Azonnal tárcsáztam Justint.
- Mondjad Scoo!
- Nagy baj van Justin.
- Mi történt?
- Luke elkapta Hannaht és a barátnőjét.
- A picsába!- szitkozódott a vonal végén.- Azonnal küld helikopterrel az egységet!
- De hát a főnök..
- Leszarom a főnököt! Küldd a helikoptert!- szakított félbe, majd kinyomta.
*Justin Bieber szemszöge *
Tudtam, hogy makacs és nem marad a koleszba! Tudtam! A picsába!
A gázra tapostam. 220-szal mentem. Nem fogok odaérni időben. Már egy órája utón vagyok, ha visszafordulok, rengeteg időt veszítek.
Azonnal Scooter számát tárcsáztam.
- Mond Justin!
- Scoo! Küldenéd értem a helikoptert?
- Merre vagy?
- L.A.-től úgy 150km-re. Nem tudom.
- A 'S Main Street'?
- Igen, oda!
- Máris indítom.
- Kössz!- majd köszönését meg sem várva, letettem.
Megálltam az út szélén, hogy megvárjam a helikoptert. Idegtépő ez az egész. Tuti most már végez vele, és én semmit sem tehetek ez ellen. Tudtam, hogy nem szabad elengednem őt, éreztem.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt.
- Igen?- szóltam bele. Szívem a torkomban dobogott.
- Justin, Hannah vagyok!- súgta a vonal végén.
- Jézusom. Hannah! Honnan tudod a számom? Jól vagy?
- Az most mindegy, és igen, jól vagyok! Ne aggódj!
- Hol vagy most?
- Nem tudom. De esküszöm neked ez minden várost ismer.
Elmosolyodtam. Még a legdurvább helyzetekből is képes kihozni a poént.
- Próbálj tájékozódni. Egy raktárban? Vagy valahol máshol?
- Neeem. Valami háznak a pincéjében. A pinceablakban kapaszkodok, hogy legyen egy kis térerőm.
- Figyelj! Nem tudtok kijutni valahogy?
- Be vannak rácsozva az ablakok és bezárta az ajtót.- mondta majd kicsit elhalgatott.- Mikor érsz ide Justin?
- Nem tudom, édesem. Még nagyon messze vagyok.- ekkor egy hatalmas csörömpölést hallottam.- Hannah! Hannah, mi történt?
Nagy csend a vonal végén.
- Justin itt vagy?
- Igen, mi történt?- kérdeztem ijedten.
- Semmi, csak leestem az ablakból.
- Hannah..- fogtam a fejem és nevettem.
- Hééé! Ne nevess!- nevetett ő is.- Ugye tudod, hogy arról kéne beszélnünk, hogyan tudnék kiszabadulni, de csak nevetünk?
- Jobb mint ha sírnánk.- mosolyogtam, bár ő ezt nem látja. Ekkor eszembe jutott, hogy letudom nyomozni a telefont.
- Hannah. Kié a telefon?
- Emilyé.
- És mi a száma?
- Mi a számod Emily?- kérdezte a lánytól.- Figyelj mondom: 566-369-154.- fejezte be.
- Akármi történik, maradj vonalban, rendben?
- Mit csinálsz?
- Lenyomozom, hol vagytok.
- Nem is vagy te olyan hülye.
- Még csak most jössz rá?- nevettem, közben vártam, hogy az autómba szerelt nyomozó, megmutassa hol vannak Hannahék.- Oké, megvan!
- Na mizu? Hol vagyok?
- Még mindig Massachusettsben vagytok.
- És mennyi idő még ideérsz?
- Légvonalban úgy 4 óra.
- Oké.- hallottam a hangján, hogy nem okés valami.
- Baj van?
- Nem, nincs.
- Hannah ismerlek már annyira.
- Tudod miért nem ölt meg még Luke?
- Miért nem?
- Mert szeret.- amit kimondta az utolsó szót valami fura érzés fogott el, amit ritkán érzek.
- Azta..- jutottam szóhoz nagyjából fél perc után.- És te is szereted őt?
- Igen. Azok ellenére is, hogy megakart ölni.- mondta.
- Komolyan?
- Dehogy Justin. Hova képzelsz?
- Hannah, basszus. Már elhittem.- megkönnyebbültem.
- Justin..
- Igen?
- Szeretlek.
- Én is, Hannah, nagyon.
- Justin, le kell tennem, jön Luke.- sürgetett.
- Hannah, várj!- de hiába, már letette.
* Hannah Williams szemszöge *
Amint letettem a telefont, elrejtettem a farzsebembe.
- Lányok van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
Egyikőnk sem válaszolt.
- Kezdem a jóval: Szóval a jó az, hogy elmegyünk innen. A rossz, hogy vagy téged - mutatott Emilyre a fegyverével - vagy téged, meg kell hogy öljelek.- mutatott rám.
Jelen esetben számomra mind a kettő kijelentés rossz. Végre Justin tudja hol vagyok, erre el akar menni? Remek.
- Gondolkodtam.- szólalt meg újra.- Nehéz eldönteni, kit öljek meg, akit ráadásul meg is kell hogy erőszakoljak, hisz így tarthatom meg a hagyományokat.- vigyorodott el.- A választásom Emilyre esett.
- Majd én vállalom.- léptem Emily elé. Ezt miért mondtam most?
- Jó lenne lefeküdni veled édesem, de nem akarlak megölni, még nem.- simította végig arcomat a fegyver csövével, majd félre lökött.
- Te velem jössz!- ragadta meg Emily karját, majd kiráncigálta a pincéből.
Egyedül maradtam.
Fel kell hívnom Justint.
Elővettem a telefont és megláttam, hogy 10%-on van ez a genyó. Persze. Mint egy horror film.
Gyorsan tárcsáztam, a harmadikra fel is vette.
- Hannah, most szállok fel a helikopterre.
- Justin elakar vinni innen, és Emilyt megakarja ölni.
- Nem tudsz valahogy kijutni? Nincs egy hullám csatod, hogy ki tudd nyitni az ajtót?- kiabálta a telefonba a helikopter hangja miatt.
- Nincs nálam semmi. Kérlek siess!- sürgettem, de hiába úgysem érnek ide.
- Sietek, megígérem, de le kell tennem édesem, mert felszállok a helikopterre.- majd már csak a vonal csipogását hallottam.
- Siess..- mondtam, mintha még hallana.
Próbáltam kiutat keresni, hátha szerencsével járok.
Felszaladtam a pinceajtóhoz majd lökdösni kezdtem. Véletlenül lenyomtam a kilincset, majd az ajtó kinyílott.
Nem zárta be ez a féleszű.
Óvatosan osontam a tök ismeretlen házban, amit Emily sikítása töltött be. Szörnyű volt hallgatni. Két választásom van: Az egyik, hogy csendben, kivonulok a házból. A másik ennek az ellentéte. Csak így tudom megmenteni a haláltól.
Vettem egy mély levegőt, majd ordibálni kezdtem.
- Luke! Nem felejtettél el valamit?
Ekkor egy pár másodperces csend volt, majd Luke feltépte a szoba ajtót, és arca fal fehérré vált. Ekkor szaladni kezdtem. Kirohantam a házból. Nem tudtam merre csak szaladtam. Amikor hátra néztem, láttam, hogy Luke is szalad felém. Begyorsítottam. Csak szaladtam és szaladtam. Lábaim alig bírták, de most nem adhatom fel. Volt egy kis előnyöm. Hirtelen megpillantottam egy kisebb boltot. Itt talán meghúzhatom magam. Bementem, majd elvegyültem a sorok között. Nem sokkal később hallottam, hogy az ajtó ismét nyílik. Szívem a torkomban dobogott. Szinte biztos voltam benne, hogy Luke az.
- Csókolom Mrs. McCartney!- szólt az eladó. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem ő jött be. Üldözési mániám van. Mindenhol őt látom, mindig azt hiszem, hogy a nyomomban van. Megőrjít.
- Elnézést! Segíthetek?- zökkentett ki egy hang a gondolatmenetemből.
- Nem köszönöm!- mosolyogtam a 30-as éveiben járó hölgyre.
- Ezekre a fajtákra kaptuk a legtöbb visszajelzést.- vett le egy tampont a polc tetejéről.
Értetlenül néztem rá, mire leesett, hogy az egészségügyis részen vagyok, azon belül a tamponok előtt.
- Erre minden nő azt mondta, hogy kiváló.- nyújtotta át a kis dobozt.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá. Azért mégsem mondhatom neki, hogy igazából egy vérbeli gyilkos üldöz és csak bujkálok.
Talán még pénz sincs nálam, hogy megvegyem, nehogy megsértsem vele a hölgyet. Nyúlkáltam zsebeimbe, majd az utolsóba, ami a farzsebem volt, abban találtam 5 dollárt.
A kasszához mentem, hogy megvegyem azt, amire most egyáltalán nem lesz szükségem, majd kivizettem és félve kiléptem az ajtón.
Bevoltam tojva. Úgy éreztem magam, mintha a Parajelenségek című filmben szerepelnék, és egy gonosz démon üldözne, aki megakar ölni. Sok különbség nincs a kettő között: Annyi, hogy Luke él, és nem démon.
Elkezdtem szedni a lábaimat, de körültekintő voltam. Folyamatosan magam mögé tekintgettem. Minden mozgó élőlényre azt hittem, hogy Luke. Az üldözési mániám visz a sírba, nem Luke. Ahogy sétáltam, megpillantottam egy táblát. Ellery St. Ezaz! Ebben az utcában van a suli. Megkönnyebbültem egy kicsit, hogy visszataláltam, de még így sem maradhatok nyugodt, hiszen Luke bárhol lehet. Gyorsan lépkedtem, hogy betaláljak a koleszba és feltűnés nélkül menjen minden.
Mikor megláttam a sulit megnyugodtam, itt már nem eshet bajom. Futni kezdtem, hogy biztos legyek a biztonságomban. A kolesz ajtónál éreztem, hogy most már minden rendben..majdnem. Ugyanis Emily még ott maradt és lehet, hogy Luke már visszament hozzá. Felmentem a szobámba és leültem az ágyra. Azon gondolkodtam, hogy Luke vajon visszament Emilyhez? Vagy itt ólálkodik a kolesz körül és arra vár, hogy én mit sem sejtve kimenjek és lecsapjon rám? Nem tudom, de félek. Nem akartam, de elnyomott az álom..
Arra ébredtem, hogy valaki az oldalamat simogatja. Kinyitottam a szememet, majd megláttam Justint.
- Justin!- öleltem meg szorosan.- Kérlek vigyél haza, ne hagyj itt!- szorítottam még mindig magamhoz.
- Shh..Nyugi! Már itt vagyok.- lehelt egy puszit a homlokomra.
- Emily?- néztem a szemébe.
Lehajtotta a fejét.
Tudtam, hogy baj van.
- Sajnálom..- ölelt magához, amikor meglátta könnyes szememet.
Mégegy ember..MIATTAM.
- Nem maradhatsz itt, elviszlek vissza Los Angelesbe, oké?- simította végig arcomat.
Bólogattam.
Összepakoltam a maradék cuccomat, majd elindultunk a helikopterhez. Persze mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Úgysem jövök ide többet. Ami legjobban elszomorít, az Emily halála. Nem ezt érdemelte, nem tett semmit sem.
Felszálltunk a helikopterre, majd Justin vállára hajtottam a fejemet és elaludtam.
- Hannah.- szólított valaki.- Itt vagyunk.
Szemeimet kinyitottam.
- Gyere, megjöttünk.- mondta Justin.- Jól vagy?- kérdezte.
- Igen, már amennyire jól lehet az ember ilyen helyzetben.- vakartam a tarkómat.- Tényleg..Mi lesz most a sulival?
- Scoo elintézte a kiiratkozást. Ne aggódj érte.- fogta meg a kezem.
Jó, hogy itt van Justin, aki támogat mindenben. Nélküle nem itt lennék lelkileg, ahol most tartok. Ha ő nem lenne, lehet már én sem.
Bementünk az egység főhadiszállására. Nagyon menő hely, még sosem jártam itt.
- Tetszik?- zökkentett ki Justin a gondolatmenetemből.
- Nagyon állat! Én is dolgozhatok itt?
- Akár..- mosolygott.
- Mr. Bieber!- szólt egy idősebb férfi Justinnak.
- Egy pillanat.- mondta, majd odament hozzá.
A férfi idegesnek látszott. Kézmozdulatait és arcmimikáját láttam, amint -nagy valószínűséggel- kiosztja Justint.
Úgy két perc elteltével, Justin visszajött, igencsak feldúltan.
- Mi a baj?
- Menjünk.- ragadta meg a kezemet.
Beültünk a kocsiba, majd elindultunk, gondolom haza.
- Ki volt az az ember, Justin?- törtem meg a csendet.
- A seggfej főnököm.
- Kirúgtak?
- Nem dehogy, csak még a múltkor azt mondta, hogy megtiltja azt, hogy továbbra is én védjelek, mert szerinte én bajba sodorlak. Hát nem engedelmeskedtem neki, ezért van kiakadva és azt mondta elintézi, hogy többet nem kell oda mennem.- magyarázta.
- Basszus.- temettem arcomat a kezeimbe.
- Mi a baj?
- Most miattam leszel kirúgva.
- Nem, nem, dehogy! Nem miattad. Amúgy is seggfej velem, utál azért, amiért jó vagyok abban amit szeretek, és az külön bassza a csőrét, hogy a nagyfőnök előakar léptetni.
- Tenyleg ennyire jó vagy a munkádban?
- Azt mondják.- pillantott rám egy pillanatra.- De veled más a helyzet. Téged egyszerűen nem tudlak megvédeni Luke-tól. Nem megy.
- Így is többet tettél értem, mint amit elvártam, és ezért hálás vagyok.
- De még mindig nem kaptuk el, és egyre messzebbre megy el azért, hogy végezzen veled.
- Emilyt hogy ölte meg?
- Nem szeretném elmondani.
- Tudni szeretném, Justin!
Nem szólt semmit, csak leállította a motort.
- Kidobta az emeletről.- hajtotta le a fejét.
- Van még valami?- kérdeztem tőle.
Nagyot sóhajtott.
- Justin..- fogtam meg a kezét.
- Hagyott egy levelet nekem.
- Milyen levelet?- értetlenkedtem.
- Amiben leírja lépésről - lépésre, hogy hogyan fog megölni.- nézett rám. Ledöbbentem és a hideg rázott.
Meg fogok halni..
Hellóka! Köszönöm az előző részhez érkezett komikat. :) Most egy kicsit hamarabb hoztam, mint szoktam:)
xx
