Part 12.: I'll be careful..

- Nem szeretek róla beszélni!- álltam fel idegesen.
- De..miről? Arról..Hogy meglőttek?- húzta fel egyik szemöldökét.
- Ezt..Ezt te nem értheted.- ültem le tőle kicsit távolabb.
- Akkor magyarázd el.
Lehunytam a szemem, és csak arra tudtam gondolni.
- Ennyire..komoly?- kérdezte halk hangon, majd közelebb csúszott hozzám.
Bólogattam.
- Nem musz..
- 4 éve történt.- szakítottam félbe.- A legjobb barátommal webkameráztunk. Nagyon jól elvoltunk. Szinte mindennap videóchateltünk, pedig nem laktunk messze egymástól. Éppen a kedvenc filmjét spoilerezte, amikor csengettek nála. Nem kapcsolta ki a kamerát, azt mondta csak egy pillanat, és mindjárt jön.
Nem sokkal később egy lövést hallottam. Nem tudtam mi történt. Hiába kiabáltam a nevét, nem válaszolt. Majd hirtelen valaki visszadobta az ő holttestét a kanapéra. Lecsaptam a laptop tetejét, majd a házához rohantam. Senki nem volt ott, csak az ő holtteste. Hívtam a rendőröket, a mentőket közben próbáltam újraéleszteni, de hiába. Meghalt. Ezért ijedtem meg annyira, amikor meglőttek, és ezért nem hagytalak ott téged, mert úgy érzem, hogy ha gyorsabb vagyok, akkor megmenthettem volna Danielt, és azt már nem tudtam volna feldolgozni, hogy ha csak úgy ott hagylak téged, és miattam valami bajod esik.- meséltem el neki könnyes szemmel azt a történetet, amit csak és kizárólag az anyukám tud.
- Sajnálom. Ne haragudj, hogy úgy leoltottalak. Nem kellett volna.
- Nem..semmi baj..Nem tudhattad. Nem haragszom.- küldtem felé egy bíztató mosolyt.
Ő megölelt, ami nagyon jól esett.
- Köszönöm, hogy nem hagytál ott.- súgta a fülembe.
- Szívesen!
- Egyébként..- engedett el.- Mivel Luke megszökött, így nem maradhatsz itt.
- Tessék? De..Akkor hova menjek?- kérdeztem tőle ledöbbenve.
- Fredo..A legjobb barátom, holnap eljön érted. Egy ideig nála fogsz lakni.- magyarázta.- Oké?
- Oké.- egyeztem bele. Talán ez lesz a legjobb megoldás.- Egyébként..Itt a telód.- vettem elő a zsebemből a készüléket.
- De..de hát mit csináltál vele?- döbbent le, amikor meglátta, hogy be van törve a képernyője.
- Bocs.- húztam el a szám.
- Most vehetek egy másikat.- biggyesztette le ajkát.
- Van pénzed akkor meg minek nyafogsz?
- Ez a telefon többet tud mint te.
- Ja persze.- álltam fel az ágyáról.- Egyébként..Ne várd el, hogy itt ápolgatni foglak.
- Pedig élvezném.- villantott egy perverz mosolyt.
Fejemet megráztam majd egy 'Jóéjt Justin' mondat kíséretében kimentem a szobából.
Elmentem lezuhanyozni, majd belebújtam a pizsimbe és lefeküdtem.
Ez a nap hosszú volt és tanulságos. Megtanultam, hogy hogyan kell átverni nálad tízszer nagyobb embereket, ahogyan azt is, hogy ha Justin Bieber megsérül haladéktalanul hagyjuk el a házat, még fel nem épül, mert kihasználja a lábadozását.
Már majdnem elaludtam amikor kiabálást hallottam.
- Hannah! Hannah! Gyere gyorsan!- üvöltözött Justin.
Ijedtemben kiugrottam az ágyból, átrohantam a szobájába, majd felkapcsoltam a villanyt.
- Mi az Justin?- kérdeztem tőle ijedten. A szívem majd kiugrott a helyéről.
- Szomjas vagyok.
- És?- húztam fel egyik szemöldököm.
- Hozol nekem inni?- vigyorgott pontosan úgy, ahogy én szoktam, amikor valamit akarok tőle.
- Van másfél lábad. Letudsz menni te is.
- Kérlek Hannah! Nagyon fáj. Ráadásul szédülök. Hányingerem van és a fejem is fáj.- játszotta meg magát.
- Hozom csak maradj csendben, kérlek.
- Köszönöm!- vigyorgott.
Megőrjít. Komolyan. Ebből kifolyólag örülök, hogy holnap elmegyek Fredohoz. Remélem azért jó arc, és nem flegmázik majd velem, mint ahogy egyesek tették az első napokban.
- Itt van.- tettem le az éjjeliszekrényre.
- Kössz asszony.- kortyolt bele.
- Most már hagyj aludni.
- Lenne még valami.
- És mi az?- fontam össze a karomat magam előtt.
- Kikéne elégíteni.
- Na jó Justin. Jóéjt.- majd bevágtam magam mögött az ajtót.
- Csak vicceltem.- ordibált nevetve.
Hogy lehet valaki ennyire ostoba, perverz, degenerált, idióta?
Visszavándoroltam a szobámba, majd álomra hajtottam a fejem.
Másnap reggel korán keltem, hogy összeszedjem a cuccom.
Elvégeztem a reggeli teendőket, majd lesiettem a konyhába, de mehettem vissza az emeletre, mert elfelejtettem, hogy féllábú Justin nem tud lejönni.
Bekopogtam, de semmi válasz. Benyitottam, ő pedig pontosan abban a percben jött ki a fürdőszobából egy szál semmiben..szó szerint semmiben.
- Jézusom Justin!- tettem a kezemet szemem elé.- Neked nincs alsónadrágod?
- Miért vagy szégyenlős? Nem láttál még..hímvesszőt?- kérdezte. Nem láttam az arcát, de a hangján hallottam, hogy nagyon is élvezi a szituációt.
- De igen, bár a tiédre egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
- Jólvan, már rajtam van a gatya.
- Biztos?- kérdeztem rá.
- Igen. Miért hazudnék? Semmi kedvem újraéleszteni téged, ha netán elájulnál a látványtól.
- Ne fényezd magad!- vettem el a kezem, és megbizonyosodtam arról, hogy felvette alsóját.
- Mit szeretnél?
- Csak megakartam kérdezni, hogy kell e segítség, de mivel egyedül zuhanyoztál, gondolom a lépcsőn is letudsz jönni.
- Igazából kéne egy kis segítség az öltözködésben, és pont a nem kényelmes boxerem vettem fel, szóval kikéne cserélned.
- Szerezzek neked egy barátnőt?- húztam fel a szemöldököm.
- Elég leszel te is.- vigyorgott.
- Álmodozz csak, édes.
- Ez nem..- kezdett bele újabb - szerintem - perverz mondatába, de a telefonja megzavarta. Csodálom, hogy még működik.
- Szia Fredo!- köszönt.
- ...
- Rendben! Szia!- majd le is tette.- Mindjárt itt van. Kész vagy?
- Igen.- feleltem.
Megvártam még felöltözik, majd elindultunk lefelé a lépcsőn.
- Justin megköszönném, ha nem feküdnél rám.
- Jólvan na.- majd segített magán. Egyből könnyebb lett.
Épphogy leértünk, de már csengettek is.
- Hagyd, kinyitom.- mondtam Justinnak. Mire odaér az ajtóhoz, Fredo el is megy innen.
- Szia!- köszönt mosolyogva.- Alfredo Flores.- nyújtotta a kezét.
- Szia, Hannah Williams.- ráztunk kezet.
- Örülök!- jött beljebb.
- Én is!- csuktam be az ajtót.
- Szia haver! Na hogy van a lábad?- üdvözölte Justint egy pacsival.
- Szia. Jól. Semmi baja. Nem is fáj már.
Mekkora kamugép ez a Justin. Scoonak még azt mondja, hogy nem vészes, nekem eljátsza a hattyú halálát, hogy neki mennyire fáj, Fredonak meg azt mondja, hogy már jól van.
- Akkor viszem is a lányt!- mondta Fredo.
- De nagyon vigyázz rá!- mondta Justin. Jó tudni, hogy törődik velem.- Nem adhatom vissza az anyjának egy koporsóban.- elhittem. Mekkora tuskó, gyökér.
- Szerintem ő sokkal jobban fog vigyázni rám, mint ahogy te vigyáztál!- emlékeztem vissza azokra a napokra, amiket meneküléssel vagy bujkálással kellett töltenem.
- Megint hozhatom a lányokat a házba.- mondta Justin önelégült fejjel.
- El ne hidd neki.- nevetett Fredo.- Már vagy három éve nem volt nővel.- mondta nevetve, amin én is jót nevettem. Justinnak nem tetszett, pedig jó poén volt.
- Mondtam barátnő kell neked Justin.
- Szerintem menjetek!
- Na csá haver!- pacsiztak le megint Fredoval, a fiú felkapta a bőröndömet, majd kivitte a kocsijához. Legalább ő segít kivinni. Már mindent értek: Mivel Justinnak már régen volt barátnője, ezért elfelejtette, hogy hogyan kell bánni a nőkkel, és már azt is értem, miért olyan kanos.
Fredoval útközben sokat beszélgettünk, és neki hála, rengeteget megtudtam Justinról: például azt, hogy elvesztette a szüleit, akiket meggyilkoltak, és ezért lépett be Scooterékhez, ahogyan azt is megtudtam, hogy Justinnak igazából egész életében három barátnője volt, abból kettő dobta Justint, mert kisfiúsnak tartották, és egyet pedig Justin dobott, mert megcsalta. Egyik kapcsolata sem tartott fél évnél tovább. Azért sajnálom őt.
- Na itt is vagyunk.- állította le a motrot Fredo.
- De szép házad van!- pillantottam az épületre tágra nyílt szemekkel. A titkos ügynökök ilyen jól keresnek?
- Köszönöm.- mosolygott.
Bementünk a házba, de az nem csak kívülről volt ámulatba ejtő, de belülről is.
Alfredo megmutatta a szobámat
- Egyébként tudod miért vagy itt?- kérdezte.
- Mert Luke megszökött.- feleltem.
- Aha..Szóval Justin nem mondta el.
- Micsodát?
- Justinnak voltak már ehhez hasonló ügyei, de soha az életben nem találkozott ilyen szívós emberrel, mint Luke. Tudja, hogy most Luke eszement tervre készül, és emiatt rettentően félt téged. Mivel itt nem találhat rád, így azt mondta, hogy itt biztonságban leszel.- magyarázta.- Szóval körülbelül annyi a feladatod itt, mint Justinnál. Ne nyiss ajtót senkinek! Halál komolyan mondom. Nagyon felbőszítettük Torrentet, és ha rád talál, vagy bárhol meglát, a helyszínen végezhet veled.- mondta komolyan.
- Oké.- bólogattam hevesen.
- Érezd otthon magad!- mosolygott, majd kiment.
Komolyabban kellett volna vennem Justin szavait. Nem gondoltam volna, hogy ennyire félt engem, annak ellenére, hogy állandóan a bajt csinálom, és nem fogadok szót neki.
Óvatos leszek..


Sziasztok!:)❤ Köszönöm a komikat/pipákat és sajnálom, hogy ez a rész nem lett jó, de most ennyi tellett tőlem:( Megpróbálom a következőt jobbra írni!
xx