Part 15.: He shot me..

Egy hetet kaptam vissza az igazi életemből erre megint kezdődik minden az elejéről.
- Akkor..Megint Justinnal kell laknom?- pillantottam az említett személyre.
- Neem..Nem! Ő is itt fog maradni és én is, meg hívni fogok fegyvereseket, hogy figyeljék a házat.
Justin az egészbe bele sem szólt. Csak figyelt. Tuti haragszik, amiért nem szóltam neki az érzéseimről, és gondolom nem örül annak, hogy itt kell lennie.
Az eszmecserét befejeztük.
Anya elkezdett beszélgetni Scooval és Justinnal. Nagyon jól elvoltak. Nyilván azért, mert egyikőjüknek sem kell aggódni azon, hogy valaki lassan megfogja ölni. Mert velem ez fog történni. Nem tettem senki ellen semmit, mégis menekülésről szól az életem.
Leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem.
Halk kopogás hallatszott az ajtó felől.
- Gyere!- szóltam neki.
- Bejöhetek?- kérdezte Justin.
- Persze.- megint kezdődik az agymosás.
Leült mellém, majd fél percen keresztül egyikőnk sem szólt.
- Addig nem foglak itt hagyni, még végleg el nem simítsuk ezt az ügyet, érted?- mondta Justin halál komolyan.- Nem hagyom, hogy bántson téged. Megígérem, hogy ha kell az életem árán is, de meg foglak védeni.- tűrt el egy kósza tincset fülem mögé.
- Justin, de mi van ha idejön?
- Megölöm.
Fejemet lehajtottam, hisz tudtam, hogy nem csak ezért jött. Nagyon kínosan éreztem magam, a naplóm miatt.
- Akarsz beszélni..Kettőnkről?
- Justin tényleg sajnálom, hogy nem mondtam el, és azt is megértem, ha emiatt haragszol rám. Én nem...- akartam folytatni az improvizált mondandómat, de ő félbeszakított egy csókkal.
Testemet furcsa melegség járta át, amit nem éreztem soha egy csóknál sem. Nem gondoltam volna, hogy amilyen kemény egy srác, tud gyengéden is csókolni.
Lassan elváltunk egymástól, de még mindig a csók hatása alatt voltam. Hihetetlenül jól csókol.
Justin csak a szemeimet vizslatta. Tudta, hogy jól végezte dolgát.
Alsó ajkát megnyalta.
- Na mit szólsz?
- Jól csókolsz!- mondtam, de teljesen zavarban voltam.
- Nem ahhoz!- nevetett.
- Akkor?- értetlenkedtem.
- Megpróbáljuk? Tudod..együtt.
- Hát..nem tudom. Ha szeretnéd.- éreztem, hogy a fejem vörösödik.
- Oké.- mosolygott, majd megölelt, és adott az arcomra egy puszit.
Ez után vártam azt, hogy ébreszteni fog az órám, de nem. Ez maga a valóság. Justin Bieber barátnője vagyok. Annyira boldog vagyok, hisz már mióta erre vártam. Mit is beszélek..csak két hete várok erre.
A varázslatos pillanatot Braun úr zavarta meg, aki igencsak feldúlt volt.
- Mi az Scoo?- kérdezte Justin.
- Mennie kell.
- De kinek? És hova?- kérdezte vissza Justin.
- Hannahnak. Itt nem maradhat. Nem élné túl.
- Mi? Mit nem élnék túl Justin?- pillantottam rá, aki megfogta a kezem.
- Az anyja veled megy?- nézett Scoora, mintha semmit sem kérdeztem volna.
- Igen, ő velem jön. Őt amúgy sem bántaná, de ezek után bárkinek neki megy, és addig nem nyugszik, amíg nem végez Hannahval.
- De..Mégis hova megyünk?- kérdeztem még mindig tudatlanul.
- Justin elvisz egy másik városba.- mondta, majd kiment.
- Justin én nem értek semmit.- szorongattam kezét.
- Ne aggódj!- adott a homlokomra egy puszit.
Ezzel nem lettem kisegítve. Még mindig kételyek között voltam és semmiről sem tudtam. Miért kell másik város? Luke ide tart? Vagy mi a fene történt?
Justin arra utasított..sőt! Parancsolta, hogy pakoljak el a táskámba, és negyed óra múlva legyek lent. Nekem nagyon nem tetszik ez a szitu.
Justin kérésére összepakoltam, majd pár perces késéssel, de leértem.
- Justin, vigyázz rá!- mondta Scoo.
- Megígérem, hogy nem esik bántódása!- fogta meg a kezem.
- Rendben!- veregette vállon Braun Biebert.- Most pedig menjetek, mielőtt túl késő lenne.
Mindenki elköszönt mindenkitől, majd Justinnal kocsiba ültünk, és elindultunk.
- Elmagyarázod mi ez az egész meneküléses dolog?- néztem rá.
Szeme köztem és az út között cikázott. Nem szólt semmit.
Mire újra szólásra nyitottam volna a számat, megszólalt.
- Kémek szerint a házatokhoz tart, és nem egyedül. Ha most ott maradtunk volna, senki nem élné túl.
- De..Én nem értem. Ha nem sikerült megölnie, miért nem megy el másik városba? Nem mintha azt szeretném, hogy tovább gyilkolásszon, de ha nem sikerült neki megölni akkor miért nem hagy békén?
- Mert fent vagy a listáján. Addig nem húzza ki a nevedet, amíg nem végez veled.- magyarázta tovább.
Erre már nem válaszoltam.
Még ezen a dolgon gondolkoztam, elaludtam.
Egy hatalmas zajra és a hozzá társuló lökésre ébredtem fel.
- Mi történik Justin?- kérdeztem ijedten.
- Mögöttünk vannak.- nyomta teljes erejéből a gázt.- Tessék! Fogd ezt.- adott a kezembe egy pisztolyt.
- Justin..én..
- Ha szólok, lőjj!- vágott a szavamba.
Éreztem, hogy a szívem valahol a torkom környékén jár. Kezem remegett, ennek köszönhetően alig tudtam megfogni a fegyvert.
- Mássz hátra!- mondta Justin miközben próbálta lerázni a másik autót.
Ekkor az ellenfél lőni kezdett.
A jobb vállamat átjárta egy furcsa melegség, majd egy hatalmas fájdalmat éreztem.
Ahogy kinéztem a hátsó ablakon, megláttam Luket, akinek elégedett vigyor ült az arcán.
Meglőtt..

Sziasztok!:) Köszönöm a komikat pipákat! Remélem tetszett ez a rész is:)
xx