Part 19.: Now what can i say to her?

- Szóval, Bieber. Van merszed kiállni ellenem?
- Azt hiszed megijedek tőled?
Justin keze ökölbe szorult, állkapcsa megfeszült, nyakán pedig csak a dudorodó erek látszottak.
- Justin, ne csináld!- próbáltam elkerülni az elkerülhetetlent.
- Csak nem félted a kis szerelemed, ribanc?- amint kimondta az utolsó szót, Justin behúzott neki.
- Még most is nagy a szád?
Erre Justin kapott egy jobbost. Adok-kapok játék volt, ami vérre ment. Féltem, mert Justin egyedül van, de Luke mögött áll a szekrény méretű embere, aki bármikor közbe léphet. Próbáltam szabadulni a köteléktől, ami a kezemre volt erősítve, de ha ez sikerülne se tudnék semmit se tenni.
Justin állt vesztésre.
- Luke, kérlek ne bántsd!- könyörögtem neki.
- És miért ne?- szuszogott hangosan, miközben Justint figyelte, aki mozdulni sem tudott.
- Nem érdemli meg. Nem tett semmit se!
- De igen! Elvett tőlem! Te az enyém vagy és nem az övé!
- Ez nem igaz!
- Te csak maradj kussba!- majd belerúgott a földön fekvő Justinba, aki összerándult.- Ennyit érsz, te seggfej!- köpte oda, majd elindult kifelé.
Tudtam, hogy Justin meghalt. De ekkor olyan történt, amire szerintem Luke sem számított: Justin elővett egy fegyvert (még magam sem tudom honnan) és lelőtte Luke-ot, majd a szekrény testőrét is. Mindkettejük teste a földre rogyott és mozdulatlanná vált. A vér is megfagyott bennem.
Justin felpattant, mintha mindennapos dolog lenne, hogy megverik, majd a segítségemre sietett.
Még mindig sokk hatása alatt voltam.
- J-Justin, j-j-jól vagy?
- Szerintem eltört az egyik bordám, és egy kicsit felrepedt a szám, de igen.- válaszolta lazán.- Most menjünk!- ragadta meg a kezem. Justin gyorsan elvette Luke telefonját, majd miután kiértünk a raktárból, Scoot hívta.
- Scoo! Eltudsz jönni értünk?
- ...
- Valami régi gyárnál, a város szélén!- vakarta meg a tarkóját.
- ...
- Rendben, kössz!- majd letette.- Küld értünk egy helikoptert. Nagyjából 20 perc.
- Most már akkor vége?- néztem rá.
- Igen.- jött közelebb, majd adott egy homlokpuszit.- Most már vége!
- Akkor nem kell többet bujkálnom?
- Nem.- mosolygott, majd szorosan megölelt.
Nem sokkal később tényleg megérkezett a helikopter.
- Jól vagytok, srácok?- kérdezte Scooter.
- Persze.- válaszolt helyettem is Justin.
- Helyzet jelentés?
- Két halott. Az egyik Luke.
Scooter szemei kikerekedtek.
- Luke meghalt?- egyszerre volt öröm és döbbenet számára.
- Igen.
- Akkor ez az ügy lezárva.- pacsiztak le.
Eközben az egység is megérkezett.
- Akkor mi megyünk.
- Persze. Mi addig eltakarítjuk a testeket. Szép volt Justin.- mosolygott Scoot.
- Kössz haver.
Felszálltunk a helikopterre. Hihetetlen, hogy végre vége.
A durván negyedórás út csendben telt. Justin nem szólt semmit, ahogy én sem. Egymás kezét fogtuk és csak egy dolog járt a fejemben. El kell mondanom neki..
* Justin Bieber szemszöge *
Miután megérkeztünk az egységhez, szinte egyből kocsiba szálltunk és haza felé tartottunk. Nem akartam mást tenni, csak hazamenni, és életem szerelmével tölteni a nap hátralévő részét.
Talán nem is egészen de kicsit fellélegezhetünk. Hannahval elkezdhetünk egy új közös életet. Az előttem álló lányra pillantok szótlanul mereng.
- Minden rendben? Most már vége. - fogtam meg bíztatóan a kezét.
- Persze, csak olyan hihetetlen. Annyi hónap elteltével megkönnyebbülten nézek a jövőbe...- halkul el a hangja.
- Van valami amiről tudnom kell?- vonom fel szemöldököm.
- A tovább tanulás. Felvettek az egyetemre. Eddig sosem mondtam, mert nem voltam benne biztos, hogy sikerül. Még a nyár elején jelentkeztem a Harvardra, és nem volt biztos. Aztán pár napja kaptam a levelet.- nézett ki az ablakon.
Döbbentem figyelem a reakcióját. Sosem beszélt még nekem a jövőjéről. Épp, hogy visszakapom erre el is veszítem. Annyi mindent el kell mondanom neki, de nem tudom megtenni. Legszívesebben üvöltöznék vele, hogy képes ezt tenni velem, de sírnék is. Nem akarom hogy elmenjen. Rengeteg érzés kavarog bennem.
- Ez szuper.- mosolygok esetlenül. Nem a legőszintébb, de ennél többre nem telik.
- Haragszol?- nézett vissza rám.
- Mi? Nem..Én? Dehogy!- soroltam a szavakat, mint egy idióta.- Örülök.- fogtam meg a kezét.
Hazudok neki. Dehogy örülök. Lehet, hogy vége ennek az egésznek, de féltem.
Gyenge, de bíztató mosolyt küldött felém.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Szia Scooter! Mondjad!
- Justin. Biztos lelőtted Luke-ot?- tett fel egy hülye kérdést.
- Persze.
- Átkutatták a kommandósok az egész raktárt, de sehol semmi. Csak egy halott, de ő nem Luke.
- Mi van?- engedtem el Hannah kezét.
- Justin, szerintem elvétetted a lövést.
- Scoo, majd később hívlak.- tettem le a telefont.
- Mi történt?- vont kérdőre Hannah.
Most mit mondjak neki?




Sziasztok!:) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket!:) Remélem ez a rész is tetszett!:)
xx

Part 18.: It will not be good end..

világ mikor vált ilyen beteggé? Luke folyamatos 'megölöm Hannaht' akciói már kezdenek az agyamra menni. Most pedig még könnyebben eltudja érni a célját, mert Hannah kórházban van L.A-ben én pedig itt vagyok NY-ban. Fel kell hívnom.
Tárcsáztam a számát, de egy örökké valóság volt mire felvette.
- Igen?- hangja rekedt volt de ugyanolyan lágy mint régen.
- Hannah, Justin vagyok! Kérlek fi..- folytattam volna, de ő félbeszakított.
- Elmész és van képed felhívni?- förmedt rám a vonal túlsó végéből.
- Hannah. Luke oda tart a kórházba. Amilyen gyorsan csak tudsz, menj el onnan!
- És mégis hova?- kérdezte még mindig idegesen.
- Fredot sikerült nehezen elérnem, úgy hogy érted megy. Nála találkozunk.- majd köszönés nélkül letettem. Így is elég pipa rám.
* 18 órával később *
Fredo értesített, hogy Hannah nála van. Megjegyezte, hogy elég feldúlt. Megértem. Szerintem már kiszakadna ebből a 'Luke-Justin' körforgásból.
Amikor a felhajtóra parkoltam, szorosan megmarkoltam a kormányt és a fejemet ráhajtottam.
- Ne légy gyáva, Bieber! Menni fog! Ne félj egy lánytól.- biztattam magam. Szar vagyok a magam biztatásában. Igen is félnem kell tőle, mert amilyen düh tombol benne, képes lenne megverni.
Miután összeszedtem a bátorságom, kiszálltam a kocsimból és az ajtó felé indultam.
Kopogni akartam, de az nyílt magától.
Hannah dühös tekintetével és tenyerével találkoztam. Harcias egy csaj.
- Neked is szia.- fogtam az arcomat, mert irtóra égett.
- Ez sokkal jobb, mint egy mexikói TV sorozat.- pislogott Fredo pár lépéssel hátrébb.
- Mennünk kell, világos?- néztem Hannahra.
- Na azt már nem! Azt hiszed, hogy lelépsz bizonyos időre, majd vissza jössz és egy 'sziával' mindent elintézel? Azt gondoltad, hogy ki-be mászkálhatsz az életemben, én pedig viseljem el az összes hülyeségedet? Rohadt nagyot tévedtél..- mondta könnybe lábadt szemmel.
- Sajnálom.- öleltem magamhoz.- Igazad van.
Fejét szorosan a nyakamba fúrta, én pedig lágyan belepusziltam a hajába.
- Megígérem, hogy többé nem hagylak magadra.- néztem gyönyörű szemeibe, ami könnybe úszott.
- Gyűlöllek.- ölelt meg.
- Ne hazudj.- mosolyodtam el.
A meghitt pillanatot a telefonom zavarta meg. SMS-t kaptam.
' Azt hiszed, hogy sikerül tőlem megvédened? 2 lépéssel előtted járok, Bieber. '
Nem volt nehéz kitalálni, kitől származik az üzenet.
- Figyelj. Most menj fel, aludj egy kicsit és holnap mindent megbeszélünk, oké?
Válaszul heves bólogatást, és egy lágy csókot kaptam.
Miután felment, Fredoval leültünk megbeszélni a tervet.
- Figyu, haver! Szerintem jó ötlet lenne, ha kétszer annyi kommandóssal mennénk rá. Úgy talán el fognánk.
- Nem lenne rossz ötlet. De..- kezdtem bele mondandómba, de egy eget verő hang félbeszakított.
- Helló srácok!- szegezett ránk fegyvert Luke másik öt szekrény méretű emberrel, miután berúgták az ajtót.- Nem számítottál rám, ugye?
- Justin mi volt ez?- szaladt le az emeletről Hannah, de a lépcső közepén megtorpant.
- Szia Édesem!- szólt hozzá Luke.
- Még csak rá se merj nézni!- szűrtem ki fogaim közül.
- Na mi van Bieber? Csak nem félted?- gúnyolódott.- Te mit csinálsz?- nézett Fredora, aki elő akarta venni a fegyverét.- Gyere csak ide!
Fredo oda ment.
- Nem kellett volna, haver!- mondta, majd szemrebbenés nélkül golyót repített a szívébe.
A vér is megfagyott bennem. Köpni nyelni nem tudtam. Másodpercek alatt történt minden.
- Miért tetted ezt?- kérdezte Hannah alig hallható hangon.
- Ha nem fogod be a pofád, vele is megteszem!- mutatott rám.- Jóéjt Bieber!- majd fegyverével leütött..
* Hannah Williams szemszöge *
Hihetetlen ami történt. Luke megölte Fredot. Ő volt Justin legjobb barátja. És csak úgy lelőtte. Nem hiszem el. Most pedig itt vagyok Justinnal egy istenverte raktárban, ahol kitudja mi lesz velünk.
- Justin.- lökdöstem, amennyire a kezemre erősítette kötél engedte.- Justin, ébredj!
- Megölöm.- suttogta halkan.
Amikor szemeit kinyitotta, vérben forogtak. Hihetetlen düh tombolt benne. Soha nem láttam még ilyennek.
- Sajnálom.- suttogtam.- Az én hibám. Ha én nem vagyok, ez nem történik meg.
- Nee..Ne okold magad.- nézett a plafonra.- Nem a te hibád.- nézett rám, majd közelebb csúszott.- Megígérem, hogy hamarosan vége lesz ennek, oké?- gyönyörű szemei vissza változtak barnára. Lehiggadt.
- Nem hagyom, hogy bármi bajod legyen. Ha kell, az életem árán is megfoglak védeni.- nyalta meg alsó ajkát, majd adott egy csókot.
- Istenem, de édesek együtt!- hallatszódott az ajtó felől egy gúnyos hang. Mindketten felkaptuk a fejünket.- Mi van, Bieber? Manapság nem akad szingli lány? Ennyire megakarod húzni Hannaht?- guggolt le elé.
- Ne aggódj, seggfej! Így is úgy is megdöglesz!- vigyorgott rá Justin.
- Bieber.- nevetett Luke.- Itt két ember fog meghalni: Az egyik te leszel, a másik ez a koszos ribanc.
- Ne merd így hívni!- szűrte ki fogai közül.
- Kussolj!- förmedt rá Justinra, majd megütötte.- Lássuk Bieber! Mennyire vagy gentleman! Ki mersz e állni a nagy szerelmedért?! Engedd el!- szólt az egyik csatolásának, aki elengedte Justint.- Állj fel!
Justin felállt.
Nem lesz jó vége..


Sziasztok!:) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket!:) Késtem megint, de itt a rész! Remélem tetszett!:)
xx