bámultam őt ennyire, hogy két szabályt is elfelejtettem. Szerintem csak szivatni akar.
Felmentem a szobámba, majd lefeküdtem. De még tíz perc múlva is csak forgolódtam.
Igazából rettenetesen álmos voltam, de féltem, hogy Luke és a bandája visszajönnek.
Magamhoz vettem a macimat, ami már születésem óta vigyáz rám - ami meg is látszik rajta - kezembe vettem a telefonomat, majd odaosontam Justin ajtajához, és halkan, de épp olyan hangosan, hogy ő meghallja, bekopogtam.
- Gyere!- szólt ki.
- Justin nem tudok aludni.- dugtam be a fejem az ajtón, majd próbáltam körbe nézni, hogy milyen is a ház titkos szobája. Nem is olyan, amilyennek elképzeltem. Sehol egy meztelen nős plakát, vagy épp gumi baba. Fura..
- Próbálj meg aludni!- mondta egyhangúan.
Kössz Justin!
- De nem megy!
- Számold a bárányokat!
- Mi vagyok én? Óvodás?- húztam fel az egyik szemöldököm.
- A kezedben a maci..Nem erről árulkodik?
- Ezt..Ezt inkább hagyjuk!- vakartam meg a tarkómat.
- És? Most mit akarsz? Meséljek esti mesét?- kérdezte gúnyolódva.
- Itt aludhatok?- vigyorogtam.
- Mi? Nem! Van saját szobád!
- Kérlek Justin! Ha visszajönnek, el fognak vinni, te legalább meg tudsz védeni.- fényeztem őt hatalmas vigyor keretében.
- Már értem! Te félsz! Félsz, hogy visszajönnek.- vigyorgott a helyzetemen. Nem baj Justin fordul még a kocka és lesz, hogy én mentelek meg téged.
- Na mit mondasz?- most már mindegy. Úgy is tudja, hogy félek.
- Megérdemled?- húzta az agyamat.
Kinyírom! Ki fogom nyírni!
- Meg..Teljes mértékben jár nekem ennyi, amiért annyit szivattál!
- Vannak feltételeim!
- Hallgatom!- rohantam az ágyához, majd be is takaróztam, és úgy tettem, mintha érdekelne mit fog mondani. Pedig nagyon leszartam. Csak aludni akartam, biztonságban.
- Nem horkolsz, nem fogsz lökdösni, és semmiféle intim helyzetet nem fogsz képezni.- magyarázta.
- Várjunk csak! Hogy érted azt, hogy intim helyzet?- néztem rá furán.
- Akármennyire is nehezedre fog esni, de nem mászhatsz rám! Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de ki kell bírnod, ha itt akarsz aludni.- fényezte magát.
- Viccelsz?- nevettem el magam.- Ha te lennél az utolsó ember a földön, akkor sem kellenél!- fordultam oldalra, készülődve az alváshoz.
- Fogsz még utánam sírni.
- Jó éjt Justin!
Hallottam, hogy még egy jót nevet, majd befeküdt mellém, én pedig lassan, de elaludtam.
Másnap reggel, amikor felébredtem Justin még mindig aludt. Nem volt szívem felébreszteni, így halkan kiosontam. Sokkal jobban aludtam, mint a saját szobámban azt leszámítva, hogy hajnali fél három körül, arra ébredtem, hogy Justin átkarol, és magához szorított..vagy csak álmodtam? Áá, nem túl valóságos volt.
Lementem a konyhába, majd a hűtőben kerestem valami kaját, de semmi ehetőt nem találtam.
- Ott nem találsz sok mindent!- szólt a hang a hátam mögül.
- Észrevettem.- fordultam Justinnal szemben, aki egy szál boxerben támaszkodott a konyhaajtóban.
Egy kissé zavarba jöttem, pedig hozzászokhattam már volna.
- Öltözz! Bevásárolunk.- mondta, majd elindult az emeletre.
Miután mind a ketten elkészültünk, beültünk a kocsiba, Justin a gázra taposott, majd 10 perc múlva a bevásárlóközpontnál voltunk.
- Tolhatom a kocsit?- kérdeztem tőle, mint egy kisgyerek.
- Egy feltétellel: Ha nem tűnsz el.
- Nem fogok!- ugrottam ki a kocsiból, majd szaladtam a bevásárlókocsikhoz.
Megvártam a nagyságos urat, majd együtt bementünk.
Justin körülbelül odafigyelés nélkül dobálta a cuccokat a kocsiba, de hát na. Legalább nem én fizetek.
- Nincs szükséged rá?- fogott a kezébe egy doboz tampont.
- Egy ideig nem lesz rá szükségem.
- Terhes vagy?- vigyorgott.
- Hahaha..Justin! Te mekkora fazon vagy! Seggfej.- néztem rá lenézően, majd tovább mentem.
Pár lépést tettem, de bár ne tettem volna..
Szívem majd kiesett a helyéről, úgy dobogott.
- Justin.- mentem vissza hozzá.
- Mi az? Mi történt? Miért vagy lesápadva?
- Itt van..




Sziasztok!:) Köszönöm a komikat/pipákat! ❤ Remélem tetszett ez a rész is! :)
xx