Part 13.: He not alone arrived..

Kipakoltam a cuccom, majd lementem a földszintre.
- Fredo! Van valami kajád?- néztem rá.
- Persze! Van gyros a hűtőben, gyümölcs a kosárban, zöldség a kertben, és édességek a szekrényben.- mosolygott.
- Vicces vagy.- mosolyogtam én is.- De most komolyan.
- Nem vicceltem. Tényleg megtalálod ezeket a dolgokat itthon.
- Imádlak!- rohantam a szekrényhez, majd mikor azt kinyitottam gumicukrok, nyalokák, chipsek, csokik és egyéb finomságok tömkelege fogadott.
Ide fogok költözni.
Este fürdés után lementem Fredohoz aki a TVt bámulta.
- Mizu?- kérdezte.
- Semmi. Unatkozok.
- Ja én is. Tudsz pókerezni?
- Naná.- mosolyogtam.- A zsebpénzem felét pókerezéssel kerestem.
- Akkor most ezt mind elveszem tőled, mert egy igazi póker - királlyal van dolgod.- fényezte magát.
- Majd meglátjuk!
Fredo rendelt pizzát, kipakoltuk a kártyákat, a pénzt, innivalókat, majd neki álltunk játszani.
- Egyébként..- nyeltem le a kaját.- Justinnak miért nincs barátnője? Hisz tök jól néz ki, jó stílusa van, az már más kérdés, hogy egy hatalmas paraszt, de attól jó arc.
- Ugye tudod, hogy most vallottad be, hogy bejön Justin?- nevetett.
- Nem jön be. Nem az esetem.- próbáltam menteni a menthetetlen titkom.
- Amúgy azért, mert nehezen bízik meg az emberekben. Főleg, hogy egyszer meg is csalták már. Justin nehéz eset, és ő egyáltalán nem az a srác, akinek arra kellenek a lányok, hogy meghúzza őket. Ő egy komoly kapcsolatra vágyik, de nehéz ilyen lányt találni.- magyarázta.- Hármas drill.- tette le a kártyáit.
- Sor.- tettem le én is.- Köszöntem.
Fredo szeme-szája tátva maradt.
- Ezt hogy?
- Mondtam jó vagyok.- vettem el a pénzét.- Vissza térve a témára: Miért nem próbál meg keresni ilyen lányt? Csak akarni kell. Meg menne neki, hisz lányok tömkelege szeretne ilyet palit, mint Justin.
- Ez egy jó ötlet.- mondta Fredo.- Majd elküldöm bulizni.
Természetesen most 'adtam el' azt a fiút, aki első látásra bejött nekem, és ráadásul valamit érzek is iránta.
- Basszus.- kiáltottam fel, amikor észbe kaptam, hogy ott hagytam a naplómat.
- Mi van?- kérdezte Fredo ijedten.
- Semmi..csak..- már megint hangosan gondolkodok.- Csak..szar lapokat kaptam.
- Ajjajjj..Csak nem nyerni fogok?
- Az lehet.- mosolyogtam kínosan.
Hogy lehettem ekkora idióta gyökér, hogy ott hagytam a naplót, amibe beleírtam szó szerint, hogy szerelmes vagyok Justin Bieberbe! Istenem..Ha megtalálja végem van. Ki fog nevetni, hogy mindvégig arról álmodoztam, hogy ő lesz a palim, meg érzek iránta valamit.
Ekkor csörögni kezdett Fredo telefonja.
- Szia Justin!- köszönt.
- ...
- Igen, ő is itt van!
- ...
- Hé Hannah! Justin azt mondja ott hagytál valamit.
Ez volt az a pillanat, amikor a szívem kihagyott egy dobbanást, a víz levert, nyelni alig bírtam.
- Tényleg? És mit?- kérdeztem félénken.
- Mit hagyott ott Justin?- kérdezte Fredo vissza a telefonba.
- ...
Istenem, mondd hogy nem találta meg! Kérlek, mondd hogy nem találta meg!- imádkoztam magamban.
- Azt mondja az egyik tangád.- nevetett Fredo.
Nagy kő esett le a szívemről.
- Várj átadom.- mondta, majd átnyújtotta a telefont.
- Igen?- szóltam bele. Ez is gáz ha elhagyom az alsóneműm, de az még gázabb lenne, ha a naplóm találná meg.
- Itt hagytad a cuki fekete tangád.- nevetett Justin.
- Kevés ilyet láttál mi?
- Világ életemben ilyeneket láttam.
- Nyilván. És most mit kezdesz vele?
- Nem tudom.
- A tiéd lehet. Emlékbe adom. Felőlem fel is veheted.- húztam az agyát.
- Aranyos vagy. Na add vissza Fredot.
Köszönés nélkül visszaadtam a fiúnak a telefont, majd lehunyt szemmel mondtam hálát istennek, hogy nem a naplóm találta meg.

* Justin Bieber szemszöge *
Miután beszéltem Fredoval, leültem az ágyra. Azért hiányzik Hannah nyafogásai, hülyeségei. Nélküle üres ez a ház.
- Ez meg mi?- kérdeztem magamtól hangosan, amikor belenéztem az éjjeliszekrény fiókjába.
Kinyitottam a kis könyvet majd olvasni kezdtem.
' Kedves Naplóm! A bocsánatkérésem óta fura vagyok. Nem tudom kiverni a pillantását a fejemből. Amióta Justin rám nézett, mintha..ajj..Nem tudom. A szemei, ahogyan csillogtak. Hogy lehet valakinek ennyire gyönyörű szeme? De nem! Nem álmodozhatok róla! Ő csak a védelmezőm! Sőt! Biztosan van egy nálam 100x szebb barátnője, akit nem cserélne le egy ilyen csúnya lányra, mint én. Bevallom: Justin tényleg nagyon helyes, meg kedves is..mondjuk velem nem, valakivel biztos, de, félek, hogy annyi időt fogok itt tölteni, hogy..bele szeretek. Nem szeretném, mivel ő csak úgy tekint rám, mint egy lányra..Egy lányra, aki..Csak egy lány.. '
' Kedves Naplóm! Ma rengeteg dolog történt. Elraboltak, majd Justin megmentett..Ismét. Törődött velem! Törődött! Rám mosolygott. Nem akarom elkiabálni, de szerintem..Érdeklem őt! '
Hogy nem vettem észre, hogy Hannah belém esett? Hogy lehettem ennyire vak?
Mindvégig egy lányra vártam, aki saját magamért szeret nem pedig a pénzemért vagy a kinézetemért, és itt volt ő akit nem vettem észre, annak ellenére, hogy egy házban laktunk.
Beszélnem kell vele erről.

* Hannah Williams szemszöge *
Miután legalább négyszer elvertem Fredot, majd begyűjtöttem az összes pénzét, és mondtam neki, hogy mára már sok pénzt veszített, így holnap folytatjuk, felmentem a szobámba.
Aludni nem tudtam, hisz egész végig azon rágódtam, hogy mi van ha megtalálja a naplómat. Lehet, hogy a szemembe röhög és azt mondja, hogy mekkora idióta vagyok és hogy gondoltam azt, hogy ő is szeretni fog. De, ha pozitívan gondolkodok akkor lehet, hogy neki is bejövök. Hisz egyszer már megakart csókolni, megfogta a fenekem, folyton ölelgetett.
Szar dolog a bizonytalanság.
Nagy nehezen, de elaludtam.
Reggel, amikor felébredtem rettenetesen fáradt voltam.
- Hannah!- kopogott be Fredo az ajtón.- Fent vagy már?
- Félig!- morogtam a párnámba így kétlem, hogy valamit hallott.
- Gyere! Nem sokára jön Justin is!
A név hallatán kipattantak a szemeim.
- Minek jön?- kérdeztem vissza. Ekkor Alf benyitott.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy valami rettentően fontos dologról akar veled beszélni, és nem volt túl boldog. Mit csináltál?
- Nem tudom. Semmit. Nem emlékszem rá, hogy most megszívattam e valamivel.
- Azt mondta beugrik az egységhez, és azonnal jön. Öltözz!- mondta, majd kiment.
Basszus. Mit csináltam? Nee..Tuti megtalálta a naplóm. Sejtettem, hogy még akkor el kellett volna mennem érte. Szóval ha mérges volt, akkor tuti azzal jön, hogy hogy merészeltem beleszeretni, mikor ő csak védelmezett. Szóval a pesszimista énem győzött, és Justin percek múlva ki fog nyírni.
Felkeltem, gyorsan felöltöztem, majd lesiettem.
Fredo telefonált.
- Igen anya, boldogulok.
- ...
- Mi? Nem kell ide jönnöd!
- ...
- Oké, szia!- majd letette.
- Anyuci kicsi fia?- kérdeztem nevetve.
- Hé! Hallgatoztál?- nevetett ő is.
A csengő megzavarta a beszélgetésünket.
- Hagyd kinyitom!- mondtam Fredonak.
Az ajtóhoz siettem, majd imádkoztam, hogy ne nyírjon ki, bármiért is jött.
- Justin!- nyitottam nagy mosollyal ajtót, de az hamar lefagyott az arcomról.
Nem egyedül érkezett..

Part 12.: I'll be careful..

- Nem szeretek róla beszélni!- álltam fel idegesen.
- De..miről? Arról..Hogy meglőttek?- húzta fel egyik szemöldökét.
- Ezt..Ezt te nem értheted.- ültem le tőle kicsit távolabb.
- Akkor magyarázd el.
Lehunytam a szemem, és csak arra tudtam gondolni.
- Ennyire..komoly?- kérdezte halk hangon, majd közelebb csúszott hozzám.
Bólogattam.
- Nem musz..
- 4 éve történt.- szakítottam félbe.- A legjobb barátommal webkameráztunk. Nagyon jól elvoltunk. Szinte mindennap videóchateltünk, pedig nem laktunk messze egymástól. Éppen a kedvenc filmjét spoilerezte, amikor csengettek nála. Nem kapcsolta ki a kamerát, azt mondta csak egy pillanat, és mindjárt jön.
Nem sokkal később egy lövést hallottam. Nem tudtam mi történt. Hiába kiabáltam a nevét, nem válaszolt. Majd hirtelen valaki visszadobta az ő holttestét a kanapéra. Lecsaptam a laptop tetejét, majd a házához rohantam. Senki nem volt ott, csak az ő holtteste. Hívtam a rendőröket, a mentőket közben próbáltam újraéleszteni, de hiába. Meghalt. Ezért ijedtem meg annyira, amikor meglőttek, és ezért nem hagytalak ott téged, mert úgy érzem, hogy ha gyorsabb vagyok, akkor megmenthettem volna Danielt, és azt már nem tudtam volna feldolgozni, hogy ha csak úgy ott hagylak téged, és miattam valami bajod esik.- meséltem el neki könnyes szemmel azt a történetet, amit csak és kizárólag az anyukám tud.
- Sajnálom. Ne haragudj, hogy úgy leoltottalak. Nem kellett volna.
- Nem..semmi baj..Nem tudhattad. Nem haragszom.- küldtem felé egy bíztató mosolyt.
Ő megölelt, ami nagyon jól esett.
- Köszönöm, hogy nem hagytál ott.- súgta a fülembe.
- Szívesen!
- Egyébként..- engedett el.- Mivel Luke megszökött, így nem maradhatsz itt.
- Tessék? De..Akkor hova menjek?- kérdeztem tőle ledöbbenve.
- Fredo..A legjobb barátom, holnap eljön érted. Egy ideig nála fogsz lakni.- magyarázta.- Oké?
- Oké.- egyeztem bele. Talán ez lesz a legjobb megoldás.- Egyébként..Itt a telód.- vettem elő a zsebemből a készüléket.
- De..de hát mit csináltál vele?- döbbent le, amikor meglátta, hogy be van törve a képernyője.
- Bocs.- húztam el a szám.
- Most vehetek egy másikat.- biggyesztette le ajkát.
- Van pénzed akkor meg minek nyafogsz?
- Ez a telefon többet tud mint te.
- Ja persze.- álltam fel az ágyáról.- Egyébként..Ne várd el, hogy itt ápolgatni foglak.
- Pedig élvezném.- villantott egy perverz mosolyt.
Fejemet megráztam majd egy 'Jóéjt Justin' mondat kíséretében kimentem a szobából.
Elmentem lezuhanyozni, majd belebújtam a pizsimbe és lefeküdtem.
Ez a nap hosszú volt és tanulságos. Megtanultam, hogy hogyan kell átverni nálad tízszer nagyobb embereket, ahogyan azt is, hogy ha Justin Bieber megsérül haladéktalanul hagyjuk el a házat, még fel nem épül, mert kihasználja a lábadozását.
Már majdnem elaludtam amikor kiabálást hallottam.
- Hannah! Hannah! Gyere gyorsan!- üvöltözött Justin.
Ijedtemben kiugrottam az ágyból, átrohantam a szobájába, majd felkapcsoltam a villanyt.
- Mi az Justin?- kérdeztem tőle ijedten. A szívem majd kiugrott a helyéről.
- Szomjas vagyok.
- És?- húztam fel egyik szemöldököm.
- Hozol nekem inni?- vigyorgott pontosan úgy, ahogy én szoktam, amikor valamit akarok tőle.
- Van másfél lábad. Letudsz menni te is.
- Kérlek Hannah! Nagyon fáj. Ráadásul szédülök. Hányingerem van és a fejem is fáj.- játszotta meg magát.
- Hozom csak maradj csendben, kérlek.
- Köszönöm!- vigyorgott.
Megőrjít. Komolyan. Ebből kifolyólag örülök, hogy holnap elmegyek Fredohoz. Remélem azért jó arc, és nem flegmázik majd velem, mint ahogy egyesek tették az első napokban.
- Itt van.- tettem le az éjjeliszekrényre.
- Kössz asszony.- kortyolt bele.
- Most már hagyj aludni.
- Lenne még valami.
- És mi az?- fontam össze a karomat magam előtt.
- Kikéne elégíteni.
- Na jó Justin. Jóéjt.- majd bevágtam magam mögött az ajtót.
- Csak vicceltem.- ordibált nevetve.
Hogy lehet valaki ennyire ostoba, perverz, degenerált, idióta?
Visszavándoroltam a szobámba, majd álomra hajtottam a fejem.
Másnap reggel korán keltem, hogy összeszedjem a cuccom.
Elvégeztem a reggeli teendőket, majd lesiettem a konyhába, de mehettem vissza az emeletre, mert elfelejtettem, hogy féllábú Justin nem tud lejönni.
Bekopogtam, de semmi válasz. Benyitottam, ő pedig pontosan abban a percben jött ki a fürdőszobából egy szál semmiben..szó szerint semmiben.
- Jézusom Justin!- tettem a kezemet szemem elé.- Neked nincs alsónadrágod?
- Miért vagy szégyenlős? Nem láttál még..hímvesszőt?- kérdezte. Nem láttam az arcát, de a hangján hallottam, hogy nagyon is élvezi a szituációt.
- De igen, bár a tiédre egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
- Jólvan, már rajtam van a gatya.
- Biztos?- kérdeztem rá.
- Igen. Miért hazudnék? Semmi kedvem újraéleszteni téged, ha netán elájulnál a látványtól.
- Ne fényezd magad!- vettem el a kezem, és megbizonyosodtam arról, hogy felvette alsóját.
- Mit szeretnél?
- Csak megakartam kérdezni, hogy kell e segítség, de mivel egyedül zuhanyoztál, gondolom a lépcsőn is letudsz jönni.
- Igazából kéne egy kis segítség az öltözködésben, és pont a nem kényelmes boxerem vettem fel, szóval kikéne cserélned.
- Szerezzek neked egy barátnőt?- húztam fel a szemöldököm.
- Elég leszel te is.- vigyorgott.
- Álmodozz csak, édes.
- Ez nem..- kezdett bele újabb - szerintem - perverz mondatába, de a telefonja megzavarta. Csodálom, hogy még működik.
- Szia Fredo!- köszönt.
- ...
- Rendben! Szia!- majd le is tette.- Mindjárt itt van. Kész vagy?
- Igen.- feleltem.
Megvártam még felöltözik, majd elindultunk lefelé a lépcsőn.
- Justin megköszönném, ha nem feküdnél rám.
- Jólvan na.- majd segített magán. Egyből könnyebb lett.
Épphogy leértünk, de már csengettek is.
- Hagyd, kinyitom.- mondtam Justinnak. Mire odaér az ajtóhoz, Fredo el is megy innen.
- Szia!- köszönt mosolyogva.- Alfredo Flores.- nyújtotta a kezét.
- Szia, Hannah Williams.- ráztunk kezet.
- Örülök!- jött beljebb.
- Én is!- csuktam be az ajtót.
- Szia haver! Na hogy van a lábad?- üdvözölte Justint egy pacsival.
- Szia. Jól. Semmi baja. Nem is fáj már.
Mekkora kamugép ez a Justin. Scoonak még azt mondja, hogy nem vészes, nekem eljátsza a hattyú halálát, hogy neki mennyire fáj, Fredonak meg azt mondja, hogy már jól van.
- Akkor viszem is a lányt!- mondta Fredo.
- De nagyon vigyázz rá!- mondta Justin. Jó tudni, hogy törődik velem.- Nem adhatom vissza az anyjának egy koporsóban.- elhittem. Mekkora tuskó, gyökér.
- Szerintem ő sokkal jobban fog vigyázni rám, mint ahogy te vigyáztál!- emlékeztem vissza azokra a napokra, amiket meneküléssel vagy bujkálással kellett töltenem.
- Megint hozhatom a lányokat a házba.- mondta Justin önelégült fejjel.
- El ne hidd neki.- nevetett Fredo.- Már vagy három éve nem volt nővel.- mondta nevetve, amin én is jót nevettem. Justinnak nem tetszett, pedig jó poén volt.
- Mondtam barátnő kell neked Justin.
- Szerintem menjetek!
- Na csá haver!- pacsiztak le megint Fredoval, a fiú felkapta a bőröndömet, majd kivitte a kocsijához. Legalább ő segít kivinni. Már mindent értek: Mivel Justinnak már régen volt barátnője, ezért elfelejtette, hogy hogyan kell bánni a nőkkel, és már azt is értem, miért olyan kanos.
Fredoval útközben sokat beszélgettünk, és neki hála, rengeteget megtudtam Justinról: például azt, hogy elvesztette a szüleit, akiket meggyilkoltak, és ezért lépett be Scooterékhez, ahogyan azt is megtudtam, hogy Justinnak igazából egész életében három barátnője volt, abból kettő dobta Justint, mert kisfiúsnak tartották, és egyet pedig Justin dobott, mert megcsalta. Egyik kapcsolata sem tartott fél évnél tovább. Azért sajnálom őt.
- Na itt is vagyunk.- állította le a motrot Fredo.
- De szép házad van!- pillantottam az épületre tágra nyílt szemekkel. A titkos ügynökök ilyen jól keresnek?
- Köszönöm.- mosolygott.
Bementünk a házba, de az nem csak kívülről volt ámulatba ejtő, de belülről is.
Alfredo megmutatta a szobámat
- Egyébként tudod miért vagy itt?- kérdezte.
- Mert Luke megszökött.- feleltem.
- Aha..Szóval Justin nem mondta el.
- Micsodát?
- Justinnak voltak már ehhez hasonló ügyei, de soha az életben nem találkozott ilyen szívós emberrel, mint Luke. Tudja, hogy most Luke eszement tervre készül, és emiatt rettentően félt téged. Mivel itt nem találhat rád, így azt mondta, hogy itt biztonságban leszel.- magyarázta.- Szóval körülbelül annyi a feladatod itt, mint Justinnál. Ne nyiss ajtót senkinek! Halál komolyan mondom. Nagyon felbőszítettük Torrentet, és ha rád talál, vagy bárhol meglát, a helyszínen végezhet veled.- mondta komolyan.
- Oké.- bólogattam hevesen.
- Érezd otthon magad!- mosolygott, majd kiment.
Komolyabban kellett volna vennem Justin szavait. Nem gondoltam volna, hogy ennyire félt engem, annak ellenére, hogy állandóan a bajt csinálom, és nem fogadok szót neki.
Óvatos leszek..


Sziasztok!:)❤ Köszönöm a komikat/pipákat és sajnálom, hogy ez a rész nem lett jó, de most ennyi tellett tőlem:( Megpróbálom a következőt jobbra írni!
xx

Part 11.: I have to tell to him..

Luke megérkezett.
- Justin. Nem azt mondtad, hogy egy pár óráig nem jön vissza?- suttogtam neki idegesen.
- De úgy volt.
- Semmi gond főnök! Itt van az egyik cimborája, aki azért jött, hogy elvigye magának a lányt.
- Hogy ki és mi?- kérdezte idegesen Luke.
- A cimborája..Valami Jack..
- Jack? Nincs is Jack nevű ismerősöm! Kit engedtetek be ti ostobák?- indult meg Luke.
Justin ekkor egy sötét lyukba lökött be, majd szorosan hozzám simult, hogy a sötétben ne lássanak meg.
Bevallom: Ha nem egy raktárban lennénk, és nem az életünkért küzdenénk, akkor élvezném a szitut.
Ahogy Luke elindult, úgy ment utána legalább öt szekrény méretű ember.
- Bármi is történjen, ne engedd el a kezem, oké?- suttogta alig hallhatóan a fülembe, amitől a hideg is kirázott.- Tudom, hogy hol van a hátsó ajtó, de gyorsnak kell lennünk.- sutyorogta tovább.
- Megígéred, hogy vigyázol rám?- kérdeztem tőle félve.
- Megígérem.- mondta, majd megragadta a kezemet, és elindult.
Justin nagyon profin tud osonni. Szerintem még profibb lenne, ha nem enegem kéne maga után vonszolnia.
- Főnök! Ott vannak!- kiabált valaki utánunk úgy 5 méteres távolságból, majd ezután jött a buli. Buli alatt azt értem, hogy golyókat kellett kikerülnünk.
Még sebesebben kezdtünk futni, és hamar elértük a célállomást: a hátsó ajtót.
Justin kirontott majd szó szerint húzott maga után. Kijöttem a formámból. Már nem bírok olyan gyorsan futni, mint régen.
De nem csak mi futottunk szélsebesen: Luke és az ő szekrényei is gyorsak voltak. Természetesen nagy távolság van a két 'banda' között, de nem lassíthatunk.
Ekkor egy lövést hallottam, majd egy jajgatást.
- Justin mi van veled?- kérdeztem, miközben a hangom felugrott legalább 3 oktávot, és ami mégjobban felnyomta a vérnyomásom az az volt, hogy Justint megláttam a földön, vérző lábbal.- Justin most ne add fel, kérlek!- próbáltam felhúzni a földről.
- Hannah menekülj!- mondta lábát fogva.
Lukek vészesen közeledtek, Justin kocsija még közelebb volt.
- Justin! Gyere már ott a kocsid!- rángattam.
- Nem megy!
- Fhuu..Ez meleg volt!- ért oda Luke lihegve.
Pár másodpercre lehunytam a szemem, majd arra gondoltam, hogy a mai nap megsem történt. De sajnos ez nem álom volt. Ez maga a kegyetlen valóság.
- Kapjátok fel a srácot a földről, és hozzátok a lányt is!- adta Luke parancsra.
Bebizonyosodott bennem, hogy utolsó perceimet élem, de az nyugtatott, hogy nem egyedül halok meg. Na jó, ez nem volt szép!
Bevittek minket oda, ahol minden elkezdődött: a raktárba.
Justint és engem háttal egymásnak kötöztek meg, majd elindultak kifelé.
- Legalább a lábát kössék be neki! El fog vérezni!- szóltam utánuk.
- Több golyónk marad!- nevetettek egyet, majd kimentek és bezárták az ajtót.
- Jól vagy Justin?- kérdeztem tőle.
- Mondtam szaladj!- felelte bunkón.
- Ne haragudj, hogy segíteni akartam.- sóhajtottam nagyot.
- Ha elmentél volna, szólhattál volna Scooternek.- szidott tovább.
- Még valami?
- Most talán egyikünk sem lenne itt, és még Luket is elkaptuk volna.
- Befejezted?
- Most már igen.- mondta.
- Köszönöm.
Kínos csend állt be közénk.
- Van valami ötleted?- törtem meg az 5 perces csendet.
- Lenne, ha nem pofáznál folyamatosan.- förmedt rám.
- Most mégis mi a bajod?
- Maradj csöndben!
- Seggfej..- mondtam alig hallhatóan, de remélem azért elég hangosan, hogy hallja.
Most sem szóltunk egymáshoz, de nekem beugrott egy terv.
- Elnézést! Valaki!- ordibáltam.
- Mi az faszt kiabálsz?- kérdezte idegesen Justin.
- Valaki!- ordibáltam tovább.
- Mit kiabálsz?- rontott be egy nagydarab férfi.
- Pisilnem kell nagyon!
- Nincs WC!
- Nekem tökéletesen megfelel egy bokor odakint!- vigyorogtam rá.
- Egy pillanat és jövök.- mondta a férfi.
- Hannah, mit csinálsz?- kérdezte Justin.
- Ha nem haragszol, akkor itt hagylak egy kis időre.
- Megakarsz szökni?- nevette el magát.
- Az is vicces lesz, ha sikerül?
- Kíváncsi vagyok rá.
- Csak egy kérdés: Nálad a mobilod?
- Azt hiszem..de minek?
- Ez is kell a tervemhez!- magyaráztam.
- Jólvan! Mehetünk!- jött vissza a szekrény, majd elkezdte kioldozni a kezemet.- De a pasid itt marad!
- A kicsodám?- néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Hát a pasid.
- Maga nagyon poénos.- nevettem.- Ha a pasim lenne, már rég felakasztottam volna magam.
Justin nagyon csúnyán nézett rám. Mindezek után az sem érdekelne, ha Justint kínoznák meg helyettem, de azért ennyire gonosz és szívtelen még én sem vagyok.
- Hűha! Nem örült ennek a kijelentésnek!- mondta a fickó.
- Kiengesztelem!- mondtam, majd leguggoltam Justinhoz.- A zsebedben van?- kérdeztem suttogva.
- Igen! De ugye tudod, hogy ha nem sikerül, én kinyírlak!- szűrte ki halkan a fogai közül.
- Hé! Mit sutyurogtok?- kérdezte mély hangon.
- Semmit!- feleltem idegesen, miközben óvatosan belecsúsztattam a telefont a zsebembe.
- Csak annyit mondott, hogy szeret!- vigyorgott Justin.
Ha sikerül a tervem, én nyírom ki.
Elindultunk a szekrénnyel.
A nagydarab úr folyamatosan figyelt. Gondolom szigorú parancsot kapott, ha nem figyel rám, akkor ország-világ előtt lefejezik.
Miután odaértünk az erdő szélére, megálltam.
- Így nem tudok pisilni, ha folyamatosan bámul.
- Tanulj meg! Ne aggódj! Sok női nemiszervet láttam már!- nevetett. Ő most vicces akart lenni?
- Meddig akar itt állni? Csak mert én ráérek. Úgy sincs sok hátra már az életemből.
- 2 perc elég?- kérdezte mély hangján.
- Bőven!- vigyorogtam.
A szekrény elfordult, én pedig futásnak eredtem az erdőbe. Az lényegtelen, hogy hova kötök ki, csak minél messzebb.
- Hé! Állj meg!- szaladt utánam. Lehet hogy nem tudok gyorsan futni, de hé: Őt ki ne előzné le?
Mikor megint hátrafordultam, már csak annyit láttam, hogy engem bámul, kifáradva. Én se bírom a futást. Sosem voltunk jóba, de azért én a helyében szaladnék.
Mikor úgy éreztem, hogy kellő távolság van köztünk, megálltam. Előkaptam a telefont, de szinte felesleges volt magammal hozni: Semmi térerő nincs. Ami még gázabb, hogy ebben az erdőben fára se lehet mászni.
- Keressétek! Nem juthatott messzire!- hallottam meg Luke hangját a távolból. Megint futhattam. Már egy jó pár métert lefutottam, amikor hirtelen vagy 30 egyenruhás, fegyveres kommandós rámszegezte fegyverét.
- Srácok! Ne lőjjetek! Ez Hannah!- mondta Scooter ijedten.
- Scoo! Jézusom! Te hogy kerülsz ide?- kérdeztem megkönnyebbülve. Az életem nagyjából 3 másodperc alatt lepergett előttem, amikor megláttam, hogy kommandósok vesznek célba.
- Justin nem jelentkezett egy jó ideje, ahogyan te sem, így idejöttünk.
- Scoo! Lukek engem keresnek. Justin a raktárban. Ott kellett hagynom, hogy segítséget hívjak. Ígyis ki van akadva rám, amiért nem hagytam ott, amikor meglőtték! El kell kapni Luket!- magyaráztam neki egy levegővel.
- Nyugi!.. Várj! Justint..meglőttek?- kerekedtek ki szemei.
- Igen. A lábát, és attól félek, hogy el fog vérezni.
- Nem! Ne aggódj! Justin erős srác! Nem lesz semmi baja!- nyugtatott Scooter.
- Főnök! Nem lehet olyan messze!- kiabálta valaki.
- Srácok! A helyetekre!- jelzett Scoot, majd a kommandósok mind eltűntek.
- Figyelj! Muszáj látható helyen maradnod, hogy körbe tudjuk venni őket!- suttogta Scooter.- Egy percig se aggódj, nem lőhetnek le! Luke nem engedi!
- Oké.- egyeztem bele tervébe. Most már véget kell ennek vetni.
Braun is elbújt, majd úgy tettem, mintha térerőt keresnék.
- Ne mozdulj!- mondta a már jól ismerhető hang.- Most pedig lassan fordulj meg!
Amikor megfordultam Lukekkal, és bandájával találtam magam szemben.
- Neked ennyi volt Hannah Williams!- mondta ijesztően.
- De neked is Luke!- jött ki a fa mögül Scoot, és vele egy időben a kommandósok is.- Tedd le a fegyvert Torrent! Befejezted a kis játékodat!- mondta. Teljesen olyan szituáció alakult ki, mint a bűnügyi filmekben.
- Braun! Öreg cimbora!- nevetett Luke.- Erre nem számítottál mi?- mondta Luke, majd elővett egy gránátot, amit másodpercek alatt kibiztosított, majd elhajította a távolba.
Scoo azon nyomban a földre lökött, de már robbant is.
Hatalmasat szólt, és attól féltem, hogy nem éljük túl.
- Scoo! Jól vagy?- kérdeztem két köhögés között.
- I-igen.- köhintett ő is.- Meglógott.- nézett a távolba, ahol Luke menekült, mintha egy csapat oroszlán kergetné.
- Most mi lesz?
- Nem tudom.
- Scoo! Menjünk Justinhoz!- álltam fel, majd körbe néztem. Mindenhol holttest, vagy félhalott ember volt. Volt olyan, akinek szerencséje volt - mint nekünk - és megúszta, de a többség nem.
- Gyere!- takarta el a szemem Scoo, majd elindultunk.
- Scoo.
- Igen?
- Hihetetlen, hogy megint elmenekült.- mondtam.
- Ne aggódj! Meg fogjuk találni.- nyugtatott.- Egyre közelebb járunk hozzá, ez volt az utolsó, hogy meglógott.- mondta Scooter rémesen komolyan.
Amikor a raktárhoz értünk, észre vettük, hogy senki nincs ott. Mindenki elmenekült, mint a patkányok.
Bementünk oda, ahol megvoltunk kötözve Justinnal, és hála az égnek, ő is ott volt.
- Hihetetlen, hogy sikerült.- mondta, amint észrevett.
- Megmondtam.- vigyorogtam elégedetten.
Scoo segített neki felállni, majd elindultunk Justin kocsijához, ami közben kiderült, hogy Braun tulajdonában áll.
- Justin! Mennyire fáj a lábad?- kérdezte, miközben elindította az autót.
- Átment rajta a golyó, nem érintett semmilyen fontos artériát, Bár elég sok vért veszítettem. Szerintem szólni kéne dokinak.- állapította meg, mintha orvosi diplomája lenne.
- Jólvan!- mosolygott Scooter.- Máris hívom!
Haza hozott minket, majd Biebernek segítettem bebotorkálni a házba.
Az orvos is megérkezett nem sokkal utánunk, majd megállapította, hogy Justinnak hatalmas szerencséje volt. Bekötötte neki, majd ellátta pár jó tanáccsal - amit nyilván nem fog betartani - végül elhagyta a házat.
- Segítsek valamit?- kérdezte
- Örülnék neki.- vigyorgott.
- Gyere! Segítek felmenni a szobádba.
Szinte egész súlyával rámnehezkedett.
- Basszus Justin, de dagadt vagy!- nyögtem ki.
- Ez mind izom.- mondta nevetve.
- Tudtommal csak az egyik lábad lőtték meg.
- Gyenge vagy.
- Te meg kövér.- nyitottam ki szobájának ajtaját, majd szó szerint az ágyra löktem.
- Hé, óvatosan!- üvöltött fel.
- Jaj, ne haragudj.- kaptam észbe, hogy szegény le van százalékolva.- Emiatt nem tudtál szaladni amúgy?- idegesítettem szokásosan.
- Viccelsz? Átment a golyó a lábamon. Majdnem meghaltam.- akadt ki.
- Érdekes.. A kocsiban még semmi bajod nem volt.- ráztam meg a fejem.
- Egyébként..Miért ijedtél meg annyira, és miért estél pánikba, amikor meglőttek?- nézett a szemembe.
El kell mondanom neki..


Sziasztok!❤ Remélem tetszett az új rész!
xx

Part 10.: This can not be true..

* Justin Bieber szemszöge *
- Hannah? Hannah!- kiabált a telefonba.
- Scoo! Mi a fene történt?- kérdeztem idegesen.
- Luke elrabolta Hannaht..- nyomta ki a telefont.
- Mi?- kerekedtek ki a szemeim. A szívem kihagyott egy dobbanást. Ha most valami történik vele, én megölöm Luket.- Hogy történt Scoo?- vonom kérdőre főnökömet.
- Egy kamu hívással elhitette hogy elrabolt téged.- felelte.
- Most nyírjam ki ezt a szemétládát, vagy jó lesz később is?- rohangáltam fel-alá.
- Higgadj le, ezzel nem leszel előrébb!
- De hátrébb sem! A rohadt életbe Scooter, Hannah élet halál között van, míg te engem itt nyugtatsz.- förmedtem rá.
- Haver, ketten kevesek vagyunk hozzá, te is tudod. Hívok erősítést, te addig nyomozd le Hannah telefonját.- magyarázta, majd elvonult.
Hogy jelenleg hol áll a fejem? Nem tudom. Luke alattomos, hülye tervei talán most az egyszer megvalósulnak. És azt nem bocsájtom meg se Lukenak, se magamnak.
Neki álltam lenyomozni Hannah telefonját. Igen. Ez az oka, hogy nem használhatja a régit. Ebben a telefonban egy nyomkövető van, és ezzel bárhol bármikor lenyomozhatom. De ő ezt nem tudja.
Sikerült. Luke Torrent házánál van.
- Oké Justin! Jön az erősítés!- jött vissza Scoo.- Megtaláltad?- kérdezte, miközben a képernyőt bámulta.
- Meg. Lukenál van.
- Akkor gyerünk!- mondta.
- Mi van Hannahval?- jött le a lépcsőn Hannah édesanyja.
- Semmi.- válaszolta Scooter.
- Ne hazudj! Hallottam, amikor Justinnak azt mondtad, hogy nyomozza le a telefonját! Tudni akarom, hogy mi van a lányommal!- fakadt ki.
- Nézze asszonyom! Hannaht Luke elrabolta, és ha nem indulunk el, akár végzetes is lehet az akció.
- Veletek megyek!
- Szó sem lehet róla Kat!- mondta Scoo.- Maradj itthon, és ígérem, megtaláljuk a lányodat!- ölelte meg.
Szép gesztus Scootertől, de nem most kéne bevágódni anyucinál.
- Scoo, menjünk!- mondtam, miután nagyjából az egy perces ölelkezésnek végeszakadt.
Beültünk a kocsiba, majd Scoo helyzet jelentést adott. Én erre jelenleg képtelen vagyok.
- Itt Scooter Braun!- mondta.
- Scooter. Az egység úton van.- mondta Carla, a vonal végén.
- Carla! Az egységet Luke Torrent házához irányítsd! Vége.
- Vettem.
Nagyon hamar odaértünk, az egység ekkor már a házat kutatta át.
Kiugrottam a kocsiból, majd beakartam szaladni a házba, de megpillantottam Hannah mobilját a földön.
- A francba..- szűrtem ki fogaim közül.
- Mi van Justin?- sietett mellém Scoo.
- Hannah telefonja itt volt.- mondtam reménytelenül.
- Főnök! Senki sincs a házban.
- Soha nem találjuk meg!- túrtam idegesen a hajamba.
- Mindent átnéztetek?- kérdezte Scoo.
- Igen főnök! Mindent.- felelte egy kommandós.
- Sajnálom Justin!- pillantott rám Scooter.
Most jött el az a pillanat, hogy fel kell adni.
Beszálltam a kocsiba, majd Scooterrel nem is foglalkozva, hogy hogyan jut haza, elhajtottam.
Nem tudom, hogy mihez kezdjek. Teljesen reménytelen vagyok. Fogalmam sincs, hogy hol lehet Hannah, és félek, hogy sosem találom már meg őt. Azt soha nem bocsájtom meg magamnak!
Ekkor csörögni kezdett a mobilom.
- Igen?- szóltam bele.
- Bieber! Hogy vagy ezen a csodás estén?- gúnyolódott a vonal végén egy hang.
- Ki beszél?- húzódtam le az út szélére.
- Justin! Meg sem ismersz? Ez nagyon elszomorít.
- Luke?- ráncoltam össze a szemöldököm.
- Na végre..Gondolom sejted, hogy Hannah nincs otthon, de a házamban sem.
- Hol van?- kérdeztem idegesen.
- Nyugi, Justin! Nyugi! Ne szaladjunk az elejére!
- Mit műveltél Hannahval?- kérdeztem, miközben a kocsiba beszerelt lenyomozó készülékkel próbáltam kideríteni Luke tartózkodási helyét.
- Először is én látlak téged..Másodszor nem tenném, amit te teszel. Hidd el! A golyó a te kocsid ablakán is áthatol.- mondta.
A mellkasomra pillantottam és észre vettem egy piros pöttyöt. Tényleg figyel engem.
- Mit akarsz?- tértem a lényegre.
- Mit? Hogy add fel végre! Hannah nem a te tuljadonod, világos? Ő az enyém, és az enyém is marad..örökre!- mondta, majd lecsapta a telefont, ennek következtében a piros pötty is eltűnt a mellkasomról.
Istenem..Ha most Hannah miattam hal meg..Sosem fogok belenyugodni, hogy egy ártatlan, jószívű, gyönyörű lány miattam hal meg, csak azért mert én lassú voltam.
Gondolatmenetemet a telefonom zavarta meg megint. Scooter.
- Mondd Scoo!
- Fejleményekkel szolgálhatok Justin! Ráadásul úgy tűnik jó fejleményekkel!
- Mi az?- pattantak ki szemeim.
- Emlékszel Luke raktárjára? Ahol a bandájával szokott lenni, és fegyvereket tartani?
- Persze..De hogy jön ez ide?
- Valószínűleg Hannah is ott van! Oda tudsz menni?- kérdezte.
- Igen.
- Mi is oda megyünk, de kérlek nagyon óvatos légy! Mérd fel a terepet, és értesíts, ha van valami!
- Mindenképp!- majd köszönését meg sem várva kinyomtam a telefont.
Azonnal a gázra tapostam, és raktár felé vettem az irányt.
Nem messze tőle leparkoltam, majd osonni kezdtem a célállomás felé.
Két, óriási fegyveres fickó őrizte a bejáratot, a tetőn legalább 4-en voltak, és még az autóknál is álltak pofák.
Az egoizmusom sosem engedte, hogy gyengének tartsam magam, de most ő is megtört, mert egyedül képtelen vagyok elintézni ennyi szekrény nagyságú kopaszt.
Ha csak nem..

* Hannah Williams szemszöge *
Megint én húztam a rövidebbet. Megint megkötözve egy raktárban, ahol az ajtónál két izomember áll, kezükben egy-egy gépfegyverrel. Még megszökni sem tudnék. És ami a legrosszabb az egész, nyomorult szituációban az az, hogy Justinnak halvány sejtelme sincs, hogy hol vagyok, mert a mobilom leejtettem, és még elérni sem tud.
Sosem tartottam magam szerencsés embernek, de ezek után büszkén kijelenthetem, hogy soha nem is leszek az, mert már csak pár óra, és Luke megöl.
Nem akarok meghalni, akármennyire szerencsétlen is vagyok, de nem akarom azt, hogy Luke fejbe lőjjön, vagy kést vájjon a szívembe, vagy éppen áramot vezessen a testembe..Egyik sem kellemes halál.
Még a halálomon gondolkodtam, észrevettem, hogy egy ember bejön az ajtón, majd azt becsukja maga után.
Talán Ő a hóhér?
A sötét raktár szobában szinte alig láttam valamit. Féltem, hogy ez az alak megöl. Luke ennyire megunta volna az öldöklést és saját hóhért küld?
Az alak egyre közelebb, közelebb, és közelebb jött. Szívem a torkomban dobogott, és oly' hangos volt, hogy szerintem még ő is hallotta.
Azt hiszem itt a vég..
- Hannah!- suttogta a nevem.
Szemeim kipattantak. Szívem még gyorsabban vert.
- Justin?- kérdeztem vissza.
- Shhh.- jött oda hozzám. Ekkor levette a kapucnit és a szemüveget.
- Justin..te hogy..hogy találtál meg?- kérdeztem izgatottan. Talán még nem kell meghalnom.
- Később mindent elmagyarázok, ha kijutottunk innen oké?- suttogta, miközben levágta a köteleket rólam.
- Köszönöm Justin!- öleltem meg szorosan miután kiszabadított.
- Azt hittem nem érek ide időben.- mondta halkan.
Ha valaki benyitott volna, akkor elhitte volna, hogy mi egy csodaszép párt alkotunk..De ez sajnos lehetetlen..
- Most hogyan tovább Justin?- vetettem véget a meghitt pillanatnak.
- Meg kell szöknünk innen!
- De hogy jutottál be?- értetlenkedtem.
- Kiadtam magam Luke egyik cinkostársának, miután kiderítettem, hogy Luke nem tartózkodik itt, és még egy pár óráig nem is fog. Azt mondtam, hogy Luke küldött, hogy vigyelek magammal.
- Bevették?- néztem rá hitetlenkedve.
- Eddig igen. De most sietnünk kell, különben Luke visszaér.
Justin visszavette a kapucnit és a szemüveget, majd elindultunk kifelé.
A melákok látszólag nem idegeskedtek, mi annál inkább.
- Nem volt semmi gond?- hallottunk meg egy hangot.
Nem lehet igaz..


Helló Srácok!:)
Itt a 10-es! Remélem tetszett!:)❤ Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket! ❤
xx