Part 11.: I have to tell to him..

Luke megérkezett.
- Justin. Nem azt mondtad, hogy egy pár óráig nem jön vissza?- suttogtam neki idegesen.
- De úgy volt.
- Semmi gond főnök! Itt van az egyik cimborája, aki azért jött, hogy elvigye magának a lányt.
- Hogy ki és mi?- kérdezte idegesen Luke.
- A cimborája..Valami Jack..
- Jack? Nincs is Jack nevű ismerősöm! Kit engedtetek be ti ostobák?- indult meg Luke.
Justin ekkor egy sötét lyukba lökött be, majd szorosan hozzám simult, hogy a sötétben ne lássanak meg.
Bevallom: Ha nem egy raktárban lennénk, és nem az életünkért küzdenénk, akkor élvezném a szitut.
Ahogy Luke elindult, úgy ment utána legalább öt szekrény méretű ember.
- Bármi is történjen, ne engedd el a kezem, oké?- suttogta alig hallhatóan a fülembe, amitől a hideg is kirázott.- Tudom, hogy hol van a hátsó ajtó, de gyorsnak kell lennünk.- sutyorogta tovább.
- Megígéred, hogy vigyázol rám?- kérdeztem tőle félve.
- Megígérem.- mondta, majd megragadta a kezemet, és elindult.
Justin nagyon profin tud osonni. Szerintem még profibb lenne, ha nem enegem kéne maga után vonszolnia.
- Főnök! Ott vannak!- kiabált valaki utánunk úgy 5 méteres távolságból, majd ezután jött a buli. Buli alatt azt értem, hogy golyókat kellett kikerülnünk.
Még sebesebben kezdtünk futni, és hamar elértük a célállomást: a hátsó ajtót.
Justin kirontott majd szó szerint húzott maga után. Kijöttem a formámból. Már nem bírok olyan gyorsan futni, mint régen.
De nem csak mi futottunk szélsebesen: Luke és az ő szekrényei is gyorsak voltak. Természetesen nagy távolság van a két 'banda' között, de nem lassíthatunk.
Ekkor egy lövést hallottam, majd egy jajgatást.
- Justin mi van veled?- kérdeztem, miközben a hangom felugrott legalább 3 oktávot, és ami mégjobban felnyomta a vérnyomásom az az volt, hogy Justint megláttam a földön, vérző lábbal.- Justin most ne add fel, kérlek!- próbáltam felhúzni a földről.
- Hannah menekülj!- mondta lábát fogva.
Lukek vészesen közeledtek, Justin kocsija még közelebb volt.
- Justin! Gyere már ott a kocsid!- rángattam.
- Nem megy!
- Fhuu..Ez meleg volt!- ért oda Luke lihegve.
Pár másodpercre lehunytam a szemem, majd arra gondoltam, hogy a mai nap megsem történt. De sajnos ez nem álom volt. Ez maga a kegyetlen valóság.
- Kapjátok fel a srácot a földről, és hozzátok a lányt is!- adta Luke parancsra.
Bebizonyosodott bennem, hogy utolsó perceimet élem, de az nyugtatott, hogy nem egyedül halok meg. Na jó, ez nem volt szép!
Bevittek minket oda, ahol minden elkezdődött: a raktárba.
Justint és engem háttal egymásnak kötöztek meg, majd elindultak kifelé.
- Legalább a lábát kössék be neki! El fog vérezni!- szóltam utánuk.
- Több golyónk marad!- nevetettek egyet, majd kimentek és bezárták az ajtót.
- Jól vagy Justin?- kérdeztem tőle.
- Mondtam szaladj!- felelte bunkón.
- Ne haragudj, hogy segíteni akartam.- sóhajtottam nagyot.
- Ha elmentél volna, szólhattál volna Scooternek.- szidott tovább.
- Még valami?
- Most talán egyikünk sem lenne itt, és még Luket is elkaptuk volna.
- Befejezted?
- Most már igen.- mondta.
- Köszönöm.
Kínos csend állt be közénk.
- Van valami ötleted?- törtem meg az 5 perces csendet.
- Lenne, ha nem pofáznál folyamatosan.- förmedt rám.
- Most mégis mi a bajod?
- Maradj csöndben!
- Seggfej..- mondtam alig hallhatóan, de remélem azért elég hangosan, hogy hallja.
Most sem szóltunk egymáshoz, de nekem beugrott egy terv.
- Elnézést! Valaki!- ordibáltam.
- Mi az faszt kiabálsz?- kérdezte idegesen Justin.
- Valaki!- ordibáltam tovább.
- Mit kiabálsz?- rontott be egy nagydarab férfi.
- Pisilnem kell nagyon!
- Nincs WC!
- Nekem tökéletesen megfelel egy bokor odakint!- vigyorogtam rá.
- Egy pillanat és jövök.- mondta a férfi.
- Hannah, mit csinálsz?- kérdezte Justin.
- Ha nem haragszol, akkor itt hagylak egy kis időre.
- Megakarsz szökni?- nevette el magát.
- Az is vicces lesz, ha sikerül?
- Kíváncsi vagyok rá.
- Csak egy kérdés: Nálad a mobilod?
- Azt hiszem..de minek?
- Ez is kell a tervemhez!- magyaráztam.
- Jólvan! Mehetünk!- jött vissza a szekrény, majd elkezdte kioldozni a kezemet.- De a pasid itt marad!
- A kicsodám?- néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Hát a pasid.
- Maga nagyon poénos.- nevettem.- Ha a pasim lenne, már rég felakasztottam volna magam.
Justin nagyon csúnyán nézett rám. Mindezek után az sem érdekelne, ha Justint kínoznák meg helyettem, de azért ennyire gonosz és szívtelen még én sem vagyok.
- Hűha! Nem örült ennek a kijelentésnek!- mondta a fickó.
- Kiengesztelem!- mondtam, majd leguggoltam Justinhoz.- A zsebedben van?- kérdeztem suttogva.
- Igen! De ugye tudod, hogy ha nem sikerül, én kinyírlak!- szűrte ki halkan a fogai közül.
- Hé! Mit sutyurogtok?- kérdezte mély hangon.
- Semmit!- feleltem idegesen, miközben óvatosan belecsúsztattam a telefont a zsebembe.
- Csak annyit mondott, hogy szeret!- vigyorgott Justin.
Ha sikerül a tervem, én nyírom ki.
Elindultunk a szekrénnyel.
A nagydarab úr folyamatosan figyelt. Gondolom szigorú parancsot kapott, ha nem figyel rám, akkor ország-világ előtt lefejezik.
Miután odaértünk az erdő szélére, megálltam.
- Így nem tudok pisilni, ha folyamatosan bámul.
- Tanulj meg! Ne aggódj! Sok női nemiszervet láttam már!- nevetett. Ő most vicces akart lenni?
- Meddig akar itt állni? Csak mert én ráérek. Úgy sincs sok hátra már az életemből.
- 2 perc elég?- kérdezte mély hangján.
- Bőven!- vigyorogtam.
A szekrény elfordult, én pedig futásnak eredtem az erdőbe. Az lényegtelen, hogy hova kötök ki, csak minél messzebb.
- Hé! Állj meg!- szaladt utánam. Lehet hogy nem tudok gyorsan futni, de hé: Őt ki ne előzné le?
Mikor megint hátrafordultam, már csak annyit láttam, hogy engem bámul, kifáradva. Én se bírom a futást. Sosem voltunk jóba, de azért én a helyében szaladnék.
Mikor úgy éreztem, hogy kellő távolság van köztünk, megálltam. Előkaptam a telefont, de szinte felesleges volt magammal hozni: Semmi térerő nincs. Ami még gázabb, hogy ebben az erdőben fára se lehet mászni.
- Keressétek! Nem juthatott messzire!- hallottam meg Luke hangját a távolból. Megint futhattam. Már egy jó pár métert lefutottam, amikor hirtelen vagy 30 egyenruhás, fegyveres kommandós rámszegezte fegyverét.
- Srácok! Ne lőjjetek! Ez Hannah!- mondta Scooter ijedten.
- Scoo! Jézusom! Te hogy kerülsz ide?- kérdeztem megkönnyebbülve. Az életem nagyjából 3 másodperc alatt lepergett előttem, amikor megláttam, hogy kommandósok vesznek célba.
- Justin nem jelentkezett egy jó ideje, ahogyan te sem, így idejöttünk.
- Scoo! Lukek engem keresnek. Justin a raktárban. Ott kellett hagynom, hogy segítséget hívjak. Ígyis ki van akadva rám, amiért nem hagytam ott, amikor meglőtték! El kell kapni Luket!- magyaráztam neki egy levegővel.
- Nyugi!.. Várj! Justint..meglőttek?- kerekedtek ki szemei.
- Igen. A lábát, és attól félek, hogy el fog vérezni.
- Nem! Ne aggódj! Justin erős srác! Nem lesz semmi baja!- nyugtatott Scooter.
- Főnök! Nem lehet olyan messze!- kiabálta valaki.
- Srácok! A helyetekre!- jelzett Scoot, majd a kommandósok mind eltűntek.
- Figyelj! Muszáj látható helyen maradnod, hogy körbe tudjuk venni őket!- suttogta Scooter.- Egy percig se aggódj, nem lőhetnek le! Luke nem engedi!
- Oké.- egyeztem bele tervébe. Most már véget kell ennek vetni.
Braun is elbújt, majd úgy tettem, mintha térerőt keresnék.
- Ne mozdulj!- mondta a már jól ismerhető hang.- Most pedig lassan fordulj meg!
Amikor megfordultam Lukekkal, és bandájával találtam magam szemben.
- Neked ennyi volt Hannah Williams!- mondta ijesztően.
- De neked is Luke!- jött ki a fa mögül Scoot, és vele egy időben a kommandósok is.- Tedd le a fegyvert Torrent! Befejezted a kis játékodat!- mondta. Teljesen olyan szituáció alakult ki, mint a bűnügyi filmekben.
- Braun! Öreg cimbora!- nevetett Luke.- Erre nem számítottál mi?- mondta Luke, majd elővett egy gránátot, amit másodpercek alatt kibiztosított, majd elhajította a távolba.
Scoo azon nyomban a földre lökött, de már robbant is.
Hatalmasat szólt, és attól féltem, hogy nem éljük túl.
- Scoo! Jól vagy?- kérdeztem két köhögés között.
- I-igen.- köhintett ő is.- Meglógott.- nézett a távolba, ahol Luke menekült, mintha egy csapat oroszlán kergetné.
- Most mi lesz?
- Nem tudom.
- Scoo! Menjünk Justinhoz!- álltam fel, majd körbe néztem. Mindenhol holttest, vagy félhalott ember volt. Volt olyan, akinek szerencséje volt - mint nekünk - és megúszta, de a többség nem.
- Gyere!- takarta el a szemem Scoo, majd elindultunk.
- Scoo.
- Igen?
- Hihetetlen, hogy megint elmenekült.- mondtam.
- Ne aggódj! Meg fogjuk találni.- nyugtatott.- Egyre közelebb járunk hozzá, ez volt az utolsó, hogy meglógott.- mondta Scooter rémesen komolyan.
Amikor a raktárhoz értünk, észre vettük, hogy senki nincs ott. Mindenki elmenekült, mint a patkányok.
Bementünk oda, ahol megvoltunk kötözve Justinnal, és hála az égnek, ő is ott volt.
- Hihetetlen, hogy sikerült.- mondta, amint észrevett.
- Megmondtam.- vigyorogtam elégedetten.
Scoo segített neki felállni, majd elindultunk Justin kocsijához, ami közben kiderült, hogy Braun tulajdonában áll.
- Justin! Mennyire fáj a lábad?- kérdezte, miközben elindította az autót.
- Átment rajta a golyó, nem érintett semmilyen fontos artériát, Bár elég sok vért veszítettem. Szerintem szólni kéne dokinak.- állapította meg, mintha orvosi diplomája lenne.
- Jólvan!- mosolygott Scooter.- Máris hívom!
Haza hozott minket, majd Biebernek segítettem bebotorkálni a házba.
Az orvos is megérkezett nem sokkal utánunk, majd megállapította, hogy Justinnak hatalmas szerencséje volt. Bekötötte neki, majd ellátta pár jó tanáccsal - amit nyilván nem fog betartani - végül elhagyta a házat.
- Segítsek valamit?- kérdezte
- Örülnék neki.- vigyorgott.
- Gyere! Segítek felmenni a szobádba.
Szinte egész súlyával rámnehezkedett.
- Basszus Justin, de dagadt vagy!- nyögtem ki.
- Ez mind izom.- mondta nevetve.
- Tudtommal csak az egyik lábad lőtték meg.
- Gyenge vagy.
- Te meg kövér.- nyitottam ki szobájának ajtaját, majd szó szerint az ágyra löktem.
- Hé, óvatosan!- üvöltött fel.
- Jaj, ne haragudj.- kaptam észbe, hogy szegény le van százalékolva.- Emiatt nem tudtál szaladni amúgy?- idegesítettem szokásosan.
- Viccelsz? Átment a golyó a lábamon. Majdnem meghaltam.- akadt ki.
- Érdekes.. A kocsiban még semmi bajod nem volt.- ráztam meg a fejem.
- Egyébként..Miért ijedtél meg annyira, és miért estél pánikba, amikor meglőttek?- nézett a szemembe.
El kell mondanom neki..


Sziasztok!❤ Remélem tetszett az új rész!
xx