Part 17.: She will die..

- Nem maradhatsz itt Justin!- szólt egy ismerős hang a hátam mögül.
- De nem akarom itt hagyni.- válaszoltam. Nem néztem rá, mert jól tudtam ki az.
- Vigyázok rá! Te menj csak! Megígérem, hogy mindennap felhívlak mi van vele, de a hollétedről nem tudhat, ugye tudod?
- Tudom..- feleltem halkan, majd felálltam mellőle.- Scoo, tényleg nagyon vigyázz rá!
- Jólvan haver!- ölelt magához búcsú képpen.
Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd elmentem.
Sosem gondoltam volna, hogy itt kell hagynom Hannaht. Amióta belépett az életembe, mindent felforgatott. Közel akarom engedni magamhoz, de nem tehetem, mert csak ártok neki.
Kocsimhoz lépve a kórházra néztem.
- Szeretlek Hannah..- súgtam a levegőbe, majd beszálltam és elhajtottam.
* 2 Héttel később *
* Hannah Williams szemszöge *
Mellettem gépek csipogása hallatszott. Az összes porcikám rohadtul fájt. Úgy éreztem magam mintha átment volna rajtam egy elefánt csorda.
Miután óvatosan kinyitottam a szemem, körbe pásztáztam az idegen helységet. Anya dús haja omlott a kezemre. Mikor azt megmozdítottam, felébredt.
Kisírt, karikás szemei megijesztettek.
-Kicsim! Jól érzed magad? Hívjak egy orvost? Nem fáj semmid?- dobálózott a kérdéseivel.
- Mi történt?- hagytam figyelmen kívül aggódó mondatait.
- Balesetetek volt..- sütötte le szemeit.
- K..Kivel?- semmire nem emlékeztem.
- Justinnal.
- Ő..Ő jól van?- lábadt könnybe a szemem.
- Persze, ő jól van, de..- hagyta abba mondandóját.
- De?.. Mi de, anya?
Scooter lépett be az ajtón.
- Hol van Justin?- kérdeztem tőle ijedten.
- Sejtettem, hogy ez lesz az első kérdésed.
- Akkor válaszolnál?- förmedtem rá.
- Nem tehetem.
- Hogy hogy nem teheted?
- Titkos információkat nem adhatok ki. Csak annyit, hogy most nagyon messze van tőled.
- Hogy érted hogy messze? Elmenet?- kérdeztem halkan.
- Igen.- felelte.
Nem szóltam semmit.
- Kimenjünk, kicsim?- simogatta meg a kezem anya.
Bólogattam, könnyeimet visszafojtva.
Anya adott egy puszit a homlokomra, majd Scooterrel együtt kimentek.
Felfoghatatlan. Pont, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, elmegy. De miért?
Fejem a párnámra hajtottam. Az ablakon versenyeztek az esőcseppek. Ritka a Los Angeles-i eső.
Gondolatmenetemből a zaj zökkentett ki, amit az ajtó okozott. Luke állt ott.
- Hannah!- vigyorgott ördögien, majd fegyverét felém szegezte.- Jó éjt édes!- majd meghúzta a ravaszt.
Felijedtem.
Levegőt kapkodtam, és tapogattam a testemet, hátha találok vérző sebet, de ez csak egy álom volt. Egy rossz álom.
Telefonom órájára pillantottam. 22:36.
A plafont kezdtem bámulni, hátha visszatudok aludni ez után a rémálom után, de nem ment.
Azon gondolkodtam, hogy megpróbáljam felhívni Justint vagy ne.
Természetesen a szívemre hallgattam, így megpróbáltam.
Kikerestem a számát, majd tárcsázni kezdtem, de csak az üzenetrögzítője volt bekapcsolva, tehát üzenetet hagytam neki.
- Szia. Én vagyok. Csak tudni szeretném, hogy hol vagy most. Nagyon hiányzol.- küszködtem a könnyeimmel.- Remélem azért még vissza jössz hozzám. Szer..Szeretlek.- csuklott el a hangom a végére.
Eszméletlenül hiányzik..
* Justin Bieber szemszöge *
2 hete, hogy eljöttem L.A-ből. Hannah hiánya nem szűnik meg múlni, sőt még erősebb lett.
Fáradtan pihentem le, a hosszú napom után, majd telefonomat kezembe vettem, ami egy hangüzenetet mutatott Hannahtól.
- Szia. Én vagyok. Csak tudni szeretném hol vagy most. Nagyon hiányzol. Remélem  azért még vissza jössz hozzám. Szer..Szeretlek.- csuklott el a hangja a végére.
Vissza kell mennem hozzá..
Elkezdtem a táskámba dobálni a ruháim, amikor csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám.
- Igen?
- Bieber! Jó hallani a hangod!- szólt bele egy ismerős hang.- Mi a helyzet...haver?
- Luke?!
- Ügyes fiú vagy Justin. Csak gondoltam szólok. Tudom hol vagy, ahogy azt is hogy Hannahra senki nem vigyáz.
- Ha hozzá mersz érni, megöllek.- szűrtem ki fogaim közül.
- Nem én fogok hozzá érni, hanem a golyó a fegyveremből. Remélem elbúcsúztál tőle.- majd letette.
Amint lezajlott a telefonbeszélgetés tárcsáztam Scootert, de nem vette fel. Próbáltam Fredot, de ő se reagált.
- A picsába.- vágtam hozzá az ágyhoz a telefonomat.
Meg fog halni..

Sziasztok! Sajnálom, hogy megint sokat késtem:( Remélem azért tetszett a rész! :)
xx

Part 16.: Never Let You Go..

Megpróbáltam 'biztonságba' kerülni, azzal hogy lefeküdtem a hátsó ülésre.
- Justin. Meglőttek.
- Hannah tarts ki!- próbálta még mindig lerázni Lukeot.- Itt a telefonom, telefonálj Scoonak, hogy balhéba keveredtünk és hívja az egységet.- magyarázta.
Tárcsáztam a számát, de a tizedikre sem vette fel.
- Semmi.- mondtam reménytelenül.
- A picsába.- csapott a kormányra. Nagyjából 160km/órával mehettünk.
Egy kanyar jött. Justin még mindig a gázt nyomta.
Egy hatalmas lökést éreztem, majd bevertem a fejem, se kép..se hang.
* Justin Bieber szemszöge *
Amikor Luke belénk jött, felborultunk. Az egész testemet valami kibaszott nagy fájdalom járta át.
- Hannah.- szólítottam meg, de nem válaszolt.- Hannah, kérlek válaszolj.- de semmi. Luke elhajtott. Megpróbáltam életet lehelni magamba, így kimásztam.
- Hannah.- húztam ki őt is óvatosan.
Mikor megláttam, hogy lőtt sebéből dől a vér, testét üvegszilánkok tömkelege és kisebb - nagyobb sérülések borították, tudtam, hogy kevés az idő.
Azonnal tárcsáztam a mentőket.
Amint letettem Scooter hívott.
- Justin minden okés?- kérdezte.
- Nem..semmi sem okés. Luke megtalált minket, Hannahnak sürgősen orvosra van szüksége, különben meghal.- hadartam.
- Jézusom! Hol vagytok?
- A 61-es főúton valahol az isten háta mögött.
- Oda megyek!- majd letette.
- Hannah kérlek, ne hagyj itt. Kérlek. Szeretlek.- küszködtem könnyeimmel.
Nem sokkal később meghallottam a szirénákat. A mentők.
- Mi történt?- ugrottak ki nagyjából négyen a kocsiból.
- Belénk jöttek és felborultunk.
- Kérem, álljon hátrébb!- mondta az egyik, akinek engedelmeskedtem. A legkevésbé sem akarom hátráltatni őket.
- Nagyon sok vért veszített! Sürgősen kórházba kell szállítani. Műtétre lesz szüksége.- tették fel a hordágyra.
Ha valami baja lesz, megölöm Lukeot.
Miután beértünk a kórházba, Hannaht rögtön a műtőbe tolták, de én nem mehettem be.
A folyosón várakoztam idegesen, amikor megszólalt a telefonom.
- Miaz Scoo?
- Be tudsz jönni az egységhez? A nagy főnök keres!- mondta.
- Hannaht most műtik, nem akarom itt hagyni.
- Justin..Be kell jönnöd. Ez nem várhat.
- Jó.- mondtam dühösen, majd elindultam.
Jól tudom, hogy ha valakit a nagy főnök keres, annak sosincs jó vége.
Amikor beértem, bekopogtam Mr. Reynolds ajtaján.
- Tessék!- szólt ki.
- Jó napot, Uram!
- Üljön le!- adta parancsra. Nem valami jókedvű.
- Miért hívatott be Uram?
- A maga védettje, Miss Williams kisasszony, ugye?
- Igen.
- Mától nem!
- V-várjon. Ezt nem egészen értem.
- A kisasszony nincs magánál jó helyen. Magának sikerült bebizonyítania, hogy nem tud rá vigyázni.- mondta bunkón.
- Szóval elveszik tőlem?- akadtam ki.
- Nem csak elvesszük, de magát áthelyezzük New Yorkba, Mr. Bieber.
- New Yorkba? Ez most komoly?- kaptam fel a vizet.
- Kérem, nyugodjon le Mr. Bieber! Nem bírom az ilyen beszédet! Szedje a holmiját! Holnap indul!
Köztudott, hogy Mr. Nagyfőnök sosem bírt. De ekkora seggfej nem lehet. Nem csak megfoszt attól a lánytól, akit szeretek, de át is helyez.
Magam után bevágtam az ajtót és az asztalomhoz siettem.
- Mi történt Justin?- jött oda Scoo.
- Ez a seggarc áthelyezett és megvonta tőlem Hannaht.- ordibáltam. Nem kétség, hogy mindenki engem nézett.
- Justin nyugodj le! Megpróbáljuk rendbe hozni.
- Ezt nem lehet Scoo! Ez egy seggfej! Főleg ha rólam van szó.- dobáltam a cuccaim a dobozba.
- Justin..
- Most hagyj, jó?- szakítottam félbe, majd jobbnak látta ha elmegy.
Miután minden holmimat össze szedtem, betettem a kocsiba, és visszamentem a kórházba.
Nem hagyom, hogy elvegyék tőlem!
Amikor beértem a kórházba meginformáltam, hogy Hannah hol van, de azt mondták, hogy még mindig a műtőben.
Leültem és vártam.
Csak arra tudtam gondolni, hogy el fogom veszíteni. Nem tudnám elfelejteni. Nem vehetik el tőlem, hisz még csak most lett az enyém.
Ekkor kihozták a műtőből.
- Doktor úr, hogy van Hannah?
- Kritikus az állapota, és kétséges, hogy túl éli e.- magyarázta a megrázó szavakat.- A fejét ért súlyos ütés kómához vezethet, amiből nem tudni, hogy felébred e. Engedelmével.- majd elment.
Amint elhelyezték Őt a szobában, leültem mellé és megfogtam a kezét.
- Hannah. Kicsim. Hallasz? Itt vagyok. Nem hagylak el. Kérlek. Ébredj fel.- szorítottam élettelen kezét.- Nem hagyhatsz itt. Tudom, hogy hallasz engem. Ha felépülsz mindent megfogok neked adni, esküszöm. Szeretlek.- leheltem egy lágy puszit kézfejére.- Most egy kis időre el kell mennem, de ígérem visszajövök.
Sosem foglak elengedni..

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztama részt. Úgy szégyenlem:( De tudjátok: Suli..tanulás..és egyéb dolgok. Remélem azért tetszett a rész és megajándékoztok pár komival:)
xx