Próbáltam könnyeimet visszafojtani, mielőtt Emily, a szobatársam kérdezősködni kezdene.
Hazudott. Azt mondta hetente egyszer beszélünk, erre számot változtat. Annyira dühös vagyok rá jelen pillanatban.
- Van barátod?- zökkentett ki Emily a gondolatmenetemből.
- Nincs.- feleltem. Igazából Justin nem nevezhető annak. Ezek után végképp nem.- Neked?- tereltem el magamról a szót.
- Igen, van.- mosolygott.
- Ez nagyszerű! És mióta?- kérdeztem. Legalább neki összejön.
- Már lassan egy hónapja.- mosolygott még mindig. Láttam rajta, hogy eszméletlenül boldog.
- Gratulálok!- örültem vele együtt.
- Holnap meglátogat, mert néhány dolgot nem tudtam elhozni. Majd bemutatlak neki.
- Rendben.- mosolyogtam.
Hosszasan beszélgettem Emilyvel, majd mindketten elaludtunk.
Másnap reggel órám borzasztó hangjára ébredtünk. Rég keltem fél 7-kor.
- Mentem zuhizni.- jelentette ki Emily, és hirtelen kipattant az ágyból, mintha mindennapja így telne.
Kihasználom az időt, addig pihenek.
Már majdnem sikerült visszaaludnom, amikor telefonom csörögni kezdett.
Anya volt az.
- Szia anyu, mizujs?- kérdeztem tőle rekedtes hangon.
- Szia.- szólt bele egy ismerős férfi hang.
Szívem hevesebben kezdett verni, amikor meghallottam Justin hangját.
- Mit akarsz? Miért hívogatsz? Főleg anya telefonjáról?!- támadtam le.
- Most mi a baj, Hannah?
- Mi a baj? Még kérdezed? Azt mondod minden héten felhívsz egyszer, erre tegnap próbállak, és megváltoztatod a számod? Egyből, miután eljöttem?
- Hannah, ezt megbeszéltük.
- Nem, nem ezt beszéltük meg.
Ekkor Emily lépett ki a fürdőből.
- Hannah, kérlek. Megmagyarázom.
- De ne most.- ekkor kinyomtam a telefont.
- Minden rendben?- jött oda.
- Persze.- túrtam kócos hajamba.
- Ki volt az?- kérdezte halkan. Gondolom félt, hogy leordítom a fejét.
- Az egyik ismerősöm. Nem száll le rólam.- mondtam. Nem akarom, hogy tudjon Justinról, hogy ki is ő valójában.
- Nyugi! Minden oké lesz. Zuhanyozz le, aztán irány a suli!- mondta, majd nekiállt bepakolni a táskájába.
Háromnegyed nyolckor elindultunk a suliba. Itt van a kolesz mellett, így szerencsére nem kell sokat sétálnunk. Mindketten nagyon izgulunk, mert új suli meg minden, de legalább az nyugtat, hogy osztálytársak vagyunk.
Átléptük a suli küszöbét és felsőbb évesek szúrós tekintetei szugeráltak minket. Frusztrált ez az egész új suli dolog. Megkerestük a termet, a papíron, amit még tegnap kaptunk, majd a kevésbé nyüzsgő 16-os terembe sétáltunk. Mikor beléptünk, mindenki minket nézett. Emily elég piruló típus, ahogy elnéztem, mert feje egy paradicsommal versenyezhetett volna. Leültünk az utolsó előtti üres padba, majd az osztályt kezdtem nézni. Első látásra láttam tipikus menő srácot, aki az osztály feje akar lenni, mint minden osztályban, ebben is megtalálhatók a ribanc jelöltek. 8 óra pár perckor belépett az osztályfőnök asszony is, aki elég szigorúnak látszott.
- Jó reggelt mindenkinek! Mrs. McRae vagyok, és én leszek az osztályfőnökötök! Szeretném ha mindenki együtt működő lenne és békében megélhetünk egymás mellett.- mosolygott a végén, nehogy egy hárpiának képzeljük. - Most pedig mindenki mutatkozzon be. Név, honnan jöttél és egy pár szót magatokról.- mondta, majd rámutatott az első padban ülő félénk lányra, aki elindította a bemutatkozást...
* Később *
Végre vége az első napnak. Szerencsére csak négy osztályfőnökink volt és most mehetünk arra, amerre akarunk.
- Elmegyünk szétnézni egy kicsit a suli környékén?- kérdeztem Emilyt, aki a telefonját bújta.
- Még egy pár perc és jön a barátom, utána mehetünk. - mosolygott.
- Oké.- mosolyogtam vissza.
Nem sokkal később egy fekete, Audi állt be a suli elé.
- Ő lesz az!- rohant a kocsihoz, én meg utána.
A srác kiszállt, Emily pedig a nyakába ugrott. Ismerős volt a srác. Tuti láttam már.
- Hannah, ő a barátom, Luke.- mondta Emily, mikor utolértem. A név hallatán szívem a torkomban kezdett dobogni. Luke ott állt velem szemtől szembe. Legszívesebben elszaladtam volna, de nem ment. Lefagytam.
- Kicsim, ő itt a szobatársam, Hannah.- törte meg a csendet Emily.
- Luke Torrent.- nyújtotta a kezét.
Óvatosan viszonoztam.
- Ha-Hannah Williams.- fogtam vele kezet. Amikor hozzá értem, olyan volt mintha már halott lennék. Közel két hónap hajsza után azt hittem nem talál rám, erre itt áll velem szembe.
- Bocsássatok meg!- mondtam, majd elszaladtam onnan. Már vártam, hogy Luke előkapja a fegyverét és hátba lő, de szerencsére nem váltotta valóra rémes gondolataim.
Felszaladtam a szobába, és csak az járt a fejemben, hogy valahogy szólnom kell Justinnak. De ez az ostoba számot váltott. Most mit tegyek?
Ekkor eszembe jutott Scooter. Remélem ő elérhető.
Tárcsáztam a számát.
- Hannah, szia! Milyen a suli?- üdvözölt.
- Scoo, baj van.
- Mi az, mi történt?
- Luke itt van.- nyeltem egyet.
- Mi? Ez biztos? De hogy jöttél rá?- kérdezősködött.
- Szerinted mennyit kell gondolkodni, ha eléd áll?
- Találkoztál vele és nem ölt meg?- akadt ki. Inkább meglepődött.
- A szobatársam barátja. Így már nem csak én vagyok veszélyben.
- Hannah. Figyelj! Egy napnál előbb nem érünk oda, szóval meg kell nyugodnod, és valahogy lassan beadagolnod a szobatársadnak, hogy mi a helyzet, oké?- mondta nyugodt hangon, pedig nem volt az.
- Ki az Scoo?- hallottam Justin hangját a háttérben.
- Scoo, kérlek add oda neki a telefont!- mondtam remegő hangon.
- Rendben.- majd átadta.
- Igen?- szólt bele Justin.
- Justin..- küszködtem könnyeimmel és félelmemmel.
- Hannah. Mi a baj?
- Itt van Luke. Itt van. Meg fog ölni. Justin kérlek gyere ide.
- Pakolj össze mindent! Holnap reggel ott vagyok, addig ki ne menj az épületből, értetted?- parancsolta.
- Igen, de kérlek siess!- majd már csak a vonal csipogását hallottam.
Előkaptam a bőröndömet, és mindent beledobáltam, ami belefért. Utána a másik táskámba pakoltam.
- Képzeld, Luke elvisz...- hagyta félbe mondatát Emily és körbe nézett a félig üres szobán.- Hova mész?
- Emily..én.- temettem kezeimbe arcomat.
- Baj van?- jött közelebb.
- Nem is gondolod mekkora.
Szemei tágra nyíltak.
- Mondd már!- türelmetlenkedett.
- A barátod egy gyilkos.- jelentettem ki egyszerűen, Scooter 'lassan adagold be neki' tanácsát figyelmen kívül hagyva.
Üveges tekintettel nézett, majd gúnyosan elnevette magát.
- Most min nevetsz?- értetlenkedtem.
- Rajtad. Szánalmas vagy. Így akarod elvenni tőlem? Nem vagy kicsit pofátlan?
- Mi? Neem. Nem, nem, nem! Emily, nem érted! Luke az exem, aki már több lányt is megölt! Esküszöm, hogy igazat mondok!
- De..
- Higgy nekem, kérlek!- vágtam szavaiba.
Láttam rajta, hogy kételyek között van. Hinne is nekem de nem is. Megértem.
- Tudod bizonyítani?- fonta össze maga előtt kezeit.
- Most itt nem, de..
- Akkor?
- Csak..Bízz bennem!
- Nem tudok.- majd kiment a szobából.
Basszus. Mégegy ember miattam fog meghalni. Most mit tegyek? Vajon hova ment most?
- Ez az!- jutott eszembe fél mondata: Luke elvisz..
Az ablakhoz siettem, majd láttam, hogy beszállnak Luke kocsijába. Rohantam le az ötödikről, majd mikor kiértem az ajtón, Luke autója eltűnt a kanyarba.
- Picsába!- szűrtem ki fogaim közül.
Megláttam egy srácot, aki éppen leparkolt a motorjával.
-Bocsi! Ne haragudj!- szaladtam oda hozzá.
- Igen?- vette le sisakját.
- Te is látod azt?- mutattam a másik irányba.
- Mit?- nézett bambán a fák fölé.
- Az ott!- majd löktem egyet rajta, ezáltal elesett.
- Hééé!- kiabált.
- Ígérem vigyázok rá!- próbáltam túl kiabálni a motor hangját, majd elhajtottam.
Mégis mi vált belőlem? Tolvaj lettem. Áá, dehogy! Bűnöző. A srác tuti feljelent. Ha tönkre teszem a motorját, akkor biztos. Szeltem az utakat, majd nehezen, de Luke nyomába értem. Nem mentem túl közel, de olyan messze se.
Durván 10 perc motorozgatás után elértünk egy raktárt.
Legfélelmetesebb rémálmaim ébredtek fel bennem. Itt most nincs olyan lehetőség, hogy vagy ő, vagy én. Itt vagy mindkettőnk túléli vagy egyikőnk se.
Luke fegyvert fogott Emily fejéhez, és úgy vonultak be a raktárba. Ahogy elnézem senki nem őrzi. Végülis ki keresne itt egy halottat?
Óvatosan osontam utánuk.
- Luke, kérlek engedj el!- hallottam Emily kétségbeesett hangját.
- Kussolj!- üvöltött vele, majd csend lett.
Vártam egy kicsit, majd elindultam a cél felé.
Luke nem volt ott, csak Emily megkötözve.
- Em.- súgtam.
- Hannah!- kiabálta.
- Sshhhhh! Halkan! Hol van most?
- Elment arra.- bökött az ujjával az ajtóra, miután eloldoztam.
- Gyere, sietnünk kell!
- Khm.- köszörülte meg valaki a torkát.- Hova-hova szépségeim?
Lassan megfordoltunk mindketten. Luke kezében fegyver volt.
- Luke, kérlek had menjünk el!- rimánkodott Emily.
- Persze, aztán feladjatok a zsaruknak, mi? Ennyire hülyének nézel?
- Most mit akarsz?- indultam meg felé.
- Hogy mit? Végre a fejedbe ereszteni egy golyót! És most nincs itt életed szerelme, hogy megmentsen. Véged van!- majd rám szegezte fegyverét.
- Lőjj! Csak bátran! Tessék! Azt akarod, hogy meghalljak? Akkor lőjj le! Már nem érdekel!
Luke szeme se rebbent, de láttam rajta, hogy tétovázik.
- A kurva életbe!- tette le a fegyverét. Megkönnyebbültem. Nem hittem volna, hogy így meglágyul.
- Most miért nem ölsz meg? Itt vagyok! Megtehetnéd.
- Mert szeretlek baszki!- kiabálta az arcomba.
Nem hazudok, meglepett a dolog. Nem számítottam rá.
- Nem tűnt fel? Hányszor megölhettelek volna, de nem ment! Egyszerűen nem! Te valahogy más vagy.
Még mindig nem jutottam szóhoz.
Luke a berácsozott ablakhoz sétált.
Háttal volt nekünk.
' Oké Hannah! Most vagy soha! ' bíztattam magam, majd felkaptam a széket, és leütöttem vele.
Nem ájult el, csak összerogyott.
- Erre nem számítottam. Futás!- mondtam Emilynek, majd rohantunk ki.- Gyorsan! Ülj mögém!- parancsoltam rá, majd beindítottam a motort.
Luke lőtt felénk, de egyikőnket sem találta el.
Láttam a visszapillantóból, hogy követ minket.
Azt mondta, hogy nem volt szíve megölni, de most tuti megteszi.
* Scooter Braun szemszöge *
- Nincs sok időnk! Luke Torrent Massachusettsben tartózkodik, és nem egy hanem két élet is kockán forog! A helikoptert megtiltotta a főnök a pánikkeltés miatt, így is elég nagy lesz! Élve vagy halva, de hozzátok el Luke Torrentet! Gyerünk!- majd az 50 külön egységes kivonult a teremből.
Megszólalt a telefonom. Egy nyilvános fülke számát írta ki.
- Igen?
- Scoo! Hannah vagyok! Sikerült elmenekülni, de követ minket.- lihegte a vonal végén Hannah.
- Oké, nyugi! Húzódjatok meg valahol, és hívj, rendben?
- Rendben, de..- kezdett bele a mondatába, de mielőtt a vonal megszakadt volna, egy sikítást hallottam.
Elkapta őket..
Sziasztok!:) Sajnálom hogy rég volt rész:( Köszönöm az előzőhöz érkezett kommenteket! Remélem ez is tetszett:)
xx
