Part 9.: He tricked..

- Mégis ki?- nézett rám értetlenül.
- Luke..- karoltam bele izmos karjába, mert igen is, tele volt a gatyám.
- Picsába!- szűrte ki fogai közül.-  Figyelj: Nagyon gyorsan fizetünk, majd lelécelünk, világos?- nézett mélyen a szemeimbe.
- Miért nem kapod el?- húztam fel egyik szemöldököm.
- Nem kelthetek pánikot. Nézz körbe! Tele a bolt. Ha most itt elkezdünk lövöldözni, ártatlan emberek is meghalhatnak.- magyarázta.- Na gyere!- húzott magával a kasszák felé.
Miután fizettünk, szó szerint bedobáltunk mindent a kocsiba, majd elhajtottunk.
Mikor haza értünk, megkérdeztem Justintól, amit már régóta megakartam kérdezni.
- Justin!
- Mondjad!- pillantott rám egy pillanatra, miközben ebédet főzött. Nem csak jól néz ki, de még főzni is tud. Hihetetlen!
- Most..Hogy Luke már tudja hol tartózkodom, vissza kaphatom a régi telefonom?- vigyorogtam rá, mint egy gyerek. Általában ez bejön nála.
- Nem..Nem lehet!
- De miért?
- Mert akárhol vagy lenyomoz. Nem kockáztatunk.
- Justin ne csináld már, kérlek! Már két napja nem beszéltem a barátaimmal.- kérleltem tovább.
- Ott a facebook, vagy a twitter.
- De az nem ugyanaz! Lehet, hogy te nem vagy annyira népszerű, és lehet, hogy neked nincs annyi barátod, de nekem igen! És sürgősen beszélnem kell velük!
- Héé!- nézett rám. - Igen is vannak barátaim, és..és elég népszerű vagyok.
- Tényleg?- fontam össze magam előtt a kezem, miután feltettem ezt a komoly, egyszavas kérdést.
- Igen!
- Mondj legalább tíz nevet!- tuti nem tud annyit.
- Ott van Alfredo, Ryan, Chris..meg..meg..mindegy nem ez a lényeg. Vannak barátaim.
- Persze Justin!- mosolyodtam el. Milyen szerencsétlen ez a gyerek!- Egyébként mi van anyával?
- Nem tudom. Nem beszéltem mostanában Scooval róla.
Remek! Ha újra látom anyát, nagyon megmondom a magamét! Mi az, hogy nem érdeklődik az egyetlen lánya iránt?
Megpróbáltam felhívni most is, de semmi. Legalább neki jó vakációja van. Nem úgy, mint nekem..
- Kaja!- kiabált Justin, ezzel megzavarva gondolatmenetemet.
- Mi a koszt?- érdeklődtem.
- Edd meg gyorsan!- ez a Justin milyen poénos! - Amúgy spagetti!
- Én nem szeretem.- mondtam komolyan.
- V-várj, mi?- kerekedtek ki a szemei.
- Csak vicceltem.- vigyorogtam.
- Úgy látom, hogy te megint fürdeni szeretnél.
- Csak próbáld meg!- néztem rá szúrós tekintettel.
A ház urával megebédeltünk, majd ő elpakolt én pedig kivonultam a kertbe, leültem a medence szélére, és belelógattam a lábam.
- Beledobhatlak megint?- kérdezte suttogva Justin. A hideg rázott közelsége miatt.
- Nem tenném a helyedbe!- néztem rá. Arcunkat megint csak centik választották el. Justin megnyalta alsó ajkát. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy megcsókol. Nem így lett..Megszólalt a telefonja.
Miért? Már olyan közel voltam hozzá! A francba..
- Igen?- szólt bele Justin.
- ...
- Pont most? Ne már!
- ...
- Jól van. Bemegyek. Na szia!- köszönt el az illetőtől, majd letette a telefont.
- Be kell menned?- álltam fel.
- Igen. Scooternek fontos fejleményei vannak, ami nem telefon ügy.
- Okés.- mosolyogtam.
- Egyébként.- hajolt közel ismét. - Nem felejtek!- vigyorodott el, majd megfogta a fenekem. (?)
- Mi? Nem értelek!- már megint mit csináltam, amiről nem tudok?
- Neked jár még egy fürdés.- kacsintott egyet, majd elment.
Most komolyan! Neki ez a heppje, hogy lányokat dobál a medencébe? És ráadásul mi az, hogy a fenekemet fogdossa? Felháborító!
Megint egyedül maradtam ebben a hatalmas házban, és nem tudom, hogy mihez kezdjek.
Felhívom Justint és megkérdezem, hogy ő mit szokott csinálni, ha unatkozik. Meg fog ölni, hogy már most zaklatom.
A harmadik csengésre felvette.
- Hannah, még csak most jöttem el.
- Tudom! De unatkozok. És azt szerettem volna megkérdezni, hogy te mit szoktál csinálni, ha unatkozol?
- Szerintem..- nevette el magát.- Nem tudsz olyat csinálni!
- Mit?- értetlenkedtem.- Fúj Justin! Undorító vagy!- esett le a szitu.
- Te kérdezted!- nevetett.
- Neked tényleg szükséged van egy barátnőre.
- Hé!
- Jó inkább leteszem. Szia!- majd köszönését meg sem várva, letettem.
Kár volt felhívnom.
Este 11 óra, de Justin még sehol. Most bezártam a hátsó ajtót, de még így is félek. Luke egyre többet ront rám és egyre közelebb jár a tervéhez. Ha most megint betörne - ami remélem nem fordul elő - akkor már biztos, hogy elvinne, és végezne velem. Jobban ismeri a házat, mint én. Pedig csak kétszer járt itt, én meg legalább három napja itt vagyok.
Gondolat menetemet a telefonom hangja zavarta meg. Ismeretlen szám. Egy kicsit hezitáltam, hogy fel vegyem e, vagy ne, de végül felvettem.
- Igen?- szóltam bele halk hangon.
- Hannah.- szólt bele egy hang gúnyolódva.
- Luke?- ismertem fel.
- Nagyon ügyes!- gúnyolódott tovább. - Nem hiányzik valami?..Illetve valaki?
- Mi?- nem értem mit akar.
- Hannah! Ne légy ostoba! Justinnak már nem kéne otthon lennie?
- Mit műveltél vele?
- Én? Semmit. Egyenlőre. De! Ha nem tolod ide a képedet, 2 órán belül a házamhoz, akkor kinyírom a kis szerelmedet.- fenyegetőzött.- Ja..És még valami drága, az egységnek még véletlenül se szólj, különben elbúcsúzhatsz a kis Justinodtól!- mondta, majd megszakadt a vonal.
Sokk hatása alá kerültem. Úgy éreztem, hogy teljesen reménytelen vagyok. Lehetetlen, hogy egyedül képes lennék megmenteni Justint, de számít rám! Gyorsan felkaptam egy göncöt, majd hívtam egy taxit.
Amint ideért, elvezényeltem Luke házához.
Nagyjából negyed óra alatt odaért, kifizettem, majd kiszálltam. Megálltam. Egy perces gondolkodás után arra jutottam, hogy felhívom Scootert.
Tárcsázni kezdtem, majd viszonylag hamar fel is vette.
- Hannah! Szia! Miujság?- üdvözölt.
- Scoo..Baj van!
- Mi az? Mi történt?
- Szóval..Luke elrabolta Justint, majd azt mondta, ha nem jövök ide, akkor megöli, de itt vagyok, és félek, hogy egyedül nem tudnám megmenteni! Scoo, kérlek segíts! Nem tudom mit csinálnék Justin nélkül!
- Várj, várj, várj! Lassíts! Luke elrabolta Justint?
- Igen.
- Az lehetetlen..- mondta.
- Mi? De..miért?
- Justin itt van nálam!
- Te-Tessék?- álltam földbe gyökerezett lábakkal.
- I-igen.- mondta. Most már ő is meg volt zavarodva.- Hannah! Azonnal menj onnan, amilyen messze csak tudsz! - adta parancsra.
Ekkor éreztem, hogy valaki hátulról erősen megfog, ennek következtében kiesett a telefon a kezemből.
- Ha sikítani mersz megöllek, világos?- fenyegetett a már jól ismert személy.- Gyere!- húzott magával.
Átvert..




Hellóka!:) Annyira nem lett jó, de remélem megér pár kommentet/pipát!:)
xx

Part 8.: He is here..

Teljes sötétségben egyedül. Utálom az egyedüllétet..ennél már csak a sötétet utálom jobban.
Természetesen, amikor Justin hangtalanul az emeleten nyomozott, nekem akkor jutott eszembe, hogy mi van ha többen vannak?
Beparáztam..Elkezdett remegni a lábam. Nagy nehezen megtaláltam a kanapét és leültem, majd mély levegőket vettem. Justin hol a fenében vagy??
Hangot hallottam.
- Justin! Te vagy az?- kérdeztem halk, remegő hangon.- Justin! Kérlek csak most az egyszer ne szívass meg! Ígérem mindennap bedobhatsz a medencébe, csak most ne ijesztgess!- mondtam.
- Te kihez beszélsz?- érintette meg Justin a vállam.
- Ömm..Senkihez..Csak..Mindegy hagyjuk.- remélem nem hallott semmit. Szerintem azt gondolná, hogy: ' Ennek a lánynak teljesen elment a maradék esze. Már magában beszél. '
- Most kimegyek és visszakapcsolom a biztosítékot.
- Kimehetek veled?- biztos nem maradok egyedül itt.
- Minek? Maradj itt!
- Ne már Justin! Az lehet, hogy te nem félsz, de én igen.
- Mitől félsz? Már elmentek!
- ..tek? Hogy érted azt, hogy tek? Többen is voltak?- akadtam ki.
- Ne parázz már! Akárhányan voltak, már elmentek.
- Te meg itt hagytál egyedül? És mi van ha elvisznek? Akkor kereshettél volna megint.
- De nem vittek el sajnos! Örülj neki!- mondta bunkón.
- Te egy igazi seggfej vagy Justin!- ütöttem meg, bár a jó ég tudja hol, mert az orromig nem láttam el a sötétben.
- Ezt vegyem egy bóknak?
- Inkább kapcsold vissza a biztosítékot!- ki fog készíteni az egyszer biztos.
Justin elment, de vagy öt percébe telt, mire megtalálta a kapcsolót és fényt varázsolt az egész házba.
- Oké, most megyünk aludni!- adta parancsra, amint visszaért.
- Most komolyan? Fél tízkor?- pillantottam karórámra.
- Mi a 6-os számú szabály?- húzta fel szemöldökét.
- Nem is volt hatos.
- Mindig halgass Justinra!
- Pff..- nevettem egyet.- Ezt most találtad ki?
- Ezek szerint a hetesre sem emlékszel, ami a mindig figyelj Justinra.
- Hülyének nézel Justin? Nem is voltak ilyen szabályok.- megkever már teljesen.
- Nem figyeltél! Ezért holnap számolunk! Most mars a szobádba!- mutatott az emeletre.- Gyerünk!
Oké. Vagy megbolondultam, vagy Justin bolondított meg. Nem értem. Azért az első nap nem bámultam őt ennyire, hogy két szabályt is elfelejtettem. Szerintem csak szivatni akar.
Felmentem a szobámba, majd lefeküdtem. De még tíz perc múlva is csak forgolódtam.
Igazából rettenetesen álmos voltam, de féltem, hogy Luke és a bandája visszajönnek.
Magamhoz vettem a macimat, ami már születésem óta vigyáz rám - ami meg is látszik rajta - kezembe vettem a telefonomat, majd odaosontam Justin ajtajához, és halkan, de épp olyan hangosan, hogy ő meghallja, bekopogtam.
- Gyere!- szólt ki.
- Justin nem tudok aludni.- dugtam be a fejem az ajtón, majd próbáltam körbe nézni, hogy milyen is a ház titkos szobája. Nem is olyan, amilyennek elképzeltem. Sehol egy meztelen nős plakát, vagy épp gumi baba. Fura..
- Próbálj meg aludni!- mondta egyhangúan.
Kössz Justin!
- De nem megy!
- Számold a bárányokat!
- Mi vagyok én? Óvodás?- húztam fel az egyik szemöldököm.
- A kezedben a maci..Nem erről árulkodik?
- Ezt..Ezt inkább hagyjuk!- vakartam meg a tarkómat.
- És? Most mit akarsz? Meséljek esti mesét?- kérdezte gúnyolódva.
- Itt aludhatok?- vigyorogtam.
- Mi? Nem! Van saját szobád!
- Kérlek Justin! Ha visszajönnek, el fognak vinni, te legalább meg tudsz védeni.- fényeztem őt hatalmas vigyor keretében.
- Már értem! Te félsz! Félsz, hogy visszajönnek.- vigyorgott a helyzetemen. Nem baj Justin fordul még a kocka és lesz, hogy én mentelek meg téged.
- Na mit mondasz?- most már mindegy. Úgy is tudja, hogy félek.
- Megérdemled?- húzta az agyamat.
Kinyírom! Ki fogom nyírni!
- Meg..Teljes mértékben jár nekem ennyi, amiért annyit szivattál!
- Vannak feltételeim!
- Hallgatom!- rohantam az ágyához, majd be is takaróztam, és úgy tettem, mintha érdekelne mit fog mondani. Pedig nagyon leszartam. Csak aludni akartam, biztonságban.
- Nem horkolsz, nem fogsz lökdösni, és semmiféle intim helyzetet nem fogsz képezni.- magyarázta.
- Várjunk csak! Hogy érted azt, hogy intim helyzet?- néztem rá furán.
- Akármennyire is nehezedre fog esni, de nem mászhatsz rám! Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de ki kell bírnod, ha itt akarsz aludni.- fényezte magát.
- Viccelsz?- nevettem el magam.- Ha te lennél az utolsó ember a földön, akkor sem kellenél!- fordultam oldalra, készülődve az alváshoz.
- Fogsz még utánam sírni.
- Jó éjt Justin!
Hallottam, hogy még egy jót nevet, majd befeküdt mellém, én pedig lassan, de elaludtam.
Másnap reggel, amikor felébredtem Justin még mindig aludt. Nem volt szívem felébreszteni, így halkan kiosontam. Sokkal jobban aludtam, mint a saját szobámban azt leszámítva, hogy hajnali fél három körül, arra ébredtem, hogy Justin átkarol, és magához szorított..vagy csak álmodtam? Áá, nem túl valóságos volt.
Lementem a konyhába, majd a hűtőben kerestem valami kaját, de semmi ehetőt nem találtam.
- Ott nem találsz sok mindent!- szólt a hang a hátam mögül.
- Észrevettem.- fordultam Justinnal szemben, aki egy szál boxerben támaszkodott a konyhaajtóban.
Egy kissé zavarba jöttem, pedig hozzászokhattam már volna.
- Öltözz! Bevásárolunk.- mondta, majd elindult az emeletre.
Miután mind a ketten elkészültünk, beültünk a kocsiba, Justin a gázra taposott, majd 10 perc múlva a bevásárlóközpontnál voltunk.
- Tolhatom a kocsit?- kérdeztem tőle, mint egy kisgyerek.
- Egy feltétellel: Ha nem tűnsz el.
- Nem fogok!- ugrottam ki a kocsiból, majd szaladtam a bevásárlókocsikhoz.
Megvártam a nagyságos urat, majd együtt bementünk.
Justin körülbelül odafigyelés nélkül dobálta a cuccokat a kocsiba, de hát na. Legalább nem én fizetek.
- Nincs szükséged rá?- fogott a kezébe egy doboz tampont.
- Egy ideig nem lesz rá szükségem.
- Terhes vagy?- vigyorgott.
- Hahaha..Justin! Te mekkora fazon vagy! Seggfej.- néztem rá lenézően, majd tovább mentem.
Pár lépést tettem, de bár ne tettem volna..
Szívem majd kiesett a helyéről, úgy dobogott.
- Justin.- mentem vissza hozzá.
- Mi az? Mi történt? Miért vagy lesápadva?
- Itt van..




Sziasztok!:) Köszönöm a komikat/pipákat! ❤ Remélem tetszett ez a rész is! :)
xx

Part 7.: I stayed alone..

Másnap reggel viszonylag korán keltem, de Justin már nem volt sehol. A hűtőhöz mentem egy kis tejért a gabonapehelyhez, de ekkor egy cetlit találtam ott: Be kellett mennem az egységhez. Sietek vissza. Ne feledd: Ne nyiss ajtót! Justin.
Még mindig azt hiszi, hogy kinyitnám valakinek az ajtót. Tipikus..
Megreggeliztem, majd vissza mentem a szobába letusolni, majd felöltözni.
Miután a negyed órás zuhanyzással végeztem, magamra tekertem a törölközőt, még eldöntöm mit is vegyek fel.
A szekrény előtt álldogáltam, hátha valami csoda folytán a ruháim kiugrálnak onnan, de nem így történt.
- Hannah!- rontott be Justin kopogás nélkül, szokásához híven.
- Justin!- kiabáltam rá.
- Oké, oké! Nem nézek oda.- takarta el a szemét.
- Fordulj el!- folytattam a kiabálást. Nem bízok benne. Biztos egy perverz disznó, és a keze mögül kukkol.
- Oké, de ne üvöltözz!
- Miért nem tudsz legalább egyszer kopogni?
- Talán azért, mert ez az én házam!
- De én is itt vagyok!- higgadtam le egy kicsit.- Mit akarsz?
- Igazából semmit, csak azt hittem alszol.
- Akkor kimennél?
- Ja!- fordult vissza, és mielőtt becsukta volna az ajtót, rám pillantott.- Egyébként nem tudom miért vagy így kiakadva, amikor törölközőben vagy.- ráncolta össze a szemöldökét.
- Mert szégyenlős vagyok!
- Előttem nem kell annak lenned!- vigyorgott. Az a perverz mosoly..
- Justin..Én lennék a legboldogabb, ha most kimennél.
Fejét megrázta, majd becsukta az ajtót.
Komolyan mondom, még egy perc magán életem sincs. Még kopogni sem tud.
Gyorsan felöltöztem, mielőtt megint beront kukkolni, de akkor leütöm.
Lementem a konyhába, ahol Justin épp a bárszéken üldögélt.
- Miért nem mész ki a napra? Fehérebb vagy mint a fal.
- Kikérem magamnak, igen is van színem.
- Amióta itt vagy, egyszer sem mentél ki..- tartott hatásszünetet.- ..leszámítva, amikor megszöktél. De az éjszaka volt.
- Zavar, hogy idebent vagyok?- tettem csípőre a kezem.
- Na jó! Én ezt nem bírom!- állt fel, majd felém jött, és a vállára vett.
- Justin! Tegyél le most rögtön!- kiabáltam vele.- Justin! Nem érted?
Nem szólt semmit, csak vitt..ki a kertbe.
- Justin! Ha nem teszel le, én..én nem tudom mit csinálok veled!
A medencéhez ért, majd egy határozott mozdulattal bedobott.
Levegő után kapkodva dugtam ki a fejem a vízből.
- Normális vagy Justin?- üvöltöztem vele.- Neked teljesen elmentek otthonról?- másztam ki a vízből.
- Mit sipákolsz? Nem fagy rád!
- Áá, tényleg? Akkor talán neked sem lesz semmi bajod egy kis víztől.- majd eg határozott mozdulattal belöktem a medencébe.
- Na jó! Ez nem volt fair!
- Ugyan ezt csináltad te is!
- Szóval így állunk!- mászott ki a vízből.
Nem viccel..
Justin hirtelen megindult felém, én próbáltam befutni a házba, de mire elértem az ajtóig két erős kar fonódott derekam köré.
- Szerintem már száraz vagy.- nevetett.
- Justin tegyél le.- ütöttem a hátát.- Nem hallod?!
Justin neki futásból beugrott velem a vízbe. Mikor levegő után kapkodva feljöttem a víz alól, egy  gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam. Ahogy a nap sütött csak csillogott, ami fantasztikus színárnyalatot képzett. Justin arca csak centikre volt az enyémtől, közelsége miatt elpirultam, amit lehajtott fejjel próbáltam kerülni.
- Miért vagy zavarba a közelségemtől?- kérdezte államat felemelve.
Kérdésére fejemet ráztam. Nem tudtam megszólalni zavarodottságomban.
- Gyönyörű vagy.- súgta ajkaimba.
- Ne is álmodj róla!- löktem el magamtól, majd a medence széléhez úsztam, hogy kitudjak menni.
- Mi? Miről beszélsz?- jött utánam.
- Megakartál csókolni!- siettem fel az emeletre.
- Mivan?- jött még mindig utánam.- Hülye vagy? Ezt csak te képzeled be magadnak!
- Na és a bókod?- fordultam vele szembe.
- Azt csak azért mondtam, hogy ne rágódj a tegnapi ügyön. Különben is ha nem tűnt volna fel, nem mondtam igazat!
- Szóval csúnya vagyok? Ezt már nem bírom!- indultam meg újra.
- Mi? Nem! Nem, nem, nem! Nem vagy csúnya..csak..
- Inkább hagyjuk! Úgysem tudod kimagyarázni magadat ebből!- csuktam be az orra előtt az ajtót.
Hihetetlen! Nem hiszem el! Hogy lehet valaki ekkora tapló? És én hogy lehettem ekkora idióta, hogy nem engedtem meg neki, hogy megcsókoljon?
Gyorsan kerestem másik ruhát, majd átöltöztem.
Lesiettem valami innivalóért a konyhába, amit már amúgy is inni akartam, ha Mr.Tapló nem dob bele a vízbe.
A konyhából kiláttam a kertbe, ahol egy szál boxer alsóban napozott. Az a test! Nem! Nem áradozhatok róla!
Töltöttem magamnak egy pohár narancslét, majd elkezdtem iszogatni, közben a telefonomat nyomkodtam.
- Látom teljesen száraz vagy!- jött a hang a hátam mögül. Az italt sem tudtam lenyelni. Teljesen biztos voltam benne, hogy ha most megfordulok, akkor Justin 8 kockás hasával, izmos, széttetovált kezeivel, és szívdöglesztő mosolyával fogok találkozni.
Lenyeltem a lét, majd óvatosan megfordultam. A sejtésem bebizonyult.
- Látom már te sem vagy nedves.- mondtam egy perces várakozás és álmodozás után. Nedves..Miért pont ez a szó jutott eszembe? Félre fogja érteni..
- Már nem.. - vigyorgott.- Fürdünk mégegyet?
- Elég volt..Kössz!
Száját mosolyra húzta. Már megint valami perverz dolog jár a fejében. Biztos vagyok benne.
Az este hamar leszállt. Justin A TVt nézte, én pedig a telefonomat bújtam.
Mind a ketten belemerültünk az elektronikus kellékek világába, amikor hirtelen elment az áram.
A vér is megfagyott az ereimben. Se vihar, se szél, még egy kis szellő sincs amitől ne lenne áram. Biztos hogy Luke az!
- Justin!- szóltam neki remegő hangon.
- Shh!
A telefonommal kezdtem világítani, de Justin rámförmedt.
- Kapcsold már le!- suttogta.- Azt akarod, hogy tudja Luke, hogy hol vagy?- húzta fel fegyverét.- Menj fel az emeletre, és zárd be az ajtót.
- Nem..- ráztam a fejem.- Nem megyek sehová sem Justin. Már biztos odafent van, és akkor megöl.
- Nem tud bejönni, hisz bezártad a hátsó ajtót.
Hoppá..
- Várjunk csak! Bezártad egyáltalán?
- Nem..Bocsi!- húztam el a szám.
- Hannah! Direkt hagsúlyoztam, hogy zárd be az ajtót! Ennyit se tudsz megtenni?
- Justin, ne haragudj! Elfelejtettem!- próbáltam kikerülni a konfliktust.
- Jó, mindegy.- sóhajtott nagyot.- De ha most meghalunk, én kinyírlak.
- Oké..Várj! Mi?- elemeztem magamban a mondatát, de ekkor egy hatalmas csörömpölést hallottunk az emeltről.
- Maradj itt!- vette elő Justin a telefonját, majd az arra letöltött lámpával világítani kezdett, és szépen lassan eltűnt a sötétben.
Egyedül maradtam..








Sziasztok!:) Ez lett volna a 7. rész:) remélem tetszett.! ❤
xx

Part 6.: What happened to him?

...Amikor felébredtem egy sötét pincében voltam. Csak a berácsozott ablakon jött be egy kis fény. Reggel van..
Justin ki fog nyírni, ha megtudja, hogy idejöttem Lukehoz.
Gondolkodásomat az ajtó nyikorgása zavarta meg. Luke.
Először semmit nem szólt, csak leült elém egy székre.
- Ez Justiné?- kérdezte higgadtan.
Nem válaszoltam.
- Ez Justiné?!- emelte fel egy kicsit a hangját.
Most sem válaszoltam.
Ekkor arcon vágott a fegyverrel úgy, hogy azt hittem a fejem a földön kötött ki.
- Utoljára kérdezem: Ez Justiné?- üvöltötte.
Bólogattam.
- Vagy úgy.- vizsgálta szemeivel a fegyvert.- Szóval meg akartál ölni?- nevette el magát.
- Miért ölted meg Amandát?
- Pont ezért..Tudtam, hogy ő a legjobb barátnőd, és biztosan nem hagynád annyiban a dolgot.
Justinnak igaza volt..Miért nem hallgattam rá?!
Ha most nem lennék megkötözve fellökném a székkel együtt, és itt hagynám. De semmi esélyem. Seggfej..
- Hannah, Hannah, Hannah.- ismételte a nevem.- Te milyen naív vagy! Lehetett volna annyi eszed, hogy ha idejössz, akkor meg is ölhetlek. De nem teszem. Még hasznomra válhatsz.- mosolygott elégedetten.
- Miért csinálod ezt?
- Mégis mit?
- Ezt az egészet. Hogy lányokat ölsz meg..Ártatlan lányokat Luke! Miért?- emeltem fel a hangom.
- Mert ti mind azt hiszitek, hogy tiétek a világ.- esett a nyakamnak.- Azt gondoljátok, hogy ha van barátotok, akkor mellette lehet még három - négy szeretőtök.- engedte el végre. Azt hittem megfojt.
- Mi van?- kérdeztem a levegő után kapkodva.
- Jól hallottad. Az első barátnőm volt életem szerelme, de ő megcsalt. Ekkor határoztam el, hogy végezni fogok minden lánnyal, akit megszereztem magamnak.
- De Amanda..
- Őt csak miattad öltem meg.- vetette oda.
Köszönöm Luke! Most bűntudatom lesz!
- De tudd meg, hogy..- kezdte el mondatát, de ekkor hatalmas fék csikorgatásra lettünk figyelmesek.
- Az egység!- csillant fel a szemem. Legalább nem szirénázva jöttek. Justin tanult a leckéből. Már csak a fékezést kell gyakorolniuk.
- A picsába.- szűrte ki fogai közül. Rajta már nem látszott az öröm. Beragasztotta a számat, majd felállt.
A tekintete a pince ajtó és közöttem cikázott, végül a pince ajtót választotta.
Megnyugodtam, hogy nem ölt meg, de azért nem lélegezhetek fel, mert bármikor végezhet velem.
- Tiszta!- kiáltott valaki fentről.
- A konyha is tiszta!- kiabált egy másik.
- Az emeleten is minden oké!- vissza a harmadik.
- Hannah!- hallottam meg fentről Justin aggodalmas és reményvesztett hangját.
Miért kellett beragasztania a számat ennek az idiótának?
- Hannah!- kiabált még hangosabban.- Hannah!- csuklott el a hangja.
- Mivel tudnék zajt csapni?- gondolkodtam magamban, miközben körbe néztem. Ha Justin itt hagy, megölöm.
Próbáltam a lábammal dobolni, de hamar lemondtam róla.
Istenem, kérlek segíts, hogy Justin rám találjon! Ha most itt hagy, én abba belehalok. Esküszöm, megbántam, hogy eljöttem tőle!
- Justin senki sincs itt!- kiabált valaki Justinnak.
- Keressétek!- parancsolta Justin.
Hát nem mond le rólam olyan könnyen..
Hangokat hallottam a pince ajtónál, és ahogy próbálták kinyitni, de Luke 'aranyos' volt, és gondolt rám, így bezárta.
Ekkor valaki hatalmas erővel berúgta.
Megtaláltak...
Justin szaladt le az egyenruhájában, egyenesen hozzám.
- Hannah!- súgta halkan, miközben óvatosan lehúzta számról a ragasztószalagot.- Mit csinált veled?- fordította oldalra a fejem, majd sérülésem kezdte vizsgálni.- Hol van?
- Nem tudom..- ráztam a fejem.
Ő semmit nem szólt, csak kiszabadította a kezeimet, majd segített felállni.
Megmentett..Megint.
Amikor hazaértünk, felakartam menni az emeletre, de utánam szólt.
- Hannah!
Megfordultam, majd ránéztem.
- Mit csinált veled?- jött közelebb hozzám.
- Megütött.- fejeztem ki magamat röviden.
- Ezt egy orvosnak meg kell mutatni.- fordította oldalra a fejem.
- Nem, nem komoly!- küldtem felé egy bíztató mosolyt. Kinek van kedve mind ezek után orvoshoz menni, és magyarázkodni, hogy ki vagy mi okozta ezt a sérülést.- A barátnőd elment már?- tértem el a témától.
Csak mosolygott.
- Most mi az?- néztem rá értetlenül.
- Yovanna..Ő nem a barátnőm.- mosolygott még mindig. Az a mosoly.. - Menj, zuhanyozz le!- mutatott az emeletre.
Rámosolyogtam, majd felment.
Lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet, majd bebújtam az ágyamba, és elővettem a naplómat.
' Kedves Naplóm! Ma rengeteg dolog történt. Elraboltak, majd Justin megmentett..Ismét. Törődött velem! Törődött! Rám mosolygott. Nem akarom elkiabálni, de szerintem..Érdeklem őt! '
Leírtam a pár sort, majd eltettem, vissza a titkos helyre. Halk kopogás hallatszódott az ajtó felől.
- Jól van az arcod?- kérdezte, miközben az ágyam felé sétált, majd leült.
- Egy kicsit fáj, de már jobb.- küldtem felé amolyan ' köszönöm, hogy érdeklődsz irántam, de menj ki kérlek, mert zavarba jövök ' mosolyt.
- Ne hozzak jeget?
- Nem köszönöm.
- Esteleg valami mást?- kérdezte. Zavarban volt.
- Nem köszi.
- Oké.- mondta halkan.
Nem akar itthagyni..
- Oké.- ismételtem rövid mondatát, mint a  Csillagainkban a hiba filmben.
- Akkor..Jóéjt!
- Jóéjt!- mondtam, de ő még mindig az ágyon ült.
MENJ MÁR!
Mosolygott egyet, majd kiment.
Mi történt vele?






Sziasztok!:) Köszönöm a komikat / pipákat!:) Remélem ez a rész is tetszett!:)
u.i.: lehet szavazni a kedvenc szereplő kategóriában!:)
xx

Part 5.: I fainted..

Miután Justin 'egyszermegfogölniakinézetével' Bieber elment egyet csobbanni, felmentem az emeletre. Ledőltem az ágyamra majd lehunytam a szememet. Pár perccel később Justin rontott be a szobámba szokásához híven kopogás nélkül. Semmit nem szólt. Izmos testéről, apró vízcseppek folytak végig. Adonisz. Csak ennyi jutott eszembe. De mit akar? Egy perces bámulás után elindult felém. Amikor odaért..Na erre nem számítottam: Rám mászott, és csókolgatni kezdett. Nem tagadom, jól esett. Vadul csókolta ajkamat, majd rátért a nyakamra, és már gyengédebb volt.
- Jus..- akartam nevét mondani, de csókjával megállított.
- Shhh!- súgta két csók között.
Pólómat elkezdte levenni, majd hirtelen felébredtem.
- Te jóságos jó ég! Ez mégis mi a fene volt?- kérdeztem magamtól hangosan.
Nem csak a valóságban, de még álmomban is zaklat. Nem hiszem el, hogy vele álmodtam, és az még hihetetlenebb, hogy ilyesfajta perverz álmot.
Ha egy percig is tovább maradok, félek, hogy beleszeretek.
Fel-alá járkáltam a szobában, azon töprengve, mit tegyek: elmenni nem mehetek el, mert biztosan nem engedne el. Persze nem azért mert odáig van értem, és félt engem, hanem azért mert nem akar felelős lenni a halálomért. Miközben gondolkodtam Justin zavart meg, az ajtóban állva.
- Te meg mit csinálsz?- kérdezte tőlem. Kissé le volt lombozódva.
- Öhm semmit...- enyhe pír ült ki arcomra.
- Amúgy Scooter hívott ,van egy kis fejlemény a Luke-os ügyben, gondoltam tudni akarsz róla.
- Igen! Mi az?- pattantak ki a szemeim.
- Szóval..Nem tudom mennyire ismered..- tartott hatásszünetet. - ..ismerted Amanda McCoyt. Szóval Luke..Megölte.
- Mi?- néztem rá hitetlenkedve.- Nem..Nem az nem lehet!
- Ki volt ő neked?- kérdezte halkan. Látta, hogy nem sokáig bírom könnyek nélkül.
- A legjobb barátnőm.- mondtam, és könnyeim patakként kezdtek folyni.
- Sajnálom..- mondta még halkabban, majd megölelt..ismét.- Hé, ne sírj! Minden rendben lesz! Hannah! Shhh!..- lehelt egy lágy puszit homlokomra.
- Miért? Miért ölte meg?- kérdeztem még mindig sírva.
- Nem tudjuk.. De valószínűleg azért, mert a legjobb barátnőd volt, és ezzel fel akar idegesíteni, és pont ezt szerette volna, hogy megtörj. De erősnek kell lenned!- nézett mélyen a szemembe.
Sikerült neki..
- Fi..- kezdte volna el mondatát, de csengettek.- Kinyitom.- majd ezzel a rövid kijelentéssel, otthagyott.
Esküszöm, hogy Luke ezt nem fogja megúszni! Élve, vagy halva de ennek véget vetek!- néztem magam elé, miközben egy tervet eszeltem ki magamban, amivel hamar véget vetek ennek.
Gonosz gondolataimból egy női hang zökkentett ki. Hallottam, amint Justinnal beszélget.
- Figyelj! Mi lenne, ha újra megpróbálnánk?- kérdezte a lány.
- Nem tudom..Ezt még el kell döntenem.- válaszolta Justin.
- Rendben.- felelte halkan a lány, majd folytatta.- Azért ma éjjel itt maradhatnék? És akkor holnap reggel visszarepülök New Yorkba.
- Természetesen!- mondta neki Justin, majd csend lett.. Bementek a szobába.
Nem várom el Justintól, hogy törődjön velem, de legalább egy kicsit segíthetne feldolgozni a történteket.
Este lett.
Csend van a házban. Amióta Justin elmondta a rossz hírt, nem csináltam semmit. Még Justin sem jött be hozzám. A sötétben feküdtem egyedül, amikor fény szűrődött be a szobába. Justin benyitott, gondolom megnézni, hogy élek e még. Halk léptekkel jött felém, én pedig lehunytam a szemem. Nem akarok vele beszélni. Ő betakart, lehelt egy lágy puszit az arcomra, majd kiment.
Ezután csak a 'jövevény' kuncogását hallottam a másik szobából és Justint, miközben nevetését visszafogva próbálta elhallgattatni.
Nevetséges..
Éjfél környékén minden elcsendesedett, végleg. Színre léphetek.
Halkan kiosontam a szobámból, át Justinéba. Aludtak, egymást átkarolva. Megpillantottam a ház urának a fegyverét az éjjeli szekrényen. Ez kell nekem!
Mint egy tolvaj, megfogtam, elvettem és a nadrágomba tettem, mint ahogy az igazi gengszterek szokták, majd kiosontam a szobából. Mivel Justin odafigyelve zárja az ajtót, ez alatt azt értem, hogy magával viszi a bejárati ajtó kulcsot, így az ablakon közlekedtem. Lementem a nappaliba majd kinyitottam az ablakot, és kimásztam. Sikeresen kijutottam kisebb karcolások kíséretében, majd elindultam a nagyvilágba..
* Justin Bieber szemszöge *
1:32. Pillantottam órámra. Rögtön észre vettem valamit: a fegyverem. Kiugrottam az ágyból, majd átrohantam Hannah szobájába, de ott senkit nem találtam.
Azonnal Scooter társam számát tárcsáztam.
A hetedik csengésre sikeresen felvette, majd álmosan beleszólt:
- Mi a baj Justin?
- Eltűnt..a fegyveremmel..
Scoo hamar kinyomta a telefont: ezek szerint ide tart.
- Mi a baj Justin?- jött ki a szobából Yovanna. Már csak ő hiányzott..
- Szóval..volt itt egy lány..
- A barátnőd?- vágott közbe.
- Nem nem nem nem nem..Nem a barátnőm. Ő csak egy lány, akire vigyáznom kell, mert az barátja megölt több lányt is, és őt is megakarta..- magyaráztam.
Arca szomorúra váltott. Nem tudom miért. Hisz semmi olyat nem mondtam. Tudom, hogy ő még mindig szeret de én már nem érzek iránta semmit. Én csak úgy tekintek rá, mint egy barátra..
- És most hol van az a lány?- kérdezte.
- Ez az, hogy nem tudjuk, de remélem nem ott.. - álltam meg a mondat felénél.
Nem tudom mit csinálok Hannahval, ha elment Lukehoz..
Még fel - alá járkáltam a házban Scoo barátom rontott be.
- Justin! Mi van? Mi az hogy eltűnt? Ráadásul a fegyvereddel! Mi történt?- dobálózott a kérdéseivel.
- N-nem tudom..Yovanna megjelent, majd egyszer benéztem hozzá, akkor még ott volt aludt..és..
- Justin..Erre nem érünk rá!- förmedt rám.- Szólok az egységnek, te pedig öltözz!
- De Yovanna..
- Oldd meg!- mondta kegyetlenül, majd elment.
Hannah, hol a fenében vagy?!
* Hannah Williams szemszöge *
Már messze járok a Bieber-rezidánciától, de még messzebb Luke-tól. Azt sem tudom hol vagyok, csak megyek. Justin biztosan még mindig azt a lányt ölelgeti, és alszik vele nyugodtan.
Nem, nem vagyok féltékeny..és megmondtam, hogy van barátnője..
Még az út szélén sétáltam, hatalmas szirénázást hallottam.
- Basszus, az egység!- szűrtem ki a fogaim között, majd pillantok alatt az árokba ugrottam. Ezek szerint tudnak rólam. Akkor Justin is..
- Elmentek.- sóhajtottam fel, miután nagyjából 120km/h-val elhúztak.
Kimásztam a menedéket nyújtó helyemről, majd tovább indultam.
Bő háromnegyed óra múlva megérkeztem a célállomásomhoz: Luke Torrent házához. A bejutás sem lesz nehéz, hisz ő sosem zárja a hátsó ajtót. Ezt már tapasztaltam. Amint bemásztam..helyesbítek: beestem a kertbe, elindultam belefelé. Ha most megölöm Luke-t, akkor nem kell tovább maradnom Justinnal, és újra kezdhetem az életemet.
Bementem a luxusházba, majd halk léptekkel elindultam az emelet felé. Az egész akció tökéletes lett volna, ha nem lököm le a lámpát.
- Basszus!- szűrtem ki fogaim közül, majd meghallottam, hogy Luke lefelé tart.
Szaladtam kifelé, de ő gyorsabb volt.
- Hannah drágám!- kapott fel a vállára, ennek következtében leejtettem a fegyvert.
Jöhet még ennél rosszabb?
- Luke engedj el!- ütöttem a hátát.
- Hülye lennék!- mondta vigyorogva, majd ledobott a kanapéra. Mivel nagyon erőszakos voltam, csak ennyit mondott:
- Ne haragudj, de meg kell tennem!- majd egy hatalmas ütést mért az arcomra. Elájultam..




Hey Guys! ❤ Itt van az új rész!:) Köszönöm a komikat és a 4 rendszeres olvasót!:)❤ Remélem tetszett ez a rész is!:)
xx

Part 4.: He's a heartthrob..

" Kedves Naplóm!
A bocsánatkérésem óta fura vagyok. Nem tudom kiverni a pillantását a fejemből. Amióta Justin rám nézett, mintha..ajj..Nem tudom. A szemei, ahogyan csillogtak. Hogy lehet valakinek ennyire gyönyörű szeme? De nem! Nem álmodozhatok róla! Ő csak a védelmezőm! Sőt! Biztosan van egy nálam 100x szebb barátnője, akit nem cserélne le egy ilyen csúnya lányra, mint én. Bevallom: Justin tényleg nagyon helyes, meg kedves is..mondjuk velem nem, valakivel biztos, de..'
- Hé Williams!- jött be kopogás nélkül.
- Még mindig Hannah a nevem!- csuktam össze ijedtemben a naplóm. Még az kéne, hogy elvegye és elolvassa. Gáz lenne.
- Ugyanaz! Elmentem, majd jövök. Csá!
- Szia.- köszöntem. Majd amikor már csak a bejárati ajtó csukódását hallottam, újra kinyitottam a kis könyvet.
'...Félek, hogy annyi időt fogok itt tölteni, hogy..bele szeretek. Nem szeretném, mivel ő csak úgy tekint rám, mint egy lányra..Egy lányra, aki..Csak egy lány.. '
Amint befejeztem az írást, összecsuktam a naplómat, és eltettem egy biztonságos helyre, oda ahol rajtam kívül senki nem fogja megtalálni..remélem.
Eszembe jutott, hogy tegnap nem beszéltem anyával, pedig tisztán emlékszem a szavaira: ' Amint berendezkedtél, hívj! '
Miután a három név között megtaláltam anya számát, megnyomtam a hívás gombot. Hihetetlen, hogy három nyomorult szám van a telefonomban a megszokott 150 helyett.
Miután a telefon kisípolt nagyjából a tizedik csengés után, ezzel azt jelezve, hogy anya nem elérhető kinyomtam, majd a zsebembe csúsztattam. Remélem nincs semmi baja, de egy kicsit aggódok. Ő nem az a fajta, mint én: szóval legyen ő bárhol bármikor, felveszi a telefonját. Ez nem rá vall.
Mit tud csinálni az ember egy hatalmas házban, főleg ha egyedül van? Nos igen..Ez a kérdés bennem is felmerült három másodperccel ezelőtt. Sétálni nem mehetek, mert Luke megláthat, és had ne részletezzem mit tenne velem. A filmekben ilyenkor felkeresik a titkos helyet - ami jelen esetben Justin szobája - és szét néznek. De amekkora szerencsém van, tuti akkor jönne haza és akkor kapnék a fejemre. Különben sem szeretném látni a meztelen nős poszterekkel kiplakátolt falat és semmi arra utaló jelre nem vagyok kíváncsi, hogy miket tehetett Justin abban a szobában unalmas nyári estéken..Fúj..Bele gondolni is undorító. Mellesleg biztos semmi érdekes sem lehet a szobájában, bár ha jobban átgondolom ő egy ügynök, és az ügynökök szobája általában izgalmas..Hannah nem! Nem nézhetsz szét a szobájában. A végén még észre veszi, hogy ott jártam aztán kirak az utcára és egy alamizsnát kéregető koldus leszel.
Miután lebeszéltem magam a 'titkos szoba' felderítéséről, eldöntöttem hogy TVt fogok nézni. Lementem a nappaliba, majd tíz perc elteltével sikerült bekapcsolnom. Direkt csinálja: direkt vett olyan TV-t amihez nem értek, hogy még véletlenül se tudjam nézni.
Amint öt perc alatt végig néztem a csatornákat, kikapcsoltam. Hihetetlen, hogy kedden, délután háromnegyed kettőkor semmi értelmes műsor nem található.
Nem Justin bunkóságába fogok belehalni, hanem az unalomba.
Hallottam, hogy valaki a zárban a kulcsot forgatja.
- Basszus!- mondta a hang, miután leejtette a kulcsot.
Másodpercekkel később a hanghoz alak is társult: Justin.
- Miért nem kapcsolod be?- kérdezte a TVre utalva.
Drága egyetlen Justinom! Ezen a lépésen már réges rég túl vagyok. Ennyire hülyének nézek ki?
- Már megvolt.- válaszoltam.- Semmi izgalmas nincs ebben a házban?
- Miért? Mit szeretnél? Vetkőző fiúkat?- húzta fel egyik szemöldökét.
Elég leszel te is a vetkőzéshez..- már megint a perverz gondolataim.
- Mert ha erre gondoltál, akkor azzal nem tudok szolgálni.- mondta flegmán. Szerintem komolyan azt hiszi, hogy én csippendér fiúkra vágyom, pedig egyáltalán nem.
- Nem kösz. Anélkül is nagyszerűen vagyok.- álltam fel a kanapéról.
- Egyébként szolgálhatok egy 320cm x 540cm-es medencével, ha érdekel.- emelte rám tekintetét.
Istenem, már megint az a nézés..Miért kínoz?
- Nem félsz, hogy Luke..esetleg meglát és mint egy mesterlövész..lelő engem?
- 102 négyzet méteres udvar, 2 és fél méteres sövénnyel körbevéve.- magyarázta, miközben felém sétált.- ..Luke nem olyan hülye, hogy pont az én kertemben lőjjőn le téged.- mászott az aurámba. Attól féltem, hogy valami romantikus szappanoperába illő jelenetet fog bevetni, de e helyett más történt: levette a felsőjét.
Jézus Mária Szent József! Mit csinálsz Justin? Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy nem Luke fog megölni, hanem Justin, a macsó énjével.
- Jössz?- nézett rám amolyan kisfiús arccal.
- Veled..?- tettem fel e rövid, de mindent elmondó kérdést.
- Miért? Van itt valaki más?- nézett körbe.
Humoros egy fickó..
- Én a te helyedben, nem hagynám ki.- nyalta meg a száját. Most már teljesen biztos, hogy meg akar ölni..
- Én viszont kihagyom..Bocs.- mondtam, majd elindultam az emeletre.
- Nem tudod mit hagysz ki.- vigyorgott.
- De tudom..Egy húsz éves fiúval való hancurozást, a medencében.- gúnyolódtam.
- Huszonegy.- jegyezte meg.- Na mindegy. Én viszont csobbanok egyet.- vette le a cipőjét és másodpercek alatt a nadrág is lekerült róla. Elégedett vigyorát mutatva, elindult a hátsó ajtó felé.
Ő egy szívtipró..








Hellóka!:) Itt lenne az új rész!:) Remélem tetszett! Köszönöm a komikat! <3
xx

Part 3.: Bewitched..

Az életem ilyen hamar véget érne? Az nem lehet..Hisz még csak húsz éves vagyok. Nem halhatok meg úgy, hogy nem búcsúztam el anyától..
- Hannah..- szólalt meg a 'besurranó', kinek hangját egyből felismertem: ez biztos Luke.- Tudom, hogy itt vagy. Azt is tudom, hogy mindent tudsz rólam. Remélem tudod milyen nap lesz 15 nap múlva..- mondta ijesztően.
Szememet lassan lecsuktam, és csak arra gondoltam, hogy ez csak egy rossz rémálom. Mindjárt szól az ébresztőm, és kiderül, hogy ez az egész nap meg sem történt. De nem így lett.
- Hannah! Könnyítsd meg az életem! Gyere elő, és had vigyelek el magammal, és nem kell tovább a nyomorult életedet élned.- lépkedett lassan a szobában. Mintha Justint hallottam volna..' Nyomorult életed.. '
Voltatok már úgy, hogy egy szekrénybe menekültetek és nagyjából 10 perc telt el, de olyan mintha már legalább 1 napja ott ülnél? Na ez pont olyan..Félek, hogy Justin nem ér ide időben, és túl késő lesz. Mi van ha azt hiszi, hogy unatkozásból hívogatom. Nem kellett volna olyan hamar letennem..
Ekkor rendőr autók szirénájára lettem figyelmes. Luke is észre vette, és rohamos sebességgel hagyta el a szobát, de még mindig nem mertem kijönni.
- Te menj a konyhába, ti ketten a nappaliba, ti gyertek velem az emeletre.- hallottam Justin hangját lentről.- Hannah!- jött be a szobába. Ekkor már előmerészkedtem.
- Justin..Itt volt.- álltam egy helyben, miközben sokkos állapotban próbáltam visszatartani a sírást. Sikertelenül..
- Ne sírj!- jött közelebb, majd megölelt..értitek?  Justin Bieber magához ölelt, akiről eddig azt gondoltam, hogy egy hatalmas gyökér. - Már vége van.- nyugtatott, de jelenleg az adrenalin szintem az egekben volt, így képtelen voltam megnyugodni.
Miután Justin elküldte az embereit, feljött a szobába, majd leült mellém az ágyra.
- Elmondod, hogy mi volt?- kérdezte lágy hangon.
- Csengetett..majd berúgta az ajtót és minden jött utána: Feljött..Tudja, hogy itt vagyok..Justin..Tudja..Félek Justin..- mondtam sírva.
- De ne félj!- sóhajtott nagyot.- Nem bánthat.
- Vissza fog jönni.
- Egy ideig nem. Hatodikáig nem.
Köszi Justin. Ez bíztató!- gondoltam magamban. Ő tudja mit kell mondani, amikor az ember padlón van.
- Egyébként ha nem szirénáztok, nem menekül el, és eltudjátok kapni.- szipogtam.
- Ó tényleg?- nevetett egyet.- Szóval mi: A hős megmentők, akik az életüket kockáztatják érted, mi tehetünk arról, hogy a te gyilkos barátod lelécelt? Komolyan?
- Igen. Ismerd be: nem kellett volna szirénázni!
- Bocsánat, hogy siettünk és megakartunk menteni..Ígérem, hogy többet nem fordul elő!..Idióta.- mondta flegmán, majd elhagyta a szobát.
Másnap reggel elég korán keltem. Amikor lementem, a szerelők épp a bejárati ajtót szerelték, és páran most vitték fel az új ajtót a szobámhoz. A konyhába beérve megpillantottam Justint, aki épp reggelizett. Inkább nem szóltam hozzá, mielőtt megint megsértődik..És ez még csak a második nap. Vajon meddig kell itt lennem?
Töltöttem magamnak egy narancslevet, majd vissza mentem a szobámba.
Lehet nem kellett volna mondanom azt, amit tegnap mondtam neki, hisz igaza van: megmentette az életemet. És miután megmentett, meg is ölelt..
- A fenébe a lelkiismeretfurdalással..- álltam fel az ágyról majd visszamentem a konyhába. Justin még mindig ott volt. - Oké, kezdjük!- buzdítottam magam lélekben.
- Justin!- ültem le szorongva az egyik bárszékre.
- Mivan?- kérdezte tele szájjal. - Gusztusos.
- Szóval..- kezdtem bele fintorogva.- ..Sajnálom a tegnapit! Igazából nem kellett volna úgy leoltanom téged.
- Végre rájöttél..Sokáig tartott.
- Szóval..Bocs.
- Ja.- mondta megint csak tele szájjal.
- Az én lelkem tiszta..- emeltem fel a kezem védekezés képpen.
- Ja. Az enyém is.
- Remek.- álltam fel, majd elindultam.
- Hé Williams.- mondta, mire megfordultam.- Nincs harag.- pillantott rám mogyoró barna, csillogó szemeivel. Istenem..azok a sze...Állj! Miket beszélek itt?
Bólintottam, majd visszamentem az emeletre...
Megbabonázott..




Helló skacok!:) Először is köszönöm a komikat, mind ami itt jött, és mind ami Facebookon!:) <3 Másodszorra: Lehet most már pipálni is + oldalt szavazni a blogra!:) Remélem ez a rész is tetszett!:)
xx

Part 2.: I'll be the next..?

- Gyere megmutatom a szobád.- mondta a ház ura, majd az emelet felé vette az irányt.
Mivel nem bírtam el a bőröndömet, ezért úgy kezdtem a lépcsőn vonszolni.
- Hé, hé, hé! Emeld már föl!- emelte fel a hangját.
- De nem bírom el!- küszködtem tovább.
- Minek rakod tele? Ostoba..- sóhajtott nagyot, majd átvette tőlem.
- Hallottam ám.- jegyeztem meg halkabban, de épp elég hangosan, hogy hallja.
- Remek..Akkor nem vagy süket.
Na jó..Ő tenyleg egy hatalmas tuskó. Érzéketlen, faragatlan, hülye, idióta..- morogtam magamban.
Amikor egy ajtó elé értünk, így szólt:
- Ez lesz a te szobád. Ott az enyém.- mutatott egy másik ajtóra.- Ott általában megtalálsz, ha baj van..De ne legyen baj.- mondta, majd a bőröndömmel otthagyott.
Besétáltam a szobába, és a lélegzetem elakadt. Gyönyörű volt. Ahogy maga a kilátás is. Berendezkedtem, majd leültem az ágyra. Arra gondoltam, felnézek a közösségi oldalakra, de rájöttem, hogy egyáltalán nem tudom a wifi jelszót, így lementem Justinhoz.
- Justin!
- Mivan?- vetette oda flegmán, miközben folyamatosan a telefonját bámulta.
- Mi a wifi jelszó?- próbáltam kedves lenni, de hát vele?..
- Ha kitalálod, használhatod.- mondta, még mindig iPhone 6-os mobilját bújva.
- Most ez komoly?
- Mégis mi?- kapta fel a fejét.
- Tényleg az a jelszó, hogy Justin a király? Azt hittem ennél kreatívabb vagy.- gúnyolódotam. Szemei kitágultak.
- E-ezt hogy találtad ki?- állt fel a kanapéról. Telejesen meg volt lepődve, ráadásul szerintem rájött, hogy rendesen beégett.
- Hát aki tud, az tud!
- Szerencséd volt.- váltott vissza flegma stílusba.
- Ja persze.- indultam vissza az emeletre.
- Elmentem dolgozni. Későn jövök. A szabályokat tudod, és még egy: 9-kor kapcsold le mindenhol a lámpát!
- Miért pont 9-kor?- húztam fel az egyik szemöldököm.
- Ne kérdezz annyit csak csináld! Ha netán valami baj lenne elérsz telefonon.- mondta, majd elment.
- Neked is szia!- kiabáltam utána, de szerintem nem hallotta..vagy csak nem akarta hallani.
Felmentem az emeletre, kicsit telefonoztam majd lepihentem egy kicsit.
Este fél nyolc tájékában elindultam zuhanyozni. Nagyjából negyed órán keresztül áztattam magam, majd kiszálltam a zuhanykabinból. Megtörölköztem, felöltöztem, majd miután mindent elvégeztem, pontban 9-kor minden lámpát leoltottam, és befeküdtem az ágyamba. Nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy valaki csenget. Szívem hevesebben kezdett verni. Az illető továbbra is nyomta a csengőt. Óvatosan elindultam lefelé, majd amikor leléptem az utolsó lépcsőfokról, egy hatalmas zajra lettem figyelmes: betörte az ajtót. Visszarohantam a szobámba, bezártam az ajtót, majd bebújtam a szekrénybe. Luke az..Ki más lenne? Nagyon féltem. Tudtam, hogy ő az és értem jött..Justin!- jutottak eszembe szavai: ' Ha valami baj lenne, elérsz telefonon. '
- A picsába!- szűrtem ki fogaim közül, amikor észbe kaptam, hogy a telefonom az ágyon maradt.
Óvatosan kinyitottam a szekrényajtót majd kiszaladtam a mobilért. De ekkor már a kilincset fogdozta a betörő. Visszaosontam, majd hívni kezdtem Justint.
Még az ötödikre sem vette fel.
- Justin..kérlek! Nehagyj cserben!- suttogtam.
- Hannah muszáj zavarnod?- szólt bele.
- Itt van..
- Ki?
- Justin itt van..- mondtam pánikba esve, amikor berúgta a szobaajtót. A telefont hirtelen kinyomtam, nehogy meghallja a beszélgetést.
Én leszek a következő..?


Sziasztok!:) Ez lett volna a második rész! Kissé rövidke, de muszáj volt befejezni ott, ahol abbahagytam!:) Köszönöm az előző részhez érkezett komikat!:) Már tegnap megvolt a 4 komment! Fantasztikusak vagytok! <3
xx

Part 1.: I'm afraid..

Órám borzasztó hangjára ébredtem, majd azt egy határozott mozdulattal elhalgatattam. Gyönyörű napsütéses reggel. Imádom Los Angelest. Kimásztam meleget nyújtó ágyamból, majd a fürdő felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam, felöltöztem és elvégeztem a többi szokásos reggeli teendőmet, majd lesiettem a földszintre.
- Jó reggelt!- nyomtam egy puszit anya arcára, aki olyan szorgosan sürgött-forgott a konyhában, akár csak egy méhecske, amikor mézet gyűjt. Fura, hogy egy méhecskéhez hasonlítom az anyámat.
- Neked is kincsem!
- Mi lesz a mai program?- kérdeztem, miközben reggelit készítettem magamnak.
- Nem tudom. Mit szeretnél csinálni?
- Mondjuk elmehetnénk kalandparkba!- mondtam tele szájjal.
- Én és a kalandpark?- nevetett.- Te is tudod, hogy nem vagyok már olyan fiatal.
- Jaj anya..- forgattam meg a szemeim. Neki a 38 év olyan, mintha legalább 60 éves lenne.- Még belefér.- mosolyogtam.
Párbeszédünket a csengő hangja zavarta meg.
- Kinyitom.- simítottam kezem anya hátára.
Az ajtóhoz érve kinyitottam majd egy anyával nagyjából egyidős pasas és egy  talán 20 év körüli srác állt velem szembe.
- Scooter Braun. Különleges ügynök. Bejöhetünk?- mutatta fel jelvényét.
- Igen.- bólogattam hevesen. Mit csináltam? Arra emlékeznék. Vagy talán anya? Nem..ő túl öreg ehhez..- morfondíroztam magamban. Szívem hevesen vert. Nem tudtam miért jöttek ide ezek az emberek.
- Van veled felnőtt?
- Igen..Az anyukám. Szóljak neki?- mutogattam a konyha felé, ahol anya tartózkodott.
- Örülnék..- mondta komolyan.
Beszaladtam a konyhába, majd értesítettem anyát.
- Anya..két hapsi van itt a külön osztagtól.
- Hogy honnan?- ütötte meg hangja a magas C-t.
- Becsszó! Semmit nem csináltam!- mondtam remegő hangon. Féltem..
Anyával vissza mentünk a nappaliba, ahol a két ügynök várakozott.
- Üdv! Katherine Black.- fogott kezet az idősebbikkel, majd a fiatalabbikkal is, akinek mint kiderült Justin Bieber a neve.
- Mi történt?- kérdezte anya, miközben én a srácot figyeltem, aki úgy tett, mintha otthon lenne: leült a hófehér bőrkanapéra, majd onnan figyelte az eseményeket. Tapló..- jegyeztem meg magamban.
- A lánya..- kezdte a pasas..Na jó..Esküszöm semmit nem tettem!- ..Vagyis igazából a barátjáról lenne szó.- tértünk át Lukera, aki fogalmam sincs, hogy jött szóba.- Nos..Hannah barátja..szóval.
- Egy gyilkos..- szólt közbe Mr. Tapló.
A vér is megfagyott az ereimbe. Egy gyilkos?!
- Tessék?!- kerekedtek ki a szemeim.
- Sajnos igen. Rengeteg barátnője volt, akiket különböző féle képpen gyilkolt meg.- mondta, majd kivett egy pár képet a borítékból, ami eddig nekem fel sem tűnt, hogy nála van.- Ő itt Cara White. Elhunyt január 6-án. Megerőszakolta, majd felakasztotta. A barátnője volt. Ő pedig Amy McCoy. Elhunyt március 6-án. Megerőszakolta, majd 35 késszúrással megölte. Szintén a barátnője volt.  És ő, Sarah Connor. Elhunyt május 6-án. Megerőszakolta, majd fejbe lőtte. Ő is a barátnője volt.- mutogatta a képeket, amin Luke állítólagos hallott barátnői vannak.- És mi a furcsa?- nézett rám.
- Hogy mindegyiket 6-án ölte meg.- szólalt fel a kretén, aki a telefonját bújta.
- Így van. 15 nap múlva mi lesz?
- Hatodika..- meredtem magam elé.- Július hatodika.
- De miért nem kapták még el?- kérdezte anya.
- Még nem tudtuk. Mindig más városokat keresett. Mivel most itt van Los Angelesben talán sikerülhet.- magyarázta.- De nem maradhatsz itt. Mert eljöhet érted és a vártnál előbb ölhet meg mivel tudja, hogy keressük.
- De mi lesz anyával?- kérdeztem, majd az említett személyre pillantottam, kinek könnyeket és aggódást véltem felfedezni szemeiben.
- Ő velem fog lakni egy ideig, te pedig Justinnal!- nézett rá, aki egy félmosolyt villantott. Komolyan ezzel a bájgúnárral fogok egy házban lakni?! Na nem..
- De csak azért, ha mégis rád találna, ne kelljen több embert menekíteni. Most menjetek fel, pakoljátok össze a fontosabb holmitokat, majd 10 perc múlva a kocsinál találkozunk.- adta ki a parancsot Scooter, majd anyával 'munkának' láttunk.
Amikor végeztünk lesiettünk az autókhoz. Anyától elköszöntem, majd Mr. Nagymenő Audi R8-ba ültem. Egész úton semmit nem szóltunk egymáshoz. Legalább viszonozza a nem kedvelésemet. Amikor a házához..helyesbítek: Inkább palotájához értünk kiszálltunk. Hatalmas ez a ház. Kivettem a bőröndömet a csomagtartóból, mivel Bieberéknél az inteligencia alább maradt, majd a nagyjából 10 kilós poggyászt behúztam a házba. Arról nem is beszélek, hogy meg se várt. Mi van ha eltévedek? Akkor aztán kereshet..
Nagy nehezen utolértem. A nappaliba ment, majd leült én pedig megálltam.
- Mire vársz? Ülj már le.- adta szinte parancsra. Remek vakációm lesz!- Amíg itt tartózkodsz, be kell tartanod néhány szabályt.- kezdte monológját.- Egy: Megadod a kellő tiszteletet.
- Akkor te miért nem adod meg?- húztam fel egyik szemöldököm.
- Kettő: Nem szólsz közbe, ha én beszélek..- nevetséges. - Három: A szobámba nem teheted be a lábad engedély nélkül. Négy: Nem foglak hercegnőként kezelni. Mindent te magad fogsz megcsinálni magadnak..mintha otthon lennél. Öt, az utolsó és egyben legfontosabb: Ha nem vagyok itthon, és csengetnek NEM NYITSZ AJTÓT!- nyomta meg az utolsó három szót.
- És mi van ha Scooter jön?
- Neki van kulcsa a házhoz. És tessék..- vett ki a fiókból egy iPhone 6-ot.
- Van telefonom..- néztem rá furán.
- Igen..Ez a telefonod. Ebbe csak Scooter és az én számom van benne..meg beleírhatod az anyádét is.
- Miért szükséges ez?
- Hogy miért?!- hajolt közel arcomhoz.- Mert a drága gyilkos barátod lenyomozza, eljön ide, majd szépen véget vet a nyomorult életednek..- hangoztatta vészjósló szavait. Félek..


Helló Srácok! ❤ Meg is hoztam az első részt!:) remélem bejött nektek és megajándékoztok pár kommenttel!:) A kinezetért elnézést! Egyenlőre telefonról dolgozom, és még nem volt türelmem megcsinálni, de rajta vagyok!:) Részek változatosan érkeznek! Egyenlőre nincs komment határ, de ha kevés jön, nem írom tovább!
xx

Prologue

Ez nem egy hobbi. Ez nem egy szórakozás. Ez egy hivatás. Ez nem arról szól, hogy egy irodában ülsz egész nap, és papír lapokat teszel egyik helyről a másikra. Nem! Itt az életedet kockáztatod mások életéért. Ha sikerül, ünneplünk, ha nem, gyászolunk. Mindent feltettem egy lapra, hogy megvédjem a hazámat, embertársaimat. Nem könnyű dolog a különleges egységhez bejutni. Ezt ki kell érdemelni. Én is kiérdemeltem. Hogy mivel?! Életeket mentettem meg, a sajátomat kockáztatva. Szeretem a hivatásom, ha azzal másoknak jót teszek!  * Justin Bieber *








Szinte majdnem tökéletes az életem..Csak egy apa hiányzik..Igen. Apát elvesztettem egy autóbalesetben. Csak én és anya maradtunk. Csak mi ketten..Hiányzik apa. Nap mint nap gondolok rá. Amióta elment szorosabb a kapcsolatom anyával. Szinte mindent együtt csinálunk, aminek örülök. Mellette van még egy barátom, Luke. Lukeról annyit, hogy maga a tökéletesség. Nagyon szeretem, és ezzel ő is így van. Nagyjából másfél hónapja vagyunk együtt, de érzem, hogy ebből több is lesz. Vigyáznom kell rájuk, mert már csak Ők maradtak nekem.. * Hannah Williams *