Part 7.: I stayed alone..

Másnap reggel viszonylag korán keltem, de Justin már nem volt sehol. A hűtőhöz mentem egy kis tejért a gabonapehelyhez, de ekkor egy cetlit találtam ott: Be kellett mennem az egységhez. Sietek vissza. Ne feledd: Ne nyiss ajtót! Justin.
Még mindig azt hiszi, hogy kinyitnám valakinek az ajtót. Tipikus..
Megreggeliztem, majd vissza mentem a szobába letusolni, majd felöltözni.
Miután a negyed órás zuhanyzással végeztem, magamra tekertem a törölközőt, még eldöntöm mit is vegyek fel.
A szekrény előtt álldogáltam, hátha valami csoda folytán a ruháim kiugrálnak onnan, de nem így történt.
- Hannah!- rontott be Justin kopogás nélkül, szokásához híven.
- Justin!- kiabáltam rá.
- Oké, oké! Nem nézek oda.- takarta el a szemét.
- Fordulj el!- folytattam a kiabálást. Nem bízok benne. Biztos egy perverz disznó, és a keze mögül kukkol.
- Oké, de ne üvöltözz!
- Miért nem tudsz legalább egyszer kopogni?
- Talán azért, mert ez az én házam!
- De én is itt vagyok!- higgadtam le egy kicsit.- Mit akarsz?
- Igazából semmit, csak azt hittem alszol.
- Akkor kimennél?
- Ja!- fordult vissza, és mielőtt becsukta volna az ajtót, rám pillantott.- Egyébként nem tudom miért vagy így kiakadva, amikor törölközőben vagy.- ráncolta össze a szemöldökét.
- Mert szégyenlős vagyok!
- Előttem nem kell annak lenned!- vigyorgott. Az a perverz mosoly..
- Justin..Én lennék a legboldogabb, ha most kimennél.
Fejét megrázta, majd becsukta az ajtót.
Komolyan mondom, még egy perc magán életem sincs. Még kopogni sem tud.
Gyorsan felöltöztem, mielőtt megint beront kukkolni, de akkor leütöm.
Lementem a konyhába, ahol Justin épp a bárszéken üldögélt.
- Miért nem mész ki a napra? Fehérebb vagy mint a fal.
- Kikérem magamnak, igen is van színem.
- Amióta itt vagy, egyszer sem mentél ki..- tartott hatásszünetet.- ..leszámítva, amikor megszöktél. De az éjszaka volt.
- Zavar, hogy idebent vagyok?- tettem csípőre a kezem.
- Na jó! Én ezt nem bírom!- állt fel, majd felém jött, és a vállára vett.
- Justin! Tegyél le most rögtön!- kiabáltam vele.- Justin! Nem érted?
Nem szólt semmit, csak vitt..ki a kertbe.
- Justin! Ha nem teszel le, én..én nem tudom mit csinálok veled!
A medencéhez ért, majd egy határozott mozdulattal bedobott.
Levegő után kapkodva dugtam ki a fejem a vízből.
- Normális vagy Justin?- üvöltöztem vele.- Neked teljesen elmentek otthonról?- másztam ki a vízből.
- Mit sipákolsz? Nem fagy rád!
- Áá, tényleg? Akkor talán neked sem lesz semmi bajod egy kis víztől.- majd eg határozott mozdulattal belöktem a medencébe.
- Na jó! Ez nem volt fair!
- Ugyan ezt csináltad te is!
- Szóval így állunk!- mászott ki a vízből.
Nem viccel..
Justin hirtelen megindult felém, én próbáltam befutni a házba, de mire elértem az ajtóig két erős kar fonódott derekam köré.
- Szerintem már száraz vagy.- nevetett.
- Justin tegyél le.- ütöttem a hátát.- Nem hallod?!
Justin neki futásból beugrott velem a vízbe. Mikor levegő után kapkodva feljöttem a víz alól, egy  gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam. Ahogy a nap sütött csak csillogott, ami fantasztikus színárnyalatot képzett. Justin arca csak centikre volt az enyémtől, közelsége miatt elpirultam, amit lehajtott fejjel próbáltam kerülni.
- Miért vagy zavarba a közelségemtől?- kérdezte államat felemelve.
Kérdésére fejemet ráztam. Nem tudtam megszólalni zavarodottságomban.
- Gyönyörű vagy.- súgta ajkaimba.
- Ne is álmodj róla!- löktem el magamtól, majd a medence széléhez úsztam, hogy kitudjak menni.
- Mi? Miről beszélsz?- jött utánam.
- Megakartál csókolni!- siettem fel az emeletre.
- Mivan?- jött még mindig utánam.- Hülye vagy? Ezt csak te képzeled be magadnak!
- Na és a bókod?- fordultam vele szembe.
- Azt csak azért mondtam, hogy ne rágódj a tegnapi ügyön. Különben is ha nem tűnt volna fel, nem mondtam igazat!
- Szóval csúnya vagyok? Ezt már nem bírom!- indultam meg újra.
- Mi? Nem! Nem, nem, nem! Nem vagy csúnya..csak..
- Inkább hagyjuk! Úgysem tudod kimagyarázni magadat ebből!- csuktam be az orra előtt az ajtót.
Hihetetlen! Nem hiszem el! Hogy lehet valaki ekkora tapló? És én hogy lehettem ekkora idióta, hogy nem engedtem meg neki, hogy megcsókoljon?
Gyorsan kerestem másik ruhát, majd átöltöztem.
Lesiettem valami innivalóért a konyhába, amit már amúgy is inni akartam, ha Mr.Tapló nem dob bele a vízbe.
A konyhából kiláttam a kertbe, ahol egy szál boxer alsóban napozott. Az a test! Nem! Nem áradozhatok róla!
Töltöttem magamnak egy pohár narancslét, majd elkezdtem iszogatni, közben a telefonomat nyomkodtam.
- Látom teljesen száraz vagy!- jött a hang a hátam mögül. Az italt sem tudtam lenyelni. Teljesen biztos voltam benne, hogy ha most megfordulok, akkor Justin 8 kockás hasával, izmos, széttetovált kezeivel, és szívdöglesztő mosolyával fogok találkozni.
Lenyeltem a lét, majd óvatosan megfordultam. A sejtésem bebizonyult.
- Látom már te sem vagy nedves.- mondtam egy perces várakozás és álmodozás után. Nedves..Miért pont ez a szó jutott eszembe? Félre fogja érteni..
- Már nem.. - vigyorgott.- Fürdünk mégegyet?
- Elég volt..Kössz!
Száját mosolyra húzta. Már megint valami perverz dolog jár a fejében. Biztos vagyok benne.
Az este hamar leszállt. Justin A TVt nézte, én pedig a telefonomat bújtam.
Mind a ketten belemerültünk az elektronikus kellékek világába, amikor hirtelen elment az áram.
A vér is megfagyott az ereimben. Se vihar, se szél, még egy kis szellő sincs amitől ne lenne áram. Biztos hogy Luke az!
- Justin!- szóltam neki remegő hangon.
- Shh!
A telefonommal kezdtem világítani, de Justin rámförmedt.
- Kapcsold már le!- suttogta.- Azt akarod, hogy tudja Luke, hogy hol vagy?- húzta fel fegyverét.- Menj fel az emeletre, és zárd be az ajtót.
- Nem..- ráztam a fejem.- Nem megyek sehová sem Justin. Már biztos odafent van, és akkor megöl.
- Nem tud bejönni, hisz bezártad a hátsó ajtót.
Hoppá..
- Várjunk csak! Bezártad egyáltalán?
- Nem..Bocsi!- húztam el a szám.
- Hannah! Direkt hagsúlyoztam, hogy zárd be az ajtót! Ennyit se tudsz megtenni?
- Justin, ne haragudj! Elfelejtettem!- próbáltam kikerülni a konfliktust.
- Jó, mindegy.- sóhajtott nagyot.- De ha most meghalunk, én kinyírlak.
- Oké..Várj! Mi?- elemeztem magamban a mondatát, de ekkor egy hatalmas csörömpölést hallottunk az emeltről.
- Maradj itt!- vette elő Justin a telefonját, majd az arra letöltött lámpával világítani kezdett, és szépen lassan eltűnt a sötétben.
Egyedül maradtam..








Sziasztok!:) Ez lett volna a 7. rész:) remélem tetszett.! ❤
xx